2017. szeptember 11-én, egy hétfői nap délutáni órájában érkezett meg a nádudvari gyülekezetbe a hosszú útját járó Vándorbiblia. A szomszédos Püspökladány lelkipásztorát és gondnokát gyülekezetünk népes kis közössége fogadta ez ünnepi alkalomból. Jó volt megtapasztalni, hogy az egyházkerületi program célkitűzése – miszerint a Biblia mozdítson meg egymás felé is bennünket -, nálunk is, konkrét mozdulásokkal megvalósult. Hiszen volt, aki családjával együtt, kisgyermekének kezét fogva érkezett; volt, aki autójával az utcájában élő időseket hozta el. Jó volt hallani, hogy már a meghirdetett alkalom előtti órákban is egymást buzdították a testvérek: gyere el, én is ott leszek! Az alkalomhoz kapott ünnepi liturgiát igyekeztünk hűséggel tartani, presbiterjeink, gyülekezeti tagjaink között előre felosztva, megbeszélve a rendet. Jó volt megtapasztalni, hogy nem csak hogy meghallgatásra találtak a liturgiában való részvételre, szolgálatra vonatkozó felkéréseink, de önként is odaléptek hozzánk többen is, hogy hadd vállaljanak ők is akár csak néhány versnyi igeszakasz felolvasásával szolgálatot. Így hangzott fel a számunkra kijelölt Példabeszédek könyvének 21-22. fejezete és az Efézusi levél 2. fejezete sok nádudvari, hitben élő ember tolmácsolásában. Gyülekezetünk énekkarának tagjai pedig külön énekszolgálattal készülve járultak hozzá a fogadás méltóságához.

Isten iránti hálaadással adunk hírt arról, hogy a reformáció 500. és a Tiszántúli Református Egyházkerület fennállásának 450. évfordulója alkalmából vándorútra indított Szentírás 2017. szeptember 6-án este 6 órakor megérkezett a Tetétleni Református Egyházközségbe.

Istentisztelet keretében vette át a gyülekezet a megérkezett Bibliát a Bárándi Református Egyházközség lelkészétől és presbitereitől.

Az alkalmon minden korosztály képviselte kis gyülekezetünket. Nagy lelkesedéssel és örömmel olvasták fel egymást követően kicsik és nagyok az aznapra kijelölt Ó- és Újszövetségi részt a Példabeszédek könyve 11. és 12. részét valamit Galatákhoz írt levél 4. részét.

Emlékül a következő igét írtuk a vendégkönyvbe: Jelenések könyve 1:3 „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”

Ezt követően a vendégkönyv aláírása és a Biblia megtekintése következett.

Közös énekléssel és szeretetvendégséggel tettük még emlékezetesebbé ezt az ünnepi eseményt.

Másnap gyülekezetünk küldöttsége a Földesi Református Egyházközségnek adta át ünnepélyesen az útjára bocsátott Bibliát.

A reformáció 500. és a Tiszántúli Református Egyházkerület fennállásának 450. évfordulója alkalmából vándorútra indított díszkötéses Szentírás 2017. szeptember 5-én, kedden 19 órakor érkezett a Báráni Református Egyházközség gyülekezetébe. A kabai gyülekezet küldöttsége hozta át hozzánk, Sohajda Mihály lelkipásztor vezetésével. A Biblia ünnepélyes átadása után Domahidi Péter lelkipásztor köszöntötte a népes gyülekezetet. Ezt követően Barát-László Bernadett zongoratanárnő vezetésével a 165. dicséret eléneklésével adtunk hálát Istenünknek. A kijelölt igeszakaszokat Mosdóczi Tibor gondnok, Török Elek gondnokhelyettes, Domahidi Péter református lelkipásztor olvasta fel. A felolvasás után, e jeles esemény kísérőprogramjaként, Fekete Nándor többszörösen nívódíjazott, kiváló zeneakadémiai diplomás orgonaművész fotóvetítéssel egybekötött összművészeti látványkoncertet adott, Európa legmodernebb szállítható hangversenyorgonáján, "Zene a Képekben" címmel. A gyülekezet azt a 150 darab művészi fotót láthatta zenéhez időzítve a kivetítőn, amelyek a zeneszerzők lelki szemei előtt is lebeghettek a művek megalkotása közben. Az egyórás koncerten világhírű zenekari alkotások zseniális orgonaátiratai sorakoztak fel, és ez alkalommal sem maradtak el a művész úr tolmácsolásában a zeneművek hátteréről szóló történetek, amelyek továbbsegítették megértésüket. 

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (Jn 7,37-38)

A Tiszántúli Református Egyházkerületben útjára indított Vándorbibliát a Hajdúszoboszlói Gyülekezet tizenkét fős küldöttsége, Nagytiszteletű Őz Lajos megbízott lelkipásztor vezetésével méltóságteljes körülmények között, ünnepi istentiszteleten adta át a Kabai Gyülekezet kezébe, 2017. szeptember 4-én. A küldöttséget a népes gyülekezet élén Sári Balázs gondnok, valamint Sohajdáné Csoma Zsuzsanna és Sohajda Mihály református lelkészek fogadták.

Az istentisztelet az ajánlott liturgia szerint folyt le. Nyolc presbiter és egy hittanos gyermek olvasta fel a kijelölt három bibliai részt az Úrasztalánál. A presbiterek közül a legidősebb, Fazekas Béla 88 éves presbiter volt. Egy presbiter a padban olvasta fel a rá eső bibliai verseket, mert mozgási nehézségekkel küzd. A kijelölt újszövetségi Bibliai rész egyik igéje épp a gyülekezetben szolgált lelkipásztorok emléktáblájának igei felirata volt: „Az igaz ember hitből fog élni” (Gal 3,11b), mely helyi vonatkozásával még közelebb hozta hozzánk Isten üzenetét. A hittanos gyermekek egy csoportja a tavaszi félévben két énekkel készült az őszi ünnepi istentiszteletre, amit a második tanítási nap délutánján átismételt, és a bibliai részek olvasása között el is énekelt. Az első ének a kiadott Jelenések könyve-beli vezérigéhez kapcsolódott. A gyermekek az Omega együttes Alfa és Omega című műsorából az „Egy új nap a teremtésben”, majd a „Levél” című dalt énekelték el, Laczi Ervin szintetizátor és Sohajda Mihály gitár kíséretével. Ez utóbbi dal az érkező Biblia tiszteletére hangzott el, mert a dalban a Levél a Bibliát jelenti. Az alap versszakok az írott igéről, a refrén pedig a testté lett igéről szól, a fiatalokat is megszólító, művészi ihletésű formában. Bibliaolvasásra, megtérésre és az Üzenet, a jó hír, mint gyógyír átvételére buzdít:

2017. szeptember 3-án, 35. Úrnapján, a Szentháromság utáni 12. vasárnapon érkezett a Nagyhegyesi Református Missziói Egyházközség templomába a Tiszántúli Református Egyházkerület által, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából útjára bocsájtott Szentírás.

A templomban, ebből az alkalomból, az Úr asztalán több régi fordítású Biblia is elhelyezésre került – természetesen faximile kiadásban-: az 1608-ban kiadott Hanau, az 1612-es Oppenheimi, az 1661-eds Nagyváradi és az 1685-ös Tótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliája. Így az első hat Biblia kiadásból négyet megtekinthetett a gyülekezet.

Lelkes kis közösségünk életében nagy esemény volt ez a nap. Meghatottan állt fel mindenki, amikor a Balmazújvárosi gyülekezet küldöttsége megérkezett a Szentírással, nagytiszteletű Szabadi Árpád esperes úr vezetésével. Éreztük, hogy nem mindennapi eseménynek vagyunk tanúi, részesei.

Harminc gyülekezet, tizenhat intézmény, több, mint tizennégyezer egyházfenntartó. Számokban így jellemezhetnénk röviden a Hajdúvidéki Református Egyházmegyét. Szabadi Árpád esperessel azonban azért ültünk le, hogy kicsit emberközelibben beszélgessünk a gyülekezetekről, a lelkipásztori szolgálatról, egyházunk jövőjéről.

Ritka alkalmak egyike, hogy nyugodtan, hosszabb beszélgetésre tudtam leülni esperes úrral. Meg is ragadtam a lehetőséget, először arról kérdeztem, hogyan jellemezné az egyházmegyét lelki értelemben? Mint mondja, van összehasonlítási alapja, hiszen tizenhét évig szolgált a Szabolcs-Beregi egyházmegyében, Dunántúlról, a Mezőföldről származik, felesége révén pedig a Zemplénben is ismerős. Itt nagyrészt a hajdúk leszármazottai élnek, akiknek lelkiségét a termőföldhöz hasonlítja az esperes: ha Debrecen felé indulunk el Balmazújvárosról, nagy aranykoronás, jó földekkel találkozunk, de a másik irányba, szinte használhatatlan a föld. Tapasztalata szerint Szabolcsban befogadóbbak az emberek, itt jóval tartózkodóbbak. De azt mondja, ha az emberek látják, hogy hitele van a szónak, és tapasztalják, hogy a lelkipásztor a gyülekezetért él, megnyílnak a szívek. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ebbe az egyházmegyébe kerülhettem, hiszem, hogy okkal vagyok itt - mondja.

Amikor az itt szolgáló lelkipásztorokról kérdezem Szabadi Árpád esperest, vezetői szerepe helyett az évek alatt szerzett tapasztalatát hangsúlyozza inkább. Ahogy ő fogalmaz: a vének között a legvénebb. Mint mondja, hálás az itt szolgáló lelkipásztorokért, akiknek tudomásul kell venniük, hogy itt lassan és türelemmel lehet előrehaladni. Hálás azért, mert bár mindenhol vannak gondok, a lelkipásztorok a legjobb tudásuk szerint végzik feladataikat. Fontosnak tartja a testvéri közösséget a kollégákkal, akik között, mint rangidős, utat mutathat.

Sokat hallunk a második világháború egyik legnagyobb tragédiájáról, a munkatáborokról. Tudjuk, mennyi szörnyűség történt a gulágokban, mégis megrendítő, amikor valaki szemtől szemben meséli el, mit élt meg, mit élt túl a kényszermunkán. Árva Ernőné három évet töltött egy orosz munkatáborban fiatal korában.  

A Balmazújvárosi Református Egyházközség Idősek Otthonának egyik emeleti kis szobájában lakik Árva Ernőné Marika néni. Megérkezésemkor épp pihen, tegnap töltötte be a kilencvenedik életévét. Színes virágcsokor áll vázában az asztalon, énekeskönyv fekszik az ágya mellett, az éjjeliszekrényen. Mosolyogva, szeretettel fogad, pedig a téma, ami miatt jöttem, nem túl vidám. Arra kérem Marika nénit, emlékezzen vissza arra az időre, amikor munkatáborba vitték. Tizennyolc éves volt, 1945. január 3-án rendelték be Balmazújvároson az akkori tanácsházára. Mi németajkúak voltunk – magyarázza. Onnan már nem is mehetett haza, tíz nap múlva, január 13-án vagonírozták be őket. Ahogy belekezd a történetben, már az elején feltűnik nekem, hogy minden dátumra, apró részletre ma is tisztán, pontosan emlékszik.