Hajdúvidéki Református Egyházmegye 

+36 52 370 169 

 4060 Balmazújváros, Kossuth tér 12.

Gyülekezetek

Oktatás

Idősgondozás

Börtönmisszió

Lélekszüret

| |
Írta: Szabadi Árpád

Csípős hajnalok, a reggeli ködön átszűrődő nap sejtelmes fényei, késő délután a kéményekből az ég felé nyújtózkodó füst illata, a léptek alatt a száraz falevelek suttogása, a napról napra változó színes kép, melyet az őszi erdő fest, az éretten mosolygó szőlőszemekről lecseppenő hajnali harmat. Mindenhol otthagyja lábnyomát az ősz.

Emlékszem, amikor gyermekkoromban összegyűlt az egész család a nagyszülőknél, szüretelni. A felnőttek jókedvűen beszélgettek, mi, gyerekek önfeledten játszottunk, szaladgáltunk. Emlékszem a kis puttonyra, amit a hátunkra vehettünk. Sorról sorra jártuk a szőlőt, és szedtük, no és persze ettük a fényesen csillogó, hívogató, érett fürtöket a kellemesen simogató őszi napfényben. És a nap végére nem csak a ládák teltek meg, hanem a szívek és lelkek is. A kellemes fáradtságérzés mellé beférkőzött mindenki lelkébe az a megnyugtató melegség, amit a beszélgetések, nevetések, az együtt töltött idő hozott magával. A szőlő mellett ezt is mindenki hazavitte magával, és táplálkozott belőle. A gyümölcs nagy részéből pedig a nagyszülőknél hosszú, türlemes, gondos és fáradtságos munkával bor készült. Emlékszem a pince hordó és bor illatára. Emlékszem nagypapámra a lopóval, amikor valakinek kóstolót adott. Mire az érett szőlőből bor lett, mind gazdagodtunk. Talán felsorolni sem lehet, hogy mi mindennel. Hol vannak ma a nagy családi, baráti szüretek? Hol vannak a közösségek? Aki foglalkozik is szőlővel, napszámosokkal szüreteltet.

Egy évtizednyi közös szolgálat

| |
Írta: Szabadi Árpád

Hálaadás Hajdúböszörményben

2017.szeptember 17-én ünnepi hálaadó istentiszteleten vehettünk részt a Hajdúböszörmény Bocskai téri templomban. Loment Péter és Lomentné Szopkó Tünde lelkész házaspár 10 éves hajdúböszörményi szolgálatáért adtunk hálát. Ez alkalomból Pluhár Gáborné Szücs Enikő iskolalelkész Péter apostol szavaival köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok."

„Meglepetés vendégként” a régi barát, lelkésztárs Pluhár Gábor hirdette az Igét Jer. 18:1-10 és 31:31-34 valamint Jn 12:20-26 alapján. Jeremiás jelképes cselekedetein keresztül arra hívta fel figyelmünket, hogy Jeremiás próféta a maga korában egyfajta reformációt indított el népe között. Azt hangsúlyozta, hogy meg kell újulnia, mássá kell lenni Izráel népének. Ne a külsőségekhez kötődjön a hit, hanem váljon belső meggyőződéssé. Kiemelte azt is, hogy nagy felelősség, kihívás egy közösség vezetőjének, vezetőinek lenni. Hálát kell adni az Úristennek a tíz év szolgálatért, a gyülekezettel együtt megtett közös útért, az áldásokért! "Szelíden, alázatosan vannak itt közöttünk a lelkészeink!"- avatta be meglátásába a gyülekezetet a régi barát és szolgatárs.

Családi nap Hajdúböszörményben

| |
Írta: Szabadi Árpád

Minek a nő? Minek a férfi? Minek a házasság? Minek a család? Minek a nemzet? Ezekre a kérdésekre keresték a választ többek között szeptember 23-án, azon a családi napon, amit a hajdúböszörményi Kálvin János Református Szociális Szolgáltató Központban tartottak. A délelőtt az intézmény, a délután pedig  a fenntartó, a Hajdúböszörmény Kálvin téri Református Egyházközség családi napja volt. A rendezvényt uniós forrásból, az Új Széchényi Terv (EFOP-1.3.5.-16-2016-00836) keretéből finanszírozták.

Hideg, esős napra ébredt Hajdúböszörmény szeptember 23-án reggel. Az időjárás borús hangulata azonban a legkevésbé sem nyomta rá bélyegét a Kálvin téri gyülekezet és a szociális otthon közös családi napjára. Az épületben és az udvaron felállított sátorban zajlott az élet, jókedvű gyülekezeti tagok beszélgetése töltötte be a teret, az otthon dolgozói pedig derűsen sürögtek-forogtak, biztosítva, hogy minden zökkenőmentesen menjen ezen a napon.

IV. Nyíracsádi Református Regionális Ifinap

| |
Írta: Szabadi Árpád

Hortobágyon a Vándorbibilia

| |
Írta: Szabadi Árpád

A Hortobágyi Református Missziói Egyházközségbe szeptember 12-én, kedden délután érkezett meg a díszkötéses Szentírás. Örömmel vártuk, és vettük át a Bibliát a nádudvari gyülekezet küldöttségétől. Különleges alkalom volt, mert nem csupán két gyülekezet volt jelen - nem csupán a Szentírást hozók, és fogadók-, hanem a tiszacsegei gyülekezetnek is jó néhány tagja, akikhez másnap vittük el a becses könyvet, Istenünk igéjét. Így Hortobágyon három gyülekezet három lelkésze szolgált az ünnepi liturgiával. Az aznapra kijelölt fejezeteket a Példabeszédek könyvéből és az Efézusi levélből gyülekezetünk tagjai és hittanosai olvasták.

A meghitt alkalom szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Istennek legyen hála!

A vándorbiblia Hajdúszoboszlón

| |
Írta: Szabadi Árpád

2017. szeptember 3-án, vasárnap délután fogadta a hajdúszoboszlói gyülekezet a nagyhegyesi gyülekezet küldöttségét, s kezükből a Szentírás ünnepi kiadását, a gyülekezetről gyülekezetre vándorló Bibliát. Ünnepi pillanat volt, amikor a lelkipásztorok kezében átadásra került a gyönyörű formában keretet kapott Ige. Még ünnepibb pillanatok voltak, amikor az előre kiosztott rend szerint előléptek a gyülekezet presbiterei, hitoktatói, gyülekezeti tagjai és méltóságteljes, szép renddel felolvasták a vonatkozó igeszakaszokat. Szintén testvéri közösségünket építette az Ige mellett felhangzó ének és imádság is, melyeknek perceit követőn érdeklődve nézegettük, forgattuk a közöttünk megpihenő Bibliát. Mielőtt pedig útjára engedtük és kísértük volna Kaba gyülekezetébe, a kísérő emlékkönyvben aláírásainkkal nyomot hagytunk az utókornak e különleges alkalomról. Másnap pedig kis gyülekezeti küldöttségünkkel áldáskívánó szavak kíséretében adtuk át a kabai testvéreknek a kedves „Vendéget”.

Száz év emlékezete

| |
Írta: Szabadi Árpád

A történelmi pillanatok, események emlékezete egyszerre késztet minket megállására és elindulásra. Meg kell állnia az embernek, hogy megpróbálja átérezni, igyekezzen gondolatban végig élni a megelőző generációk életeseményeit. Teljességgel nem lehetséges a múlt újra élése, de főhajtásunk és emlékezésünk alkalmat ad az örökség megértésére. A megállás nem csupán múltba révedés, hanem hálaadás és örvendezés az ősök tetteiért. Az emlékezés ugyanakkor elindulásra is késztet, hiszen az ősök mérték-és értékadó cselekedetei bátorítják a mai kor emberét helytállásra és cselekvésre. 2017. szeptember 10-én Hajdúnánás és Csíkszereda közösségei, erdélyi testvérgyülekezetekkel (Tasnád, Érmihályfalva és Magyarlapád) kiegészülve élhették meg a megállító és elindító emlékezés ajándékát. 1916-18 között a Székelyföldre betörő román hadsereg elől menekülve székely családok, főként asszonyok, gyermekek és idősek érkeztek Magyarországra. A háború borzalmait maguk mögött hagyókat központi elosztás szerint fogadták be a magyar vármegyék. Hajdú vármegye húszezer főt fogadott be, Hajdúnánásra háromezer-kettőszázan érkeztek.

Hálaadó vasárnap Vámospércsen és Nyírmártonfalván

| |
Írta: Szabadi Árpád

„Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” Ezzel az igével hívta hálaadásra a Vámospércsi Református Egyházközség híveit, a parókiafelújítás, a harangok új villamosítása, és a reformáció 500. évfordulója alkalmából, szeptember 17-én vasárnap. A szomszédos Nyírmártonfalván pedig a templom 150 éves fennállását ünnepelték. 

Megtelt a vámospércsi templom délelőtt 10 órakor, ahol Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Pál apostol Korinthusiakhoz írt második leveléből szólt Isten Igéje a gyülekezethez: „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy, ahogy előre eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten...Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékaiért.” A szívből jövő hálaadásra hívta fel a figyelmet az ige alapján Fekete Károly. Az ilyen hála Isten kegyelmének megbecsülését, gondviselő szeretetének számon tartását jelenti, mindez pedig magának az Úrnak a megbecsülését mutatja. A püspök kiemelte, arra kell figyelnünk, akit Istentől kaptunk, mert a Krisztus az, akinek mindent köszönhetünk. Az igazi hála nem méricskél, felismeri az Isten bőkezűségét – szólt az üzenet az igehirdetésben.

Design by: www.diablodesign.eu