Hálaadó istentiszteletet tartottak május 19-én vasárnap a Nyírmártonfalvai és a Vámospércsi Református Egyházközségekben. A vámospércsi gyülekezet régi vágya vált valóra a padfűtés elkészülésével, nyírmártonfalván pedig emléktáblát avattak. Mindkét közösségben nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal családok megszólítására.  

Az egész napos közös ünnepi alkalom a nyírmártonfalvai templomban kezdődött délelőtt tíz órakor. Bölcskei Gusztáv professzor, a Tiszántúli Református Egyházkerület volt püspöke hirdetett igét, akit régi emlékek fűznek a településhez. Prédikációjában elmondta, hogy fiatal korában nyírmártonfalván volt nevelő a helyi gyermekotthonban. Egy karácsonykor őt osztották be ügyeletesnek, így nem tudott hazamenni a családjához. Mint mesélte, először nagyon dühös volt emiatt. Majd a gyerekekkel együtt töltött este valamit végérvényesen megváltoztatott benne. A sok nehéz sorsú gyermek szentestéjét látva, átértékelte saját helyzetét. Ekkor született meg benne a végső elhatározás is, hogy Isten szolgálatába áll, és a teológiára jelentkezik. Az istentisztelet végén felavatták a helyi hagyományőrző egyesület adományát, azt az emléktáblát, amelyen a gyülekezet volt lelkipásztorainak neve olvasható, majd a település zászlóját is elhelyezték a templomban.

A közös ebédet követően délután két órától kezdődött Vámospércsen az istentisztelet. Bölcskei Gusztáv professzor igehirdetésében rámutatott, hogy az emberben ösztönösen benne rejlő tagadó hozzáállás helyett Krisztusra igent mondva kell az Úr mellé állni.

Az istentiszteleten hálát adott a gyülekezet a padfűtésért, aminek melegét már érezhette is az alkalom közben az ünneplő közösség. Az alkalom után a gyülekezeti teremben Bölcskei Gusztáv, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület volt püspöke nyitotta meg H. Csongrády Márta fotókiállítását. A fotóművész képein a kerület templomai, különleges klenódiumok láthatóak, melyeket még a diplomamunkája készítésekor fényképezett. H. Csongrády Márta elmondta a megnyitón, hogy most először látható a kiállítás, melyet teljes egészében a gyülekezetnek adományozott. A fényképek később a lelkészi hivatal és a gyülekezeti terem falát díszítik majd.       

Épülő közösség

Sok lelkes gyülekezeti tag segítette a hálaadó alkalom megszervezését és lebonyolítását. Nem csak ilyenkor, a hétköznapokban is számíthat segítségre a lelkipásztor. - A Vámospércsi Református Egyházközség nagy gyülekezet, hiszen a település nagy része református. A közösségünk nagy múlttal rendelkezik. Ebben voltak nehezebb, de hála Istennek voltak és vannak fejlődésnek induló periódusai is. Jelenleg az erősségét abban látom, hogy az istentiszteleten részt vevők száma megnövekedett és sok lehetőséget és áldást tartogat számunkra – mondja Nagy Sándorné, aki másfél éve szolgál gondnokként a gyülekezetben. Az egyházközségnek mintegy hatszáz tagja van, akikből száz- százhúszan látogatják rendszeresen az istentiszteleteket. Az elmúlt időszakban sok minden változott a közösség életében. - Létszámban növekedett a gyülekezet. Ezzel együtt a közösségben végbemenő folyamatok révén azt látom, hogy ez egy élő gyülekezet. Ha az infrastruktúrát nézzük, akkor sok hálaadásra indító okunk van Istennek, hiszen már eddig is sok pályázat valósult meg, elkészült a templom padfűtése is, amire évtizedek óta vágytunk - meséli. Látják és érzik a gyülekezeti tagok, hogy milyen fontos a gyülekezet jövője szempontjából az, hogy minél többeket elérjenek és megszólítsanak a településen. - Dinamikus, fejlődőképes közösségnek látom a gyülekezetünket. Tiszteletes úr és felesége fáradtságot nem kímélve, mindent megtesznek azért, hogy ez a dinamizmus az Isten erejében teljesedjék ki. Sokrétű a gyülekezet szolgálata, szeretnénk a településen élő emberek minden rétegét elérni – mondja Nagy Sándorné, aki a gyülekezet lelkiségéről így vall: erre gondolva mindig a 395. dicséretünk szavai imádságként fogalmazódnak meg szívemen: „Isten szívén megpihenve, forrjon szívünk egybe hát… Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai…”

Nyírmártonfalván valamivel több, mint kétszázan szerepelnek a választói névjegyzékben. Itt harmincöt és negyvenöt közzé tehető a rendszeres istentisztelet-látogatóknak a száma. Nem csak a települések közötti lélekszámbeli különbség miatt kisebb a gyülekezet. - Míg Vámospércs nagyrészt református, Nyírmártonfalván már kisebbségben vagyunk, itt már megjelennek a görög katolikusok – mondja Petró László lelkipásztor. Ez nem jelenti azt, hogy másodlagos lenne az itteni gyülekezet, itt is komolyan veszik a szolgálatot. – Minden alkalmat, amit csak lehet, itt is ugyanúgy megtartunk - mondja. Feleségével együtt arról mesélnek, hogy nagyon sok áldást élnek meg ebben a gyülekezetben is. Egy kicsi, de tenni akaró közösség. Most is nagy feladat áll előttük. Több rossz állapotú épülete van a gyülekezetnek, melyeket szeretnének felújítani. Ezek közül legfontosabb a gyülekezeti terem. – Így olyan alkalmak megtartására is lehetőségünk nyílna, amelyeket most nem tudunk megtartani. Itt is fontos cél a fiatalok megszólítása. – Éhesek a kirándulásokra, nagyon várják a lehetőséget, szeretnek kimozdulni – meséli Petróné Oláh Edina nagytiszteletű asszony. A kirándulásokat ugyanis mindig közösen szervezik a két egyházközségnek. A közös lelkész olyan közös pontot ad a két gyülekezet számára, amely élő kapcsolatot teremt a közösségek között. 

A Hajdúságtól Luxemburgig

Vámospércsen a megújult lelkészi hivatal egyik kis szobájában beszélgetünk Petró László lelkipásztorral, és feleségével Petróné Oláh Edinával, aki vallástanár, most kislányukkal van otthon. Három és fél éve szolgálnak a gyülekezetben, ez idő alatt sok minden megújult. – Először a parókiát újítottuk fel, hogy be tudjunk költözni. Másfél évig laktunk albérletben. Mára a lelkészi hivatal is megszépült. Fontos szempont volt, hogy a különböző rétegalkalmaknak helyet tudjunk biztosítani, mint például az ifi óráknak, vagy a baba-mama körnek. De a templomban is nagyon sok felújítási munkát kellett elvégeznünk – meséli a lelkipásztor. Felújították a harangokat, a toronyórát, elkészült a padfűtés, és egy emlékművet is állítottak a reformáció jubileuma alkalmából. A hetekben pedig a templom teljes külső felújítása kezdődik. De a lelki építkezésre is nagy hangsúlyt fektetnek. - Nagyon sok olyan alkalmat indítottunk el, amely a gyülekezet megerősödését szolgálta. Vámospércsen kétszázötven gyerek vesz részt hitoktatásban. Éppen ezért fontosnak láttuk, hogy ne csak hittanórán találkozzunk ezekkel a fiatalokkal – mondja Petró László. Gyermekistentiszteletet indítottak, és minden évben szerveznek gyermektáborokat Óhutára, az egyházmegye üdülőjébe. – Tavaly óta két turnust kell tartsunk, olyan sokan jelentkeznek. Idén kilencvenhat gyereket viszünk táboroztatni a nyáron – meséli a lelkipásztor. De családi napokat és szalonnasütéseket is szerveznek, hogy kevésbbé kötött alkalmakon is együtt lehessenek a fiatalok. Nyaranta angol tábort is tartanak, ahova amerkiából érkeznek segítők. - Itt nem csak hitbeli és lelki kérdések kerülnek elő a gyerekek számára, hanem szeretnénk lehetővé tenni nekik, hogy a nyelvet anyanyelven beszélőktől tanulhassák. Tizenkilenc konfirmandus van idén a gyülekezet közösségében, de ifjúsági bibliaórákat is tartanak péntek esténként.

A lelkipásztor havonta egy hétvégén a Luxemburgi Magyar Protestáns Gyülekezetben szolgál, többnyire Európai Uniós dolgozók, fiatal családosok között. Így a három gyülekezet is kapcsolatban áll egymással. – Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy minden évben küldenek adományt a Luxemburgban élő testvérek az itthoniaknak – meséli a lelkipásztor. A beszélgetés közben megjelenik a két éves Veronika is, a lelkészcsalád legkisebb tagja. Édesapja öléből kíváncsian hallgatja a beszélgetést. - A tavalyi év a család éve volt. Éppen ezért tavaly ősszel indítottuk el a baba-mama klubbot, amit a feleségem tart – meséli Petró László. - Hála Istennek, olyan nagy érdeklődés mutatkozott erre az alkalomra, a találkozásra és a beszélgetésekre, hogy most már két részre kellett bontanunk a baba-mama kört, hiszen mintegy harminc anyuka fordul meg hetente kisbabájával nálunk – veszi át a szót Petróné Oláh Edina.  Mint mondja, nagy álma volt ennek az alkalomnak az elindítása. Az összes szolgálata közül ezt érzi legközelebb magához. – Azt hiszem, gyermekemnek is nevezhetem a baba-mama klubbot. Minden egyes klub alkalom nemcsak feltöltekezés, hanem egy olyan lehetőség ahol épülhetünk, és épülünk is. Hihetetlen, hogyan nyílnak meg a szívek és a szájak, amit korábban el sem mertem volna gondolni.

A sok áldás mellett sokszor szembesülnek a halállal is. A lelkipásztor arról mesél, hogy gyakran kell ravatal mellett megállniuk. - Évente ötven-ötvenöt közzé tehető átlagosan ez a szám. Éppen ezért igyekszünk a gyászolók mellett állni minél több eszközzel és alkalommal, hogy osztozhassunk gyászukban és a vígasztaló Isten felé terelhessük őket. Így a gyászolók vasárnapja mellett a tavalyi évben két új dolgot is elindítottunk. Minden temetést követően az Úr asztalán egy szál virágot elhelyezünk az elhunyt nevével és életkorával feltüntetve. Ez egészen december végéig kint is marad az Úr asztalán. Fontosnak tatjuk, hogy ha a gyászoló család az év bármely napján visszatér hozzánk, lássák, hogy nemcsak az Úr, hanem mi sem feledkezünk meg róluk. Vámospércsen van egy régi elhagyatott temető, ahol a gyülekezet három volt lelkipásztora és három volt kántor-tanítója nyugszik. - Minden nagyszombaton, amikor Jézus is a sírban volt, a gyülekezet egy csoportjával kimegyünk a temetőbe, és megtisztítjuk ezeket a sírokat, azért, hogy másnap reggel, a feltámadás ünnepi hajnali istentisztelet után együtt mehessünk ki megemlékezni.

Nyitottak a fiatal felnőttek irányába is. - Elsősorban a fiatal házasokat szólítottuk meg. Novemberben tartottunk egy sorozatot, ami a Házas kurzus nevet viselte. Szeretnék minden évben megtartani ezt. Nagyon fontos, hogy figyeljenek egymásra a fiatal házasok, fontos, hogy a figyelmüket és az energiáikat egymás felé tudjuk fordítani  az ige támogatásával – mondja Petró László. - Tartunk olyan átfogó gyülekezeti alkalmakat is, ahova egyaránt várjuk a kicsiket és a nagyokat is. Évente egyszer megyünk gyülekezeti kirándulásra, ezen túl nyaranta evangelizációs alkalmakat is tartunk. Minden évben szerveznek egy-egy külön alkalmat a nőknek és a férfiaknak. - Általában augusztusban szoktunk elmenni a férfi testvérekkel Óhutára, ahol a gyerekekkel is szoktunk táborozni. Van ott egy kolostor, aminek a feltárásában szoktunk segítséget nyújtani a helyieknek. Nagyon jó hangulatú kirándulások szoktak ezek lenni. Úgy gondolta a presbitérium, hogy a gyerektáborok során a település annyit segített már rajtunk, és annyit adott, hogy mi is szeretnénk segíteni nekik. A nő testvéreknek minden évben olyan programot szerveznek, ami kifejezetten az érdeklődési körükbe tartozik. - Idén a hollókői porcelán múzeumba visszük őket – mondja a lelkipásztor. A lelki alkalmak mellett a tanulásra, tanításra is szánnak időt a közösségben. - Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a presbitérium ne csak a gyülekezet döntéshozó testülete legyen. Szoktunk szervezni olyan alkalmakat, ahol nemcsak lelkileg tudnak töltődni, hanem az egyház látásuk, a gyülekezetépítő tapasztalatuk és az ebbéli gondolataik is egy kicsit elmélyülhetnek – mondja a lelkipásztor.

Nem könnyű feladat három gyülekezet: egy kicsi, egy nagy és egy szórvány közösség életét irányítani. De aki nem csak irányítja őket, hanem a szívén viseli azok jelenét és jövőjét, mindehhez kap erőt az Úrtól.             

Komorné Csernáth Erzsébet