Hajdúvidéki Református Egyházmegye 

+36 52 370 169 

 4060 Balmazújváros, Kossuth tér 12.

Harangszentelés

|
Írta: Szabadi Árpád

„Értékmegosztás és egymástól tanulás” – X. Református Jótékonysági Bál

|
Írta: Administrator

 

A X. Református Jótékonysági Bált február 24-én rendezte meg a Tiszántúli Reformátu4s Egyházkerület. A jótékonysági bálon befolyt összegből minden évben egy határon túli intézmény részesül, erősítve ezzel a Kárpát-medencei református magyarság összetartozását. Évről-évre mindig más részegyházból választják ki a támogatandó intézményt, az ottani egyházkerület, egyházmegye javaslatára. Az idei támogatott a micskei Sámuel Szociális Bentlakás volt. Eddig 3 millió forint gyűlt össze számukra, de az adományok még most is érkeznek és továbbra is várjuk a felajánlásokat. 

A Kölcsey Központ Nagyterme idén is megtelt vendégekkel, akik jelenlétükkel és adományaikkal támogatták a micskei bentlakást. A bál történetében másodszor ért körbe a támogatás Kárpát-medence nagytájain, ahol református gyülekezeteink élnek.

Fekete Károly, az egyházkerület püspöke köszöntőjében elmondta: „Napról-napra tanuljuk az összetartozást és időről időre vizsgázunk is az összetartozásból. 2009. május 22. óta Debrecenben köteleztük el magunkat mi reformátusok, hogy életformává kell tennünk ezt a számontartást, hogy döntéseinknél magától értetődő szempont legyen az itt élők helyzete, lelkisége, növekedése, érdeke. Ez sokkal több megfontolást és tapintatot igényel minden testülettől. Döbbenetes, hogy együtt, mennyi mindenünk van, s mennyi mindenben kellene még részesíteni egymást! A kölcsönös teherhordozás áldásai, az összetartozás bizonyságai táplálják önazonosságunk forrásait. Összetartozásunk nem uniformizálás, hanem értékmegosztás és tanulás egymástól. A megpróbáltatások kohója az életképesség, a megkapaszkodni tudás megteremtője lett.” Fekete Károly Makkai Sándor erdélyi püspök gondolatait idézte, aki szerint „A … magyar szellem arra van hivatva, hogy kicsiny lehetőségek között, nagy erőfeszítéssel egyetemesen emberi szellemmé legyen.” Fekete Károly szerint: „a kicsiny lehetőségű helyek sorába tartozik a Debrecentől alig egy órányira lévő, érmelléki falu, Micske, ahol a Sámuel Szociális Bentlakás működik. Kicsiny lehetőségek és nagy feladatok letéteményesei, ahol a napi kihívások között azért dolgoznak, hogy növekedjen a lelki egyensúlyozottság, a szel­lemi értékesség, a kultúrnagyság. Tiszteletre méltó, amit eddig tettek és segítsük mi is őket abban, hogy támogatásunkkal még többet tehessenek a reájuk bízottakért. És miközben ezt tesszük, mindez visszahat mireánk is: növekedni fog a mi lelki egyensúlyozottságunk, megmutatkozik a szel­lemi értékességünk és kézzelfogható lesz a kultúrnagyságunk.”

Az elmúlt évi bál támogatottja – 39a Maradéki Református Óvoda – nevében Halász Dániel, a Maradéki Református Egyházközség lelkipásztora szólalt fel. „Nagy örömmel és hálás szívvel vagyunk itt, hogy mi is részesei lehetünk a X. Református Jótékonysági Bálnak. Nem régen kezdtük el az építkezést – aki tavaly jelen volt tudja, hogy egy új óvodát szeretnénk építeni. Nagy örömünkre a magyar állam is támogatja ezt. Reméljük, hogy 2018 szeptemberétől egy akkreditált óvodát adhatunk át a maradéki szórványban, ahol az iskolai előkészítősök is helyet kapnak, ezzel erősítve az ottani közösséget.

A hagyományoknak megfelelően a tavalyi támogatott jelképes ajándékokkal, játékokkal, tanszerekkel adományozta meg az idei támogatottat, a Sámuel Szociális Bentlakást. A program részeként közösen tekintettük meg a bentlakásról készült bemutatkozó kisfilmet, amelyben megszólalnak az intézmény dolgozói és lakói is.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Csűry István püspök köszöntötte a jelenlévőket és hálás szívvel köszönte meg, hogy ismét megadatott a lehetőség egy partiumi intézmény támogatására. Ugyanakkor felhívta a közönség figyelmét arra, hogy akkor leszünk igazán gazdagok, ha nem lesznek szegények a környezetünkben. „Sajnos a határon túl és innen is sokan szenvednek hiányt, azonban az egyház fontos törekvése, hogy ezen változtasson, valamint segítse az anyanyelven való tanulást.” Kiemelte, hogy az aznapra kijelölt igeszakasz a Bibliaolvasó Kalauzból éppen Sámuel könyvéből volt – 1 Sámuel 3,1-9 – amelyből egy távoli párhuzamként értelmezhetjük azt, hogy az anyanyelvükön tanuló, keresztény hitben nevelkedő határon túli gyerekek felnőve, a szűkebb környezetünk „prófétái” lehetnek, akik életükkel példát mutatnak és jókor, jó helyen tudnak a jelenlétükkel hatást gyakorolni.

A báli köszöntők után következett a vacsora, amelyhez a zenei aláfestést Zakar Zoltán biztosította. Első nyitótáncként a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának végzős diákjai előadásában láthattunk palotás táncot.

61

Az est sztárfellépője Pál István Szalonna és Bandája volt, akik a magyar népzene varázslatos sokszínűségét mutatták be. A produkciójuk végén a bál résztvevői közösen énekelték el az A csitári hegyek alatt c. népdalt, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának végzős diákjai adták elő Felső-Tiszavidéki táncait, s az előadás után a vendégeket is táncba hívták a diákok. A színpadon ezután a Coctail Band zenélt, és az est további részében ők szórakoztatták a vendégeket.

Forrás:ttre.hu

77

118

251

Fotó: Barcza János

 

Beregdaróci lelkésztalálkozó egy „hatodéves” szemével

|
Írta: Administrator

 

Időről időre a Hajdúvidéki Egyházmegye lelkészei összegyűlnek úgynevezett lelkésztestületi alkalmakra. De a Hirdesd az Igét program keretein belül megrendezett beregdaróci lelkésztalálkozó teljesen más volt. Nem csupán abban, hogy két-három óránál tovább lehettünk együtt, hanem hangulatában, jellegében is. Talán leginkább három szóval tudnám leírni ezt a két napot: megismerés-elmélyülés-feltöltődés.

A február 27-ei megérkezést és a szoba elfoglalását követően nem sokkal már kezdetét is vette az alkalom programtervezete a csoportos beszélgetéssel. Az indító kérdés az volt, hogy milyen feladatokból érkeztünk, s ezek közül melyeket tudtuk szívből teljesíteni, és melyeket inkább csak kötelességből. Körben ültünk, így jól láttuk egymást, de az indító kérdések által már abba az élethelyzetbe is beleláthattunk, ahonnan társaink érkeztek. Sokkal személyesebb és közvetlenebb lett a hangulat az őszinte válaszok révén. Természetesen volt, aki nehezebb volt, aki könnyebb szolgálatok mellől érkezett a találkozóra. De azt éreztem, hogy mindenki kölcsönösen át tudta érezni a másik örömét és bánatát is. Talán valahol ez is lenne a lényeg, ami ott és akkor megvalósulni látszott. Rögtön ezután rátértünk a nap témájára. A történelmi, vallási múltunk szinte felelevenedni látszik az emlékév kapcsán. De most a kérdés az volt, hogy mennyire tudjuk közel érezni saját hivatásunkhoz, szolgálatunkhoz és életünkhöz a reformátor elődök munkásságát, helyzetét. A kérdés leginkább az volt, hogy Méliusz, Huszár Gál, vagy Károlyi csupán távoli óriások maradnak-e vagy pedig részei hivatásunknak?

Kiscsoportokra oszlottunk, így három körben tudtuk ezeknek az Óriásoknak az életét és munkásságát megvizsgálni. De még mielőtt az elkészült beszámolókat megosztottuk volna egymással, újabb kérdésre adott válaszunkat oszthattuk meg egymással. A Szentírásból ma ki az a szereplő, akinek a sorsa, élettörténete megérint téged? Gedeon, Jeremiás, Mózes, Ruth, Jézus… Elképesztően érdekes volt számomra, hogy a jól ismert bibliai szereplők élethelyzete vagy éppenséggel az arra adott isteni reakció, hogyan válik maivá. Hogyan lehet az ő esetükből erőt, bátorítást, biztatást nyerni vagy kapaszkodóra találni.

Ebéd után megosztottuk egymással a reformátor nagyjainkról készült beszámolókat. Ezt követően a beszámolóban készített „munkásság-ábra” alapján a sajátunkat is elkészíthettük. Egy ábrát arról, mi volt az, amit vártunk, amit gondoltunk a lelkészi hivatásról, egy másikat pedig arról, mi volt a ráadás. Mondanom sem kell rengeteg „nem gondoltam volna” kezdetű mondat született. Számomra itt vált egyre érhetőbbé és nagyon közelivé a lelkészi feladatsorok végtelen sokszínűsége.

Ami pedig ezután következett véleményem szerint a nap lehető legszebb bezárása volt. Fel kellett állni és odamenni egy kiválasztott emberhez, akit szívesen támogatnánk, bátorítanánk. S miután mindenki megtalálta helyét, mindenki megoszthatta, hogy miért pont azt a valakit választotta, aki mellé megállt. Egyaránt jó érzés volt más mellé állni, és valaki választottja lenni. Olyan társam mellett tudtam megállni, akinek a helyzetét teljes szívből magaménak érezhettem. Ugyanakkor jóleső érzéssel töltött el, hogy volt, aki engem is szeretett volna biztatni a jövőre nézve.

Vacsora után mindenki találhatott kedvének megfelelő időtöltést. Voltak, akik asztal mellett beszélgettek tovább, voltak, akik egy pohár bor mellett és voltak a kalandorok, akik a fürdőzést választották. Másnap reggel a program a Mindenki című Oscar díjas kisfilm megtekintésével folytatódott. Volt, aki most látta először volt, aki már sokadjára, de mindkét esetben közös, hogy mindenkinek volt véleménye. Milyen érzéseket váltott ki belőlünk, milyen véleményt alkottunk a filmről. Érdekes vita-kavalkád kerekedett, mely lezárhatatlannak tűnt, de javunkra szolgált. Azt gondolom, ez által is még jobban megismerhettük társainkat. Ezután az Óriások plakátjának hátuljára lehetett felírni olyan szolgálatokat, olyan dolgokat, amelyeket le tudunk tenni, s ez által megkönnyebbülni némelyest. Azok is felírhatták egy lapra a nevüket, akik szívesen vették volna, ha az úrvacsorai liturgia keretein belül név szerint imádkozik az egész közösség életéért, szolgálatáért. Külön erre az alkalomra készült liturgia alapján úrvacsorai közösségben vehettünk részt. A responzórikus jelleg miatt mindenki valóban része lehetett a liturgiának. Több bibliai olvasmány is volt, illetve több ének is, melyek nem a megszokott úrvacsorai énekek voltak, így fokozva az alkalom különlegességét. Egymásnak adtuk, egymástól vettük az úrvacsorai jegyeket a csend áldásaival körbevéve. Végül, azt hiszem a záróénekkel együtt kérhettük imádságos szívvel: Tégy Uram engem áldássá.

Nagyon elgondolkodtató volt számomra az, hogy amíg Beregdarócon voltunk úgy éreztem mintha egy kissé lelassult volna az idő. De az ebéd után perceken belül már üresedett rohamosan odakint a parkoló. Hirtelen minden visszatért a megszokott rendhez, a feladatok tengerébe a rohanás özönébe. Mindezek láttán még inkább hálás vagyok a lelkésztalálkozóért. Azért, hogy jobban megismerhettem leendő lelkész kollégáimat, hogy elmélyülhettem ismeretben s hitben, és nem utolsó sorban azért, hogy feltöltődhettem.

Birikiné Király Dalma

Design by: www.diablodesign.eu