Nyolc gyülekezetből, mintegy 70-en vettek részt a Hajdúvidéki Református Egyházmegye ifjúsági napján Hajdúhadházon, május 13-án. A nap fő témája a ma a fiatalok által oly sokat látogatott közösségi oldalra utalt: Facebook helyett Heartbook.

Fegyverropogás törte meg a hadházi csendet az ifinap szombatján. A Magyar Honvédség tartott interaktív toborzót a szabadtéri színpad falai között. Eközben jóval halkabban, a vele szemközt található református általános iskolában is toborzás volt. Krisztus katonáit hívták harcba az ifinap szervezői. Fegyverek, harci bemutatók és repülőgép szimulátor helyett gitárral, dallal, imával és fazekas koronggal.

Az énekes ráhangolódásban a Debrecen Nagyerdei Református Gyülekezet zenekara segítette az összegyűlt fiatalokat. A közös énelés után Kovácsné Takács Emese lelkipásztor nyitotta meg a napot, rövid áhítattal. A nap főelőadója Bogáti Attila lelkipásztor, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye ifjúsági referense volt, Facebook helyett Heartbook című előadásával.

Élettörténetek találkozási pontjává vált a Hajdúvidéki generációk közti találkozó napja 2017. április 22-én Hajdúböszörményben. A Bocskai téri gyülekezet szervezte meg a találkozót a Hirdesd az Igét! programsorozat keretében.

Verőfényes napsütésben becsukom a szemem, és megszűnik a világ. Sötétség borul rám. Arcomon érzem csupán a nap erejét. Az egyik ablak, melyen keresztül belém árad a világ, zárva van. Az emberek közötti kapcsolatok ablakokon keresztül, nyitott csatornákon át jönnek létre.

Sokan kérdezik tőlem, mire jó ez a Hirdesd az Igét! program, mi lesz belőle. A Hirdesd az Igét! egy csatornát nyit, lehetőséget kínál zárt világunk megnyitására. A gyülekezet, amely nem nyit más gyülekezetek felé, zárt ajtók mögött él. Az egyház közösség, nyitott közösség, egymás felé és világunk felé is.

Vannak olyan állatok, például a kígyók, akiknek átlátszó a szemhéjuk. Nem képesek nyitni-zárni, pislantani, mert összenőtt a szemhéjuk - ez riasztó.

A közösséghez tartozás nem azt jelenti, hogy tárva-nyitva van az ember lelke, hanem nyit – zár, a pillanat hívja meg mindkettőre. A gyülekezet is nyitja – zárja ajtaját, van, mikor belső életét éli, Istenével közösségben formálódik, s olyan élethelyzet is teremtődik, amikor közösséget vállal más hozzá hasonló közösségekkel. Sőt, elhagyva templomának védelmező falait, kapcsolatot keres olyanokkal, akik teljesen másként élnek, gondolkoznak, nem ismerik az Isten által alkotott együttélési szabályokat, így nem tartják tiszteletben azokat. Ez a misszió.

A Hirdesd az Igét! programhoz való csatlakozás nincs kívül az úgynevezett komfortzónán. Nagyon is belül van. Megerősíteni kívánja a belső biztonságérzetet, bátorságot kovácsol a közös istentapasztalatokból a missziói feladatokhoz. Éppen annak megerősítése, hogy a református egyház közössége lelki közösség, s ebben a közösségben élni jó. A Hirdesd az Igét! egy találkozási pont. Egy Szempillantásnyi idő az egyházközségek zajló életének áramlásában, egy pillanatkép, mely bátorítást kíván adni hasonló programok, csoportbeszélgetések, találkozók szervezéséhez.

Élettörténetek találkozási pontjává vált a Hajdúvidéki generációk közti találkozó napja 2017. április 22-én Hajdúböszörményben. A Bocskai téri gyülekezet szervezte meg a találkozót a Hirdesd az Igét! programsorozat keretében.

Szabadi Árpád esperes úr lelket ébresztgető nyitó áhítata a böszörményi szószék magasságából is szívhez szólt. 

Fekete Károly püspök úr előadása az egyháztörténetünk elmúlt évszázadának társadalmi szerepvállalásával és szerepkeresésével foglalkozott. Arra biztatott minket, hogy határozzuk meg református identitásunkból adódóan mi magunk azt a szerepet, melynek betöltésére a minket küldő Szentlélek ma elhív.

A bizonyságtevők sorát dr. Sári Mihály kezdte meg, s élettörténetén keresztül végig utaztuk az elmúlt 65 évet, és keresztbe- kasul Magyarországot.

Az én egyháztörténetem címmel három női életrajzot hallgathattunk meg: Kissné Tardi Gyöngyi, dr. Kövér Sándorné és Gyulai Edit vallomását. Vallomásaik összeértek a női sorsok próbatételeiben, és az őket kegyelmesen hordozó isteni szeretet megtapasztalásában. Isten nem siet, de mindig pontosan érkezik – tanított minket az élettapasztalattal megáldott testvérünk.

A fiatalok megint lenyűgözőek voltak. A „Szívünkben viselt rang” című performance a hajdú őseik lelki örökségének tovább élését jelenítette meg, a fiatalok teljes átéléssel kapcsolódtak a 400 évvel ezelőtti történethez. Úgy éreztem, én is úgy belépnék a hajdúk küszöbén.

A Bárka zenekar tiszta hangjai csengték be a templom ősi időket idéző magasságát.

A finom ebéd után még beszélgettünk kicsit, majd Loment Péter szavaival bezártuk a napot. A helyi lelkipásztor elmondta, hogy át kell lépnünk egymás küszöbét, be kell jutnunk a csengő nélküli házak kapuján, keresnünk kell az egymáshoz vezető utat.

 Tóth-Mihala Veronika

 Fotó: Horváth Tamás

Három egyházmegye, Bihar, Debrecen, Hajdúvidék gyülekezeti tagjai találkoztak 2017. április 8-án, a Hirdesd az Igét! programsorozat részeként a kistérségi találkozón. Több mint hétszázan regisztráltak, így megtöltöttük a balmazújvárosi templom sorait.

Az élettörténetek elmesélve a legérdekesebbek. A mesélés közben vallomássá lesznek a történetek, a történeten keresztül életre kel a beszélő, és a személyiség életre kelti a történetet. Jó hatással vannak egymásra, miként a hallgatóság is hatása alá kerülve a vallomásoknak, befolyásolja a mesélőt. Ez akkor történhet meg, ha minden szereplő jelen van. Lélekben is jelen, nem csupán eljön a találkozóra, hanem szeretne is találkozni. Én úgy érzékeltem, hogy a templom terének távolságot megengedő tágassága ellenére jelen tudtunk lenni egymás számára ezen a tavaszi napon, mert segítségül hívtuk a Szentlelket, aki segít megélni a jelent.

A nap a három egyházmegye espereseinek vallomásaival kezdődött, akik elmesélték személyes egyháztörténetüket. Annyi mindent nem tudunk egymásról, pedig éveken át szolgálunk együtt, s egy-egy életmozzanat még közelebb hozza azokat, akiket eddig is szerettünk, még inkább megismerjük, még inkább megértjük őket.

Fekete Károly püspök úr előadásban a Jézus környezetében megfogalmazott kérések közül azt emelte ki, amint a Zebedeus fiainak anyja egy különös kéréssel fordult fiai érdekében Jézushoz. „Mond, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.”

„Ez az ország, Isten országa egészen más, mint amit az ember a világ bármely társadalmi berendezkedésében megismerhet. Isten Országának eljövetelével megszűnnek az emberi hatalmak vetélkedései és végéhez érnek az emberek közötti alá- és fölérendeltségi viszonyok. Megkérdőjelezhetetlenül fog betölteni mindent az Isten akarata.

Jézus egész földi léte ebbe az egyetlen akaratba simult bele, ez határozta meg: »az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért« (Mt 20,28)”

Nagy Gábor Debrecen- Szabadságtelepi lelkész előadása úgy képviselte a napban a reformátori alapokat, hogy Kálvin János Institúciójából a világi és egyházi hatalom kapcsolatáról szóló fejezeteket értelmezte számunkra, igen aktuális módon.

Az élettörténetek sorában hallhattunk 6 tizenévest, akik a gályarabok sorsának tükrében mesélték el életüket, majd öt különböző korosztály képviselőjét, akik a három egyházmegyéből érkeztek.

Szolgált közöttünk a Kántus, a Széchenyi kerti énekkar, a bihari lelkészekből álló énekkar, valamint a helyi iskolai zenekar, valamint az Agapé kórus.

A napot úrvacsorai közösséggel zártuk, mely megerősítette az egymással való közösségünket.

Szabadi Árpád esperes úr és a helyi gyülekezeti csapat olyan kedves vendéglátók, alapos szervezők voltak, hogy mindannyiunk számára otthonossá tették ezt a napot a nagy létszám ellenére.

Köszönjük szépen.

Tóth-Mihala Veronika

programvezető

„Buzgódjatok mindenkor az Úr dolgában”

(IKor 15, 58)

A reformáció 500. évfordulója, a templom felszentelésének 80. évfordulója és a templomtorony építésének 20. évfordulója alkalmából helyeztük el az Egyházközség Alapító Okiratát a templomtorony gömbjében az utókor számára.

A Nyíradonyi Református Egyházközség rövid története

A középkorban Nyíradonynak már volt református anyaegyháza. Az1600-as évek elejétől ismerjük az itt szolgált lelkészek neveit.

1670-től új telepesek érkeztek Nyíradony, akik, szájhagyomány szerint, református hajdúk voltak. A legenda szerint azonban ők egy éjszaka alatt mindent összepakoltak s a nagyobb hajdúvárosokba telepedtek le, ezeknek az ideje 1715-1720 között lehetett, amit több összeírás is bizonyít. Hajdúböszörményi iratokban fellelhető több helyen, hogy „Adonyból jött”, „Adonyba való”, a későbbi református anyakönyvekben.

1784-ben még állt a templomunk a debreceni utca környékén. Az 1880-as évektől a Nyíradonyi református szórvány Nyírmihálydi fiókegyházaként működött.

1932-ben megindult egy új nyíradonyi református anyaegyház szervezése; Molnár István nyírmihálydi lelkész, Hetey Sándor segédlelkész, Dr. Kálnay Zoltán járási főszolgáltató, Kiss Lajos községi jegyző és Gődény Ferenc tivorányi földbirtokos együttműködésével. A korábbi jegyző, Kala Zsigmond házát építették át: kétharmada templom, egyharmada lelkészi lakás lett.

Az épülő egyházat 1936-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke meglátogatta és engedélyezte az anyaegyház létrejöttét. A templomot és a haranglábat 1937. május 9.-én szentelték fel, Hetey Sándort beiktatták Nyíradony református lelkészének. Az ünnepség keretében a harangláb gömbjébe emlékirat került, amelynek utolsó sora a jövő generációnak szólt: „Többet tegyetek az egyházunkért, mint mi, ma élők!” Ez az emlékirat azonban nem maradt fenn az utókor számára, a harangláb bontásakor eltűnt. Hetey Sándor tiszteletes úr jelentős munkát végzett, hiszen egy új anyaegyház létrejötte mellett, mire meghalt volt Nyíradonynak temploma, lelkészi és tanítói lakása, gyülekezeti terme, földjei és erdeje is. Megvalósította mindezt úgy, hogy Nyíradonyban döntő többségben az emberek akkor már katolikus vallásúak voltak.

A jubileumi évben nagypénteki ünnepi szertartás alkalmával igét hirdetett Főtiszteletű Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Alapigeként az I Korinthus 1, 18; 22-25; 2, 2 verseket választotta. Az igehirdetésében megemlékeztünk Jézus Krisztus szenvedéséről és váltsághaláláról. Buzdított, hogy jelként, minként a csillag és a gömb a tornyon, sugározzuk az evangéliumot, ahogy egykor, úgy ma is.

Az ünnepi istentiszteleten Varga Fanni, Madugyin Márk, Sarkadi Lídia és Szabó Petra, két hittanos és két konfirmandus verssel szolgált közöttünk.

A templomkertben ezt követően került sor, ünnepélyes keretek között, az időkapszula elhelyezésére. Ünnepi beszédet és köszöntő szavakat Tasi Sándor a Hajdú – Bihar Megyei Közgyűlés Alelnöke, egyházközségünk Tiszteletbeli Presbitere és Sztancs Tibor Nyíradony Város Alpolgármestere mondott.

A Hajdú – Bihar Megyei Katasztrófavédelem és a Nyíradonyi Tűzoltóság összehangolt munkájának köszönhetően visszakerült a templom tornyára a megszépült toronygömb. A visszahelyezés alatt hegedű és ének kíséretében tekinthettünk a magasba.

Az ünnepség zárásaként a gyülekezeti teremben szeretetvendégség várta a résztvevőket.

Külön köszönet illeti Kujbus Mihály bádogos mestert, aki újjávarázsolta a toronydíszt. Valamint Pócsi Zsoltot, helytörténészt, aki az elmúlt 80 év egyháztörténetét és a város ide kapcsolódó történetét összegyűjtötte és gondosan elkészítve az időkapszula számára összerendezte. Isten áldja áldozatos munkájukat.                                                                                       

Suszter Szabolcs lelkipásztor

Rekordlétszámmal zárult az idei Hajdúvidéki Egyházmegyei Csendeshét Berekfürdőn. Idén 24 gyülekezetből 239-en vettek részt az április 13. és 17. között megrendezett hitmélyítő konferencián. 

„Hiszek”. Egy szó, mégis oly sokat rejt magában. Nem véletlen kapta idén ezt a címet a csendeshét. Az öt nap az Apostoli hitvallás pontjai köré épült. Mind a reggeli áhítatok, mind az esti evangelizációk amellett, hogy még közelebb hozták a résztvevőket hitvalló imánk mondanivalójához, mélyen elgondolkodtatóak voltak, és tükröt tartottak mindenki elé, aki nyitottan érkezett arra, hogy szembenézzen saját eddigi életével, döntéseivel, cselekedeteivel, személyiségével. Az egyházmegye lelkipásztorai mind különlegesen, saját egyénisége szerint, a szentlélek segítségével figyelemfelkeltően, érthetően és hatékonyan tolmácsolták Isten Igéjét egész héten.

Az előadások a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódtak. A résztvevők nagyon sok információt, lexikális tudást gyűjthettek többek között a reformáció előfutárairól, a Heidelbergi Kátéról, vagy épp Melanchton Fülöpről. De sok érdekességgel is gazdagodhattak például Luther Márton vagy Kálvin János életéről.

Minden nap énektanulás színesítette a hitbéli elmélyülést, de a lélek mellett a test pihenésére és regenerációjára is jutott idő: a délutáni szabadidőben szívesen látogatták a táborlakók a méltán híres gyógyfürdőt, ahol a medencékben, ha nem is szervezetten, de –  a szentlélek csendes és szinte láthatatlan munkájának köszönhetően – mondhatni, hogy kiscsoportos beszélgetések mélyítették tovább az előadásokon hallottakat és az áhítatokon átélteket.

Ha csendeshét, akkor nem hiányozhat a KI-MIT-TUD sem, vagyis a hitéleti vetélkedő. Minden este fiatalos lelkesedéssel ültek össze a különböző gyülekezetekből kialakított csoportok a feladatlapok kitöltésére, versenyt futva az idővel. A kitöltés után pedig rövidtávfutókat megszégyenítő sebességgel adták át a tesztlapokat Szabadi Árpád esperes úrnak a csapatkapitányok. A csütörtöki „élő” vetélkedővel zárult a verseny, ahol a győztes csapat egy hétvégi pihenést nyert, az egyházmegye óhutai nyaralójába.  

Hétfőn, érkezés után minden résztvevő bemutatkozott pár mondatban. A felszólalók elmondták azt is, hogy mit várnak az előttük álló héttől, és miért érkeztek a konferenciára. A legtöbben egyszerűen, egy szóban fogalmazták meg ezt: feltöltődni. Évről évre mintegy 100 résztvevő ezért utazik Berekfürdőre. Így alakul át évről évre a Megbékélés háza lelki töltőállomássá.  

A hét csúcspontja a pénteki nap volt, amikor a tábor résztvevői közösen vehettek úrvacsorát. Az alkalom nem csak a formája, és a különleges közösségi élmény miatt volt minden más úrvacsoránál felemelőbb. Egy ilyen, hitéletben gazdag hét után, ahol az ember megélhetett magában mélységeket és magasságokat, szembenézhetett hibáival és rossz döntéseivel, egészen más lélekkel vesz úrvacsorát. Nem véletlen, hogy sokaknak egész évre ad útravalót és erőt az egyházmegyei hitmélyítő konferencia.    

Komorné Csernáth Erzsébet

Az egész történet egy évvel ezelőtt kezdődött. Amikor is Németi Imre bácsi felkereste Esperes Urat szándékával, miszerint új harangot adományozna egyházközségünknek. Újat, szépet, nagyobbat, 13 mázsásat… De miért is? Imre bácsi gyermekkorában az őt oktató lelkésztől, hallotta, hogy az iskola, melyben tanult egy hűséges gyülekezeti tag adományából jött létre. Imre bácsi megfogadta, ha Isten élteti, ad neki elegendő erőt, és az anyagi javakat is biztosítja, ő bizony harangot fog adományozni az egyházközség javára.

Így miután a 2016-os év végére készen lett az új harang, rövidesen a harangszentelés időpontját is kijelölték.  A harangöntő mesterek már hétfőn megérkeztek, s egész héten készültek az április 2-i szentelési ünnepségre. Az új harang már ekkor elfoglalta a templomkertben kiemelt helyét, ahol minden kíváncsi szem megtekinthette.

Végül április 2-dikára minden a helyére került, és 10 órától kezdetét vette a harangszentelő ünnepi istentisztelet. Szép számmal összegyűltek az érdeklődők és körbeállták a felékesített szép harangot. Dr. Fekete Károly püspök úr szavai után, egy autódaru segítségével  az új harang elindult végleges helyére, ahol társai közé az új állványra erősítették.

A templomban folytatódott a liturgia; az igehirdetés szolgálatát püspök úr végezte. Amikor a toronyban minden a helyére került, csendben vártuk, hogy megszólaljon az új harang. Valóban különleges alkalom volt, hiszen nem gyakori esemény egy harangszentelés. Különös kegyelem pedig, hogy nem azért került új harang a toronyba, mert elődjét háborús okok miatt elvitték, hanem azért, hogy hívogasson, hogy hírt adhasson.

Ezúton is Isten áldását kívánjuk az adományozók életére - Németi Imrére és feleségére, illetve  a kivitelezőkre - Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő mesterre, s fiára Gombos Ferencre és munkatársaira, akik a harang elkészítését vállalták. Adja az Úr, hogy Igéje mellett a harang se szóljon hiába, s egyre több ember szívéhez juthasson el hívogató hangja.

Birikiné Király Dalma segédlelkész