Kassán járt a vámospércsi gyülekezet

           2016. Június 11-én, szombaton a Vámospércsi Református Gyülekezet tagjai közül 70-en arra vállalkoztak, hogy egy közös kiránduláson vegyenek részt. Az úti cél Kassa városa volt, ahol a történelmi belváros, a Rákóczi emlékhelyek és a dóm megtekintése mellett a gyülekezet tagjai a kassai magyar reformátusokat is felkeresték. A templomban Oremus Zoltán esperes úr bemutatta nekünk azokat a történelmi változásokat, amelyen a kassai magyar reformátusoknak keresztül kellett menniük. Távol voltunk Vámospércstől, mégis úgy éreztük otthon vagyunk. Nem csupán azért, mert ez a 70 fő együtt egy olyan közösséget alkotott azon a napon, amellyel boldogan el letetett indulni és célba is lehetett érni. Azért is voltunk otthon, mert bizonyosak voltunk abban, hogy a bennünket megtartó Isten elkísér minden utunkon. Őt a történelmi utcaköveken járva is megszólíthattuk, jelenlétét távol templomunktól is érezhettük.

           A legfiatalabb kiránduló az óvodás korú gyermek volt, míg a legidősebb az a 84 éves nagymama, aki nem szeretett volna itthon maradni. Megtapasztaltuk azt a csodát is, hogy 70 ember hogyan tud egymásra figyelni, a fiatalabbak milyen figyelmesek tudnak lenni az idősek iránt, az idősek pedig milyen odaadóan tudnak gondoskodni a fiatalabbakról. Mindez pedig azért történhetett meg, mert azon a napon mi együtt átéltük a csodát. A csoda az volt, hogy Isten elkísért bennünket, velünk volt, megőrzött és megtartott minket. Legyen ezért Övé a dicsőség.

           S hogy lesz-e a folytatás? Ezt a hazaúton fogalmazta meg egy asszonytestvérünk. Alig értünk ki Kassáról, s tartottunk az országhatár felé, amikor megkérdezte, hogy az idei nyáron hová megyünk még kirándulni? Mindez jelzi, hogy ők 70-en biztosan készen állnak a folytatásra…

Petró László

Lelkészbeiktatás Hajdúböszörményben

Beiktatták a Hajdúböszörmény Bocskai téri Református Egyházközség második lelkészi állásába Lomentné Szopkó Tündét, május 1-jén. A lelkipásztor kilenc éve szolgál a gyülekezetben beosztott lelkészként, férje, Loment Péter mellet.

A beiktató igehirdetés szolgálatát Dr. Fekete Károly püspök végezte, az Apostolok cselekedeteiről írott könyv alapján. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében kiemelte: nincs annál szomorúbb, ha egy keresztyén gyülekezet nem vonzó, nem hívogató. Tragédia, ha egy közösségben nincs szeretet, akadálya a vonzó Krisztus ügynek, ha nem képes gyarapodni. Fekete Károly elmondta, minden alkalom, amikor egy új vezető kerül egy gyülekezet élére, új lehetőség arra, hogy valami történjen, hogy kedvességre találjon a közösség, hogy vonzóvá váljon. Ebben lehet példa és erőforrás mindenkinek az első gyülekezet. Megmutatja, hogyan lehet vonzóvá tenni az egyház ügyét. Az első gyülekezet tagjai nem voltak különlegesek, egyszerűen engedelmesen élték a keresztyén ember életét. Ezt kell megvalósítani a mai gyülekezeteknek is ahhoz, hogy igazi szeretetközösséggé válhassanak – mondta Fekete Károly püspök.  

A beiktatás szolgálatát Szabadi Árpád végezte. A Hajdúvidéki Egyházmegye esperese átadta a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét Lomentné Szopkó Tündének.

Lomentné Szopkó Tünde 1969. november 16-án született, Karcagon. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanult, 1996-ban tette le a második lelkészképesítő vizsgát, kiváló eredménnyel. 1999-ben mentálhigiénés végzettséget szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1994 és 2007 között Tiszaroffon és Tiszagyendán szolgált. 2006-tól 2007-ig missziói lelkészi szolgálatot látott el a Fegyverneki Missziói Egyhkázközségben. 2002 és 2007 között mentálhigiénés munkát végzett a kunhegyesi Száretta Református Idősek Otthonában. 2007. szeptember 1-je óta a Hajdúböszörmény Bocskai téri Református Egyházközség beosztott lelkésze. A gyülekezet presbitériuma 2015. február 7-én döntött úgy, hogy visszaállítja az egykori második lelkészi állást. A döntést az egyházmegye közgyúlése megerősítette, így 2015. november 10-től az egyházközség második megválasztott lelkésze Lomentné Szopkó Tünde.

A lelkésznő szívügye a misszió, a vallásoktatás, és a házassággondozás, aki a többgenerációs gyülkezetekeben látja a jövőt, melynek alapsejtjei az egészséges lelkiségű családok.

Loment Péterrel 1997-ben kötött házasságot, melyből három lánygyermekük született.

Az újonnan beiktatott lelkipásztor Pál apostol rómaiakhoz írott levele és az Apostolok cselekedeteiből írott könyv alapján hirdette az igét. A lelkésznő kiemelte: magasságok és mélységek jelennek meg az apostolok életében, ezzel a kettősséggel kell ma is együtt élnie mindenkinek. Lomentné Szopkó Tünde elmondta, az elmúlt kilenc évről először ez a kettősség jut eszébe. A magasság szépségeit élhették meg férjével, amikor látták, hogyan hordozzák egymást és a lelkipásztorokat imádságban a gyülekezeti tagok, de emlékezetesek az ünnepeken, gyülekezeti alkalmakon megélt magasságok is. Ugyanezt érezték az épületek megújulásakor, és akkor is, amikor érezhették a gyülekezeti tagok szeretetét, odaadását. De sokszor megélték a mélységeket is, mondta a lelkipásztor, amikor az érdektelen elutasítást, közönyt, cserbenhagyást, erőtlenséget, gúnyt, és rosszindulatot tapasztaltak, és akkor, mikor a hívő ember hallgatott, amikor szólnia kellett volna. De sem magasság, sem mélység nem választhat el az Isten szeretetétől. Az egyetlen kapaszkodó az Isten szeretete – mondta Lomentné Szopkó Tünde igehirdetésében. A lelkipásztor Hajdúböszörmény főterét Athén piacának forgatagához hasonlította. Lomentné Szopkó Tünde kiemelte: lehetnek egy városnak gyönyörű épületei, gazdag, sziporkázó élete, adhat hírességeket a világnak, lehet büszke az értékeire, de ha nem ismeri a Krisztust, akkor ez az egész csak törékeny csillogás. Akkor a nép nem azt az életet éli, amire Isten teremtette. A lelkipásztor elmondta, ő szolgálatában Pált követi: hirdeti az igét a településen élőknek, és erre hívja a gyülekezetet is, hogy a város érezze: szüksége van Krisztusra.  

Komorné Csernáth Erzsébet

Fotó: Barcza János

„Hirdesd az Igét a Hajdúvidéken!”

Lelkészi csendes napok

avagy a két Negros istentisztelettől az életre szóló elköteleződésig

A Hajdúvidéki Református Egyházmegye 27 lelkipásztora április 6-7-én egy lélekfrissítő utat járt be. A „Hirdesd az Igét a Hajdúvidéken!” programsorozat nyitó alkalmaként ugyanis Beregdarócon voltunk, ahol egyházképünkről gondolkodtunk együtt.

           Beszélgetésünk onnan indult, hogy milyen volt az első találkozásunk az egyházzal. Kiknek köszönhetjük ezeket az első élményeket? Hogyan gondolunk vissza arra az időre? Megláttuk egymás élményeiben a rokon vonásokat. Például azt, hogy alapvetően három irányból indult el egyházképünk: lelkészcsaládból, vagy hívő szülői és nagyszülői háttérből vagy egyházi kötődésű családi háttér nélkül fiatal korban. Volt, aki felidézte például azt, hogy kisgyerekként nem bírt volna ki egy órás istentiszteletet mocorgás nélkül, ha a nagymamája két szem Negro cukorral meg nem nyugtatta volna. Az egyszer megindító, máskor nevetést fakasztó történetek közelebb hoztak minket egymáshoz. Színességük és sokféleségük mögött pedig ott láthattuk a mindent jól rendező Isten munkáját.

           A nap következő szakaszában azt jártuk körül, hogy milyen példaképek határozták meg egyházképünk alakulását, a teológiára kerülésünk után. Hívóképek segítségével idéztük fel hogyan formálódott egyházképünk tanáraink, professzoraink, lelkésztársaink révén. Nevek, személyek, mozdulatok, egy életen át elkísérő tanácsok villantak fel előttünk. A teológián töltött évek többek között a cizelláltságot, időtlenséget, a hátrányok leküzdését és kollégiumi szobákban zajló nagy beszélgetések erejét hozták elénk.

           Majd mikro csoportokban néztük meg, hogy Kálvin az Institutioban hogyan tanít az egyházról. A napnak ezen a pontján a tartalmas beszélgetés szinte észrevétlenül szélesedett ki az úrvacsora és keresztség témaköre felé.

           A második nap reggelén először az a kérdés foglalkoztatott minket, hogy mit kaptunk eddigi életünkben egyházunktól. A számtalan felsorolt ajándék közül álljon itt néhány: nagy családot; édes- és mostoha testvéreket; imádkozó hátteret; palástot; bibliát; megbecsülést és tiszteletet; egzisztenciát; parókiát; házastársat; iskolát és képzést; lehetőségeket; közös nyelvet; az egyházi év adta rendet; kihívásokat; változatosságot; elköteleződést; készséget arra, hogy az élet történéseiben meglássuk az igehirdetések illusztrációját… megannyi hálára indító ajándékot.

Végül összegyűjtöttük mindazokat a dolgokat, melyekből szerintünk nincs elég egyházunkban és gyülekezeteinkben. (Például pihenési lehetőség, bizalom, kántor, tanító, szakértő munkatársak, könnyebb adminisztráció) Ezek a gondolatok a nehézségeink felől a jobbítás felé mozdítottak minket. Sokunk részéről megfogalmazódott, hogy kellene több ilyen lelkipásztori együttlét, ahol épülhet az egymás iránti bizalom, jobban megláthatjuk egymásban a testvért és szolgatársat.

És, hogy a felmerülő kérdések megoldásában hol tart egyházunk, arra Dr. Fekete Károly püspök úr igyekezett nekünk választ adni, aki aktívan velünk töltötte ezt a két napot. Ezúton köszönjük meg Tóth-Mihala Veronika lelkésznő szervező munkáját és a beszélgetések moderálását.

Az együttlét lezárásaként közösen vittük Isten elé imádságainkat egyházunkért, szolgálatunkért és egymásért.

Lomentné Szopkó Tünde lelkész

Hajdúböszörmény Bocskai téri Gyülekezet 

 V. Hajdúvidéki Kálvin kupa

Január utolsó szombatján immár ötödik alkalommal vehettek részt az egyházmegye gyülekezeteinek csapatai a Hajdúvidéki Kálvin kupán, melynek ismét Hajdúnánás volt a házigazdája. A tornát Gacsályi Gábor hajdúnánási lelkipásztor nyitotta meg áhítatával, melyben Jézus szavait idézte a hegyi beszédből: „Ti vagytok a föld sója…, ti vagytok a világ világossága.”

A kupán összesen hat csapat vett részt. Két csoportban zajlott a küzdelem a továbbjutásért, majd az egyenes kieséses szakasz után megszületett a végeredmény, mely a következők szerint alakult:

1. Hajdúnánás
2. Hajdúsámson
3. Nyírábrány
4. Hajdúböszörmény-Kálvin tér
5. Nyíracsád
6. Tiszacsege

A legjobb játékos Tiszacsege csapatából került ki, a legjobb kapus pedig Nyíracsád együtteséből.

A küzdelmek után a helyi református idősek otthona étkezőjében közös ebéddel zárult az V. Hajdúvidéki Kálvin kupa. Örömteli tapasztalat volt, hogy a tiszacsegei csapat újoncként, első alkalommal vett részt a tornán, illetve, hogy hosszú idő után Hajdúböszörmény-Kálvin tér ismét képviseltette magát a tornán. Reménység szerint 2017-ben újra összemérhetik erejüket, tudásukat a csapatok a VI. Kálvin kupán.

Komor Csaba

Ökumenikus imahét a krisztushívők egységéért

a debreceni börtönben

A krisztushívők egységéért meghirdetett ökumenikus imahét programjába csatlakozott be a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, január 22-én. A 2016-os imahét igéje: "Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!" (1Pt 2,9)

Az ökumenikus imahét istentiszteletén szentbeszédet mondott Szaplonczay Gergely, a Hajdúdorogi Főegyházmegye káplánja, és igét hirdetett Mészáros Barna református börtönlelkész.

A 2016. évi imaheti programot a lettországi keresztény testvérek állították össze. Fontosnak találták, hogy felidézzék Péter apostol összefoglaló szavait, amelyek Isten népének ismérvei hitbelileg is, és etikailag is. Az imahét jelképei a biblia, a fény és világosság voltak, amit az igehirdetés is megerősített. Szaplonczay Gergely káplán így emlékezett az alkalomra: Valóban Krisztus igaz világossága ragyogtatta be mindenki lelkét, amikor a hegyi beszéd boldogságairól szóló tanítását hallgathatták. Az alkalmon résztvevők megtanulták az Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké című éneket. Jó volt hallani, hogy a résztvevők szívből szólóan egyre erősödő, de cseppet sem zavaró, inkább tiszteletet adó hangerővel élték át hálájukat az Isten felé. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok és megkereszteletlenek alig egyórás imádságon keresztül gazdagították a lelket. A börtön parancsnoka Pancsusák Sándor ezredes úgy fogalmazott: az ide bekerülő emberek mindenbe kapaszkodnak, ami segíti őket abban, hogy az itt eltöltött időt átvészeljék.  

"Éljünk Isten igéje által, legyünk só és világosság a világ és az emberek életében!" Ez volt a börtönlelkész által tartott istentisztelet záró gondolata. Az istentisztelet után mindenki zárkáját a Hajdúdorogi Székesegyházból vitt szenteltvízzel szentelte meg Szaplonczay Gergely káplán, melyet örömmel fogadtak a fogvatartottak.

Forrás: HBM BVI

Református bál a hajdúk fővárosában

150-en vettek részt a Hajdúböszörmény Kálvin téri Református Egyházközség első jótékonysági bálján, 2016. január 28‑án. A bevételt a gyülekezet az egyházközség többgenerációs nyári táborának útiköltségére fordítja.

A bált Hajdúböszörmény egyik legpatinásabb épületében, a Petőfi Házban szervezték meg. Az est fővédnöke Kiss Attila polgármester volt, a háziasszonya pedig Dobó Tímea, a Jó Pásztor Református Óvoda óvodapedagógusa. A nyitótáncot a Salida Tánc Sport Egyesület táncosai adták elő, később a debreceni Song&Dance Musical Suli két művésztanára kápráztatta el előadásával a közönséget. A remek hangulatot a Reflex Duo biztosította, a résztvevők jókedvét pedig Venter Zsolt fotói örökítették meg. A bál megszervezését sok böszörményi vállalkozó támogatta. A svédasztalos vacsoráról és az éjféli menüről a Petőfi Ház konyhája, az alapanyagokról Szabó László, Szabóné Vilmányi Edit és Balogh László, a pogácsáról a Jó Pásztor Református Óvoda, a desszertről pedig a Nasi‑Cuki gondoskodott. A tombolasorsoláson 75 ajándéktárgy talált gazdára. A fődíj egy kétszemélyes wellness hétvége volt, a siklósi Hotel Castello jóvoltából. A szervezők köszönettel fogadták a felajánlásokat, és nagy öröm volt számukra, hogy ennyien eljöttek a bálra és átérezték az adakozásnak, jótékonyságnak a fontosságát.

Tönkő Levente

Vetélkedő a reformáció jegyében

November 28-án, Hajdúböszörményben, a Baltazár Dezső Református Általános Iskola szervezésében került sor a 2015-ös Egyházmegyei Hittanos Vetélkedőre. Hét gyülekezetből csaknem 80 gyermek mérte össze a tudását zsoltáréneklésben, bibliai történetmondásban, rajzban valamint egyháztörténeti csapatversenyben. A versenyző gyerekek közt egyaránt voltak egyházi és állami iskolába járó hittanosok.

A vetélkedés nyitóáhítattal kezdődött a Bocskai téri templomban, ahol Szabadi Árpád esperes úr hirdette az igét, majd az iskola tantermeiben került sor a megmérettetésre. A zsoltáréneklők és történetmondók korcsoportonként, egyénileg álltak ki társaik és a zsűritagok elé, hogy a hittanórákon tanult történeteket és énekeket bemutassák.

Az előző évek hasonló versenyeihez képest újszerű volt a felsősöknek meghirdetett csapatverseny, ahol játékos feladatokon keresztül adtak számot tudásukról. A csapatverseny témája a reformáció öröksége volt. A feladatok megoldásához a diákoknak kézbe kellett vennie például a Vizsolyi Bibliát, az Institutio hasonmás kiadású köteteit és a Genfi Kátét is. Volt szobor-, és épületfelismerő játék és a reformáció híres tárgyait is életre keltették. A csoportok az írásbeli és szóbeli feladatok megoldása után bemutathatták az általuk előre elkészített képes összeállítást.

A rajzverseny témája is a reformáció öröksége volt. A műveken megjelentek a szép református jelképeink. Láttunk kazettás famennyezetet, főnix madarat, címerünket és templomainkat ábrázoló képeket. De sok olyan rajz is készült, amely a református gyülekezeti életet – például keresztelést, konfirmációt, úrvacsorát - mutatta be.

A programot kézműves foglalkozás és filmvetítés is kiegészítette. A versenyen mind az egyházi, mind az állami iskolákba járó hittanosok szép eredményeket értek el. Hálás szívvel láthattuk, hogy mennyi tehetséges, hitéről bizonyságot tenni kész diákja van egyházmegyénknek.

Illesse köszönet a felkészítő pedagógusok, lelkipásztorok, szülők és a helyi szervező munkatársak szolgálatát.

Lomentné Szopkó Tünde