A kis falusi gyülekezetekre jellemző kihívások várták Török András lelkipásztort Szerepen, amikor első önálló szolgálati helyére érkezett. Odaadó, lelkiismeretes munkával végzi a rábízott szolgálatot a fiatal lelkipásztor, akinek többek között az elvándorlás hatásaival kell szembenéznie a gyülekezetben.  

Kulcs a szorosabb kapcsolathoz

A Hajdúvidéki Református Egyházmegyét nyugatról határolja Szerep. - Tipikusan falusi gyülekezet, ezerháromszáz lakossal rendelkezik, az egyházközség háromszáz fős, de a templomlátogatók száma szerény – mondja Török András lelkipásztor. A fiatal lelkészt tavaly, 2018 őszén iktatták be a gyülekezetbe. Amikor a szerény templom-látogatottságról kérdezem, azt meséli, hogy vasárnaponként kevesebb, mint húszan járnak az istentiszteletre. – Annak viszont örülünk, hogy közel százhúsz hittanosunk van - mondja. Rendszeresen tartanak bibliaórákat az idősek klubjában is. - Azt szoktam mondani, hogy két gyülekezetünk is van helyben, az egyik a vasárnapi, a másik pedig az, amelyik az idősek klubjában gyűlik össze bibliaórára – mondja a lelkipásztor. Török András arról mesél, hogy bár a faluban mindenki ismer mindenkit, mégis vannak bizonyos körök – baráti, rokoni, vagy épp közös érdeklődésen alapulóak, mint például a népdalkör – magyarázza – akik jobban összetartozóknak érzik magukat. - Ha az ember a kör egészét szólítja meg, akkor nagyon szívesen jönnek, részt vesznek bármilyen alkalmon, nagy örömmel szolgálnak, együtt készülünk. Viszont a körök között kicsi az átjárás és ez a vasárnapi gyülekezetünkre is érvényes. Most az egyik legnagyobb lelkipásztori feladatomnak tartom, hogy megtaláljam a kulcsot ahhoz, hogy ezeket a köröket egy kicsit összébb fűzzem - meséli. A tervek között szerepel, hogy a különböző köröket havi egy tematikus istentiszteleten szólítják meg, ahol szolgálatot is vállalhatnak. Török András azt mondja, jellemző, hogy nagyobb lelkesedéssel jönnek az istentiszteletre, ha ők is tevékeny részesei annak. – Elég, ha egy verset vagy egy imát elmondhatnak. Mindegy, hogy kulturálisan mennyire távol áll tőlük az, ami ott történik, már szívesen vesznek részt, mert ők is tevékeny részesei.

Hálaadó istentiszteletet tartottak május 19-én vasárnap a Nyírmártonfalvai és a Vámospércsi Református Egyházközségekben. A vámospércsi gyülekezet régi vágya vált valóra a padfűtés elkészülésével, nyírmártonfalván pedig emléktáblát avattak. Mindkét közösségben nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal családok megszólítására.  

Az egész napos közös ünnepi alkalom a nyírmártonfalvai templomban kezdődött délelőtt tíz órakor. Bölcskei Gusztáv professzor, a Tiszántúli Református Egyházkerület volt püspöke hirdetett igét, akit régi emlékek fűznek a településhez. Prédikációjában elmondta, hogy fiatal korában nyírmártonfalván volt nevelő a helyi gyermekotthonban. Egy karácsonykor őt osztották be ügyeletesnek, így nem tudott hazamenni a családjához. Mint mesélte, először nagyon dühös volt emiatt. Majd a gyerekekkel együtt töltött este valamit végérvényesen megváltoztatott benne. A sok nehéz sorsú gyermek szentestéjét látva, átértékelte saját helyzetét. Ekkor született meg benne a végső elhatározás is, hogy Isten szolgálatába áll, és a teológiára jelentkezik. Az istentisztelet végén felavatták a helyi hagyományőrző egyesület adományát, azt az emléktáblát, amelyen a gyülekezet volt lelkipásztorainak neve olvasható, majd a település zászlóját is elhelyezték a templomban.

A közös ebédet követően délután két órától kezdődött Vámospércsen az istentisztelet. Bölcskei Gusztáv professzor igehirdetésében rámutatott, hogy az emberben ösztönösen benne rejlő tagadó hozzáállás helyett Krisztusra igent mondva kell az Úr mellé állni.

Nyolcadik alkalommal rendezett családi napot a hajdúböszörményi Kálvin János Református Szociális Szolgáltató Központ június első szombatján. A mintegy négyszáz embert megmozgató alkalomnak több célja van az érzékenyítéstől egészen a gyülekezetépítésig.      

A parkolóban elmélyülten rajzoló gyermekek, vérnyomásmérés az egészség-sátorban, keresztyén könyvvásár, kézműves foglalkozás kicsiknek és nagyoknak, a gyülekezet ifiseinek zenei műsora. Többek között ezek a programok fogadták az érkezőket a Kálvin János Református Szociális Szolgáltató Központ családi napján. – 2011-ben nyitott meg az intézmény. A megalakulásunk olyan nagy mérföldkő volt a fenntartó, a Kálvin téri Református Egyházközség életében, hogy azóta minden év júniusában egy családi nappal emlékezünk meg róla – mondja Kertész Andrea, az intézmény vezetője. Az eleinte elsősorban az ellátottak családtagjait megszólító rendezvény mára már egy olyan háromszázötven-négyszáz főt megmozgató alkalommá nőtte ki magát, ahova a családtagok mellett a gyülekezetből és a környékről is eljönnek. – Ma már inkább nyílt napnak tekinthető ez az alkalom – mondja kertész Andrea.

Először rendeztek jótékonysági bált április 30-án a Nyíracsádi-, és a Nyírábrányi Református Egyházközségek. Az est jó alkalom volt arra, hogy a környékbeli reformátusok találkozzanak.

Mintegy százhúszan vettek részt az első jótékonysági bálon, amit a nyíracsádi és a nyírábrányi gyülekezet közösen rendezett, a nyíracsádi művelődési házban. – Túlmutat a jótékony célon ez a közös alkalom. Jó lehetőség a két gyülekezet közötti kapcsolat szorosabbra fűzésére. Fontos éreznünk, hogy nem vagyunk egyedül, mi Krisztust követők. Itt most a gyakorlatban és képletesen is osztozunk egymással, közösen viseljük a terheket, amik a szervezéssel járnak, és éljük meg az örömöt, amit a ma esti együttlét nyújt – mondta Komor Csaba, a két gyülekezet lelkipásztora.

A bál hangulatát néptáncosok és versenytáncosok előadása, valamint kabarérészletek alapozták meg. A fellépők között a gyülekezet fiataljai is szerepeltek. A bálon az egyházközségek minden generációja képviseltette magát, a három évestől a hetven évesig. Jól érződött a krisztusi lelkület az este folyamán a különböző korosztályok vidám, egymás felé nyitott, felszabadult közös együttlétében. A bál bevételét a nyírábrányi gyülekezet templomának, és a nyíracsádi egyházközség gyülekezeti termének felújítására fordítják.

Komorné Csernáth Erzsébet