„A reformáció civilizációs korszakalkotó szerepe abban rejlik, hogy meghirdette az emberi gondolkodás szabadságát, az egyén méltóságát és felelősségét, minden ember egyenlőségét Isten szemében" – mondta Kövér László házelnök a reformációi emlékév állami megnyitóján. A Művészetek Palotájában tartott, január 6-i ünnepélyes alkalmon részt vettek a protestáns egyházak és az állam képviselői is. A szervezők az „Egy asztal körül” címet adták a megnyitónak, ezzel is szimbolizálva a reformáció magyarságra gyakorolt hatását.

A reformáció önvizsgálat

„A reformáció egyszerre hálaadás és kritikus szembenézés önmagunkkal” – kezdte ünnepi beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnöke, majd hozzátette: a reformációt nem lehet úgy ünnepelni, mint katolikus testvéreink felett aratott győzelmet, hisz hitünk szerint mind egy egyház részei vagyunk. A református lelkész azt is kiemelte, hogy elsősorban nem ünnepelnünk kell, hanem hálát adni mindenért, amit a magyarok „ennek a világméretűvé nőtt megújulási mozgalomnak köszönhetnek: az erősödő hitért, az Isten iránti közvetlen bizalomért, a nemzeti nyelvért, a megújult tudományért”.

Balog Zoltán szerint nem szabad elfelejteni, hogy a reformáció lényege nem az, amit az ember tesz, hanem amit az Isten tesz az emberrel. „A reformáció legfontosabb üzenete, hogy a végső valóság, mely meghatároz, az egy emberszerető valóság – folytatta. – Jézus Krisztus élete, halála feltámadása azt üzeni: ne arra építsünk, hogy a legfőbb bíró majd számon kér, hanem arra, hogy megszabadít. Megszabadít a külső kényszerektől és saját magunkól is, ha kell.” Mint mondta, ez az üzenet egyáltalán nem volt új, elmondta már Jézus, az evangélisták és Pál apostol is, de ereje valahogy feledésbe merült. Hálával tartozunk, hogy Luther Márton, Kálvin János és a magyar prédikátorok ezt újra felfedezték. Azt is hozzátette, legalább ilyen fontos Luther Márton tételei alapján időről időre feltenni magunknak a kérdést: hisszük-e?

„A reformáció mindig önvizsgálat is, szembenézés önmagunkkal és örökségünkkel: Milyen az az élet, amelyet az emberek javára és Isten dicsőségére élünk?” – mutatott rá a miniszter, majd azt is hozzátette, hogy a 16. századi reformáció és annak századokon átívelő hatása taníthatja a ma emberét is megújulni és reformálni úgy, hogy abból ne szakadás, hanem összefogás legyen. „Ha azt tartjuk szem előtt, ami egyszerre szolgálja az emberek javát és Isten dicsőségét, akkor a reformáció emlékéve méltó lesz azok örökségéhez, akik hitükért és nemzetükért a legnagyobb áldozatra is készek voltak” – zárta gondolatait Balog Zoltán.

A reformáció dallamai

Az ünnepélyes megnyitón Fassang László orgonaművész, a Budapesti Vonósok és a Nemzeti Filharmonikusok előadásában csendültek fel Johann Sebastian Bach és Felix Mendelssohn-Bartholdy darabjai.

A Debreceni Református Kollégium Kántusa, a Baptista Központi Énekkar, a Lutheránia Énekkar és a Psalterium Hungaricum Kórus zsoltárfeldolgozásokat énekelt, valamint elhangzott egy részlet a kifejezetten az emlékévre készülő Messiás.ma című rockoratorikus passióból. A 42. és a 90. zsoltárt minden résztvevő közösen énekelte el.

A megnyitó közreműködői előadásuk, beszédük után a színpadon felállított szimbolikus asztalnál foglaltak helyet, ahol mindannyian felolvastak egy-egy általuk választott reformátori idézetet.

A reformáció üzenetei

• Balog Zoltán miniszter: „Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon olyan parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látná ragyogni.” (Kálvin János)

• Fassang László orgonaművész: „A művészet Isten egyetemes kegyelmének ajándéka az ember számára.” (Kálvin János)

• Kamp Salamon karnagy: „A zene elűzi az ördögöt.” (Luther Márton)

• Medveczky Ádám karmester: „Egyéb dolgok között, amivel az embert megörvendeztetik, gyönyörűséggel látják el, legelső vagy legalábbis a leghasznosabb a zene.” (Kálvin János)

• Hafenscher Károly, az emlékbizottság miniszteri biztosa: „Ha mindenki embertársáért élne, tele lenne a világ istentisztelettel.” (Luther Márton)

• Győri Zsófia, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának intézményvezetője: „Mert bár az ember külsejében is ragyog Isten dicsősége, mégis kétségtelen, hogy képe és hasonlatosságának lakóhelye a lélek.” (Kálvin János)

• Berkesi Sándor karnagy: „Isten szavának igazát a szív a dalban éli át.” (Luther Márton)

• Várkonyi Mátyás rendező: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember.” (Luther Márton)

• Pozsgai Zsolt, az Árva Bethlen Kata című színdarab rendezője: „Józan értelem adta szilárd bizalommal, megbékélt szívünk lakja kegyes nyugalom…” (Kálvin János)

A reformáció reményt nyújt                              

„Fél évezreddel ezelőtt kezdődött egy erkölcsi forradalom, a reformáció, mely megújította Európát és Magyarországot” – kezdte az emlékévet megnyitó beszédét Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Mint mondta, Luther Márton megértette és hirdetni kezdte, hogy a Szentírás ismerete nem csupán a beavatottak privilégiuma, hanem mindenkinek joga azt elolvasni. A 16. századi Európa a hitviták tüzében égett, a kor nagy protestáns teológusai, Luther, Kálvin és Zwingli tanításai nyomán különböző felekezetek jöttek létre. A házelnök szerint, ha csak ennyi lett volna a reformáció, már akkor is hatással lett volna a kultúrára, azonban ennél sokkal többről volt szó.

„A magyar reformáció a Kárpát-medencében a Szent István által alapított keresztény magyar állam hanyatlásának korában bontakozott ki” – emlékeztetett Kövér László. Mint mondta, a magyarság körében gyorsan terjedt a reformáció, mert már nem a hanyatló magyar államban talált oltalmat a nép, hanem az újjászülető, egységes magyar nyelvben. A 16. század végére a reformátorok és prédikátorok munkája nyomán az ország lakosságának túlnyomó része valamelyik protestáns felekezet tagja lett. Az új gondolkodás elterjedésében döntő szerepet játszott Károli Gáspár magyar nyelvű Bibliája és Szenczi Molnár Albert zsoltárkönyve.

A házelnök szerint a magyar nép a reformációnak hála jutott el az egyéni hitkérdésektől a nemzeti bűnbánat gondolatáig, melynek különleges kifejezése a református Kölcsey Ferenc bűnvalló nemzeti imádsága, a Himnusz is. Kövér László arról is beszélt, hogy a korszak gondolkodói megértették: a hatalom nem csupán jogokat ad nekik, hanem felelősséget is. Nekik hála jöhettek létre a „magyar szellem végvárai”, a kollégiumok például Debrecenben, Sárospatakon, Pápán, Gyulafehérváron és Nagyenyeden.

„Az előttünk álló esztendő módot és alkalmat ad, időt és teret nyit arra, hogy ámulva és hálatelt szívvel vehessük számba a nemzetünk felé kiáramló kegyelem azon megnyilvánulásait, melyekben a reformáció révén Isten részesített bennünket” – hangsúlyozta Kövér László, aki szerint az egykori erkölcsi forradalom reményt nyújthat ma is. Reményt például arra, hogy olyan közösségi létformát alkothatunk, mely képes védelmet nyújtani minden magyar ember számára Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. De reményt arra is, „hogy az írás örök, rendíthetetlen igazságaiba kapaszkodva az elkövetkező ötszáz évben is meg fogunk maradni, mert – Kálvin szavai szerint – olyan ugyanis az élet, mint egy őrállomás, ahová az Úr helyezett minket”.

„Mindez azonban nemcsak reményt nyújt, hanem példát és mércét, felelősségünk és kötelezettségeink felismerésének lehetőségét is” – nyitotta meg e gondolatokkal Kövér László a reformáció emlékévét.

A magyar kormány 2013-ban hozott létre bizottságot a 2017-es jubileumi év ünnepi rendezvényeinek előkészítésére. A Reformációi Emlékbizottságban a református és evangélikus állandó tagok mellett a Magyar Katolikus Egyház képviselője is helyet kapott, valamint a kisebb protestáns egyházak és a határon túli protestánok is képviseltetik magukat. Az emlékbizottság programjairól és pályázatairól annak honlapján tájékozódhatnak.

Az emlékév református megnyitóját január 31-én tartják Debrecenben.

Forrás:ttre.hu

Fotók: Barcza János

A Hortobágy Templomáért Alapítvány Kuratóriuma, a Hortobágyi Református Missziói Egyházközség és a Hortobágyi Római Katolikus Egyházközség közös szervezésében valósult meg 2016. december 3-án a Hortobágyi Ökumenikus Templom szentelése.

Ezen az ünnepi alkalmon hálád adtak Istennek az elkészült templomért, és köszöntötték az építést támogató püspököket: Bosák Nádort és Dr. Bölcskei Gusztávot.

Zsúfolásig megtelt a Hortobágyi Ökumenikus Templom, melyet a református és a katolikus egyház püspökei szenteltek fel szombaton délelőtt.

Baloghné Hajdú Krisztina református lelkész üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdette az igét. János evengéliumának első fejezetéből idézve mutatta be Keresztelő Szent János és Jézus szerepét az Istenhez való eljutásban, amikor az előbbi hangja az eszköz, míg az utóbbi maga a cél. Hozzátéve, hogy a puszta falak nagyon esztétikusak, messzire világítók, de mit érnek, ha nem tudjuk, mi az üzenete a templomnak. Az átformálódás helye, olyan tér, ahol mindent és mindenkit az Isten határoz meg.

Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök arról beszélt, hogy hegyvidéki emberként több mint egy évvel ezelőtti beiktatása óta megtapasztalta, az Alföldön az ég és a föld összeér, ha elég nagy távolságra tudunk tekinteni. A most felszentelt templomban is összeér, akárcsak a szívünkben. Teljesen mindegy hol épül a templom, mindenütt az Isten jelenlétére tanít és figyelmeztet.

A Hortobágy Templomáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Dr. Déri János arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy utoljára az Árpád kori települések templomait szentelhették fel ott, melyeket a tatár és török nyomtalanul elpusztított. Hortobágy volt az utolsó önálló település az országban, ahol még soha nem volt semmilyen templom. Tizenhat évvel ezelőtt Cseri Géza akkori polgármester kezdeményezésére jött létre az alapítvány, és a katolikus, illetve református hívek összefogásával közadakozásból, egyházi, állami és uniós támogatással 16 év fáradságos munkájának eredményeként készült el az ökumenikus templom összesen 103 millió forintból.

Vincze Andrásné polgármester pedig bejelentette, hogy az önkormányzat 100 ezer forinttal támogatja a belső berendezését.

Az ünnepségen közreműködött a templom építését is támogató Maróti Pedagógus Kórus.

Forrás: haon.hu

fotó: Barcza János

Megtelt a hajdúböszörményi Kálvin téri református templom október 28-án, Olivier Latry világhírű orgonaművész hangversenyén. A párizsi Notre-Dame székesegyház orgonistájának koncertjére Szlovákiából és Szatmárnémetiből is érkeztek.

Idén nyáron fejeződött be a Hajdúböszörmény Kálvin téri Református Egyházközség orgonájának felújítása. Az 1914-ben épült három manuálos Angster orgona, hazánkban egyedülálló. A korabeli tervrajzok alapján rekonstruált hangszer augusztusban debütált, azon a mesterkurzuson, amin a zeneakadémia tanárai és diákjai vettek részt. Ezt követően jött az ötlet, hogy a világhírű művészt, Olivier Latryt meghívják, egy hangversenyre. Az orognafelújítás egyik zászlóvivője Bertalan János volt. A Kálvin téri gyülekezet presbiterének Fassang László, a zeneakadémia orgona-tanszakának vezetője vetette fel a különleges koncert ötletét. Miután Olivier Latry örömmel mondott igent a meghívásra, elkezdődött Hajdúböszörményben a szervezés. A hangverseny több, mint egymillió forintba került, melynek költségét adományokból fedezték. A koncert nyitó áhítatát Czető Norbert, helyettes lelkipásztor tartotta.

A francia művész nyolc zeneművet adott elő a hangversenyen. A legnagyobb sikert talán az az imporvizációs darab aratta, melynek alapja a Székely asztali áldás volt. És hogy honnan jött az ihlet ehhez a különleges „zenei gondolatsorhoz”? A művészt Bertalan János és családja fogadta, a hangversenyt megelőző napokban. Több közös étkezésen is részt vettek, melyek előtt mindig a Székely asztali áldás hangzott el - hogy véletlen vagy sem, a művészt megihlette a régi magyar imádság, a koncert hallgatóságát pedig érezhetően meghatotta az ebből született improvizáció.

Olivier Latry a hangverseny közben a kották lapozását nem bízta másra, mint feleségére, Shin-Young Leere. A hölgy otthonosan mozgott a református templomban, hiszen egy koreai presbiteriánus lelkész lánya – mesélte el Bertalan János.

A hangverseny végén Kiss Attila polgármester a város nevében adott át a művésznek egy ajándékcsomagot, mellyel sikerült meglepetést szerezni Olivier Latry-nak. A művész többek között egy festményt kapott, amin Hajdúböszörmény híres városszerkezete látható, amely megegyezik Párizs településszerkezetével.        

A hangverseny után Olivier Latry elmondta, hogy el van ragadtatva a templom akusztikájától, és a különleges hangszertől. Mint mondta, tipikus német romantikus hangzása van a Kálvin téri orgonának.

A koncertet igazi lelki emelkedettség jellemezte. Ahogyan Bertalan János presbiter mondta, a ma emberének mai módon kell tálalni a Szentlélek üzenetét – ez a hangverseny pedig egy élő üzenet volt. Egy ilyen zenei élmény után pedig adja magát a kérdés, hogy vajon ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt, vagy valaminek a kezdete? Konkrét meghívott művész és időpont még nincs, de tervek és elképzelések természetesen már vannak a folytatásra – mondta Bertalan János.

Egy olyan gyülekezetben, és egy olyan városban, ahol ennyire szomjazzák a komolyzenét, a virtuóz orgonajátékot, bizonyos, hogy van helye és van jövője egy ilyen kocertsorozatnak. Ebben a közösségben pedig mindig lesznek olyanok, akik tesznek azért, hogy a környezetük mind tárgyi, mind kulturális, mind lelki értelemben fejlődjön. És mi más kívánsága lenne minden zenét szerető hitben élőnek: „Egy hangszer hadd legyek, mely rólad zeng Istenem”!

Komorné Csernáth Erzsébet

Fotó: Horváth Tamás

Hálaadó istentiszteletet tartottak a Balmazújvárosi Református Egyházközségben október 23-án. Az ünnepi alkalmon hálád adtak Istennek az egyházközség fenntartásában 20 éve működő Idősek Otthona szolgálatáért. Az ünnepi esemény alkalmából Papp Beatrix beszélgetett Szabadi Árpád esperessel az Európa Rádióban. 

Az igét dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette a Lk 10,25-37 alapján. „Rendkívül mai az irgalmas samaritánus története. Jézus a szíveket szeretné elérni ezzel a történettel. Jézus üzenetének célkeresztjében az a szomorú tény áll, hogy egyre több a néző. Nézőből van elég. Akik elmennek, látnak valamit, de nem cselekszenek. Vannak olyan kiáltó helyzetek, amelyek meg kellene, hogy állítsanak, de az áldozatok láttán, megmaradnak az ezeket elnéző tömegek. (…) Keserves tapasztalat lehet az otthagyottság, az egyedül hagyatottság tapasztalata, az elkerültség magánya. De a példázatban Jézus nem szörnyülködésre, nem sopánkodásra vagy sajnálkozásra akar bennünket késztetni, hanem mást akar elérni. Azt akarja elérni, hogy értékeljük a harmadik tapasztalatot. A harmadik tapasztalat az, ami a szeretet élménye.”

Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese, a Balmazújvárosi Gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a megjelenteket a „dupla ünnepen”. 

Az általános iskolások énekkel szolgáltak az istentiszteleten.

Szabadi Árpád visszatekintett a két évtizede működő Idősek Otthona munkájára, a Sámuel első könyvében megírt ige alapján. „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Az ünneplő gyülekezetet dr. Veress Margit polgármesterasszony, Beszterczey András, a Magyar Református Egyház Szeretetszolgálati Iroda vezetője köszöntötte. A megjelent lelkipásztor testvérek pedig igével fejezték ki hálaadásukat és adták át jókívánságaikat.

Szabadi Árpád, az 52, otthonban lakó idősek nevében köszöntött mindenkit. Szabadi Árpád köszöntötte a legrégebben otthonban lakót – Tóth Klárát –, az otthon legrégebbi dolgozóit – Győrfi Juditot és Horváth Ferencnét –, és az otthonban szolgáló orvosokat – dr. Kovács Tibort és dr. Mazurka Balázst. Szeretettel gondoltak dr. Kovács Máriára, Németfalu orvosára, dr. Orcsik Istvánnéra, akik személyesen nem tudtak megjelenni. Szabadi Árpád megköszönte az otthonban szolgáló lelkipásztorok munkáját – Balogh Mihálynak, Baloghné Hajdú Krisztinának, Vincze Mártának, Birikiné Király Dalmának, Miklós Lászlónak és az Idősek Otthona „mindeneseinek” a munkáját – Németh Imréné gazdaságvezetőnek, Tarné Csobán Erzsébet főnővérnek és Vásáry-Szappanos Krisztinának. Szabadi Árpád kiemelte Rozsnyai István lelkipásztor tevékenységét, aki a Tiszántúli Református Egyházkerület Diakóniai Bizottságának az elnöke. Megköszönték Szabadi Árpád esperes-lelkipásztor áldozatos szolgálatát is a „Megáldjon téged az Isten” kezdetű énekkel.

forrás: ttre.hu

REformálódj, ne deFORMÁLÓDJ!

Ezzel a címmel rendezte meg a III. Nyíracsádi Református Regionális Ifinapot a helyi egyházközség szeptember 24-én, a Ligetalja Művelődési Házban. A szervezők a rendezvény címével és témájával már a reformáció ötszázadik évfordulójára készültek.  

A már hagyományosnak mondható rendezvény reggel közös énekléssel kezdődött. A dicsőítésben a Debrecen--Nagyerdei Református Egyházközség fiatal zenészei segítettek, a mintegy nyolcvan összegyűlt lelkes résztvevőnek. A rövid ráhangolódás után Komor Csaba, a Nyíracsádi Református Egyházközség lelkipásztora tartott áhítatot.

Délelőtt tíz órától Gál Álmos keresztyén fazekas látványos és tanulságos előadását hallgathatták meg a fiatalok és kísérőik. A fazekas mester a Teremtő formáló erejéről beszélt, miközben különböző edényeket korongozott. Gál Álmos megdöbbentő és példamutató őszinteséggel beszélt múltjáról, arról, hogy az Úr milyen rögös úton, nagy erőfeszítésekkel és tanító példákkal vezette őt ki az alkoholizmusból. A bizonyságtétel során a hallgatóság tanúja lehetett annak, hogy az Isten a legnagyobb mélységekből is képes bárkit kiemelni, és saját szolgálatába állítani. A megrendítő, mégis sokszor humoros előadás után játékos vetélkedőn mozgathatták meg elgémberedett testrészeiket a fiatalok. Az ebéd után a templomban berendezzett imasétán csendesedhettek el a lelki kalandra vállalkozók. Aki pedig épp nem az imaséta elcsendesedésében vett részt, az a művelődési házban kipróbálhatta Gál Álmos vezetésével a korongozást, illetve süthető gyurmából ékszert készíthettek.

Az élménydús nap délután három órakor zárult. A szervezők bíznak abban, hogy kicsik és nagyok egyaránt fel tudták tölteni „lelki tartályaikat” ahhoz, hogy helytállhassanak a hétköznapok megpróbáltatásaiban.

Komorné Csernáth Erzsébet     

Fotó: Káli Anna

„Kanapé egy hatszáz éves templomban” 

 Beszámoló az 1517 perces Bibliaolvasó-maratonról Tiszacsegén

2017-ben a protestáns egyházak egyaránt kiemelkedően emlékeznek meg a reformáció 500 éves évfordulójáról. Emlékbizottságok által programsorozatok készülődnek méltón megünnepelni ezt a jeles évfordulót, valamint értékelni a reformáció fél évezredes hatástörténetét. 

A Tiszacsegei Református Egyházközség egy olyan kezdeményezést kívánt megvalósítani, amely meglátásunk szerint üzenet és felhívás egyben. 

- Üzenet, mert rámutat a reformáció „előszobájára”, amely merte, akarta újra elővenni, értelmezni és anyanyelven az emberek kezébe adni a Szentírást. 

- Egyszerű, alázatos felhívás másrészt, hogy a mindnyájunk figyelmét az Isten Igéjére, akaratára fordítsa, amely középpontba helyezése nélkül egy-egy megemlékezés, programsorozat elveszti az értelmét.

Az üzenet és felhívás szem előtt tartásával a gyülekezetünk Isten igéjét 1517 percen keresztül folyamatosan olvasta fennhangon, Isten házában, a templomban, ezzel tisztelegve a reformátor ősök, de legfőképpen Isten Igéje előtt, amely több mint négy évszázada szólhat magyar nyelven.

A Bibliaolvasó-maraton néven meghirdetett program 2016. október 1-2. között került megrendezésre Tiszacsegén. Az igei gondolat, amely vezérelte a szervezőket: 

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.”

(Józsué könyve 1,8)

A fentebb leírtak alapján a programunk célja egy sajátos megemlékezés volt a nagy jubileumi évforduló „előszobájában”, illetve, hogy Isten igéje szóljon „éjjel és nappal”, remélve, hogy szíveket ér el, közösségünket RE-formálva.

Emellett társadalmi célkitűzéseink is voltak, így a helyi általános iskola diákjait, fiatalokat és a városi könyvtár munkatársait is megszólítottuk kezdeményezésünkkel, népszerűsítve az olvasást. Megtisztelő volt számunkra, hogy Nt. Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese, valamint a helyi katolikus egyházközség plébánosa is részt vett a felolvasásban.

Rendezvényünkön 79 önkéntes felolvasó segített abban, hogy teljesíthessük a szimbolikus „idői távot” maratonunk során, azaz az 1517 percet, ami átszámítva 25 óra és 17 perc. A felolvasás október 1-jén, 8.43 perckor kezdődött és vasárnap 10.00-kor fejeződött be, pontosabban „átszakította” az istentisztelet célszalagját.

Ehhez a kezdeményezéshez sajátos jelképet választottunk: egy kanapét, amely központi helyet foglalt el a több, mint hatszáz éves templomunkban. Ezen a kanapén váltották egymást a felolvasók 10, valamint 5 perces intervallumban. 1517 perc alatt végigolvastuk a Szentírás újszövetségi részét, valamint Mózes első könyvét, és Mózes második könyvének elejét. A szervezők kérésére az istentisztelet textusa (2Móz 6,23-7,2) az a történeti rész lett, ahol vasárnap 10.00-kor befejeződött az olvasás. Mózes megbízása alapján a lelkipásztor arról tett bizonyságot, hogy milyen csodálatos isteni küldetés és milyen közösség, család áll mögöttünk, amely bátorít, biztat arra, hogy életünket merjük az Isten igéje szerint élni és közösségünket „RE-formálni.” Az üzenetét megerősítette a templom közepén álló kanapé jelenléte. A lelkipásztor kiemelte, hogy ennek a kanapénak kettős üzenete van most:

- Lehet otthonosan, kényelmesen érezni magunkat a templomban, az Isten jelenlétében és törekedjünk arra, hogy egyre inkább otthonosan mozogjunk Isten igéjében, a Szentírás kézbevétele során. Fel kell számolnunk végre azt a tradicionális feszélyezettséget, amelyet sokaknak a templomi, vagy éppen a bibliai miliő okoz. Ugyanezt az üzentet erősítette a szombat délutáni két előadás, amelyen Nt. Czeglédi Péter Pál, hajdúbagosi lelkipásztor bátorított Isten igéjének olvasására, valamint Nt. Szakács György, a Debrecen-Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség lelkésze mutatott be egy bibliaolvasási gyakorlatot.

- A másik üzenete pedig az volt, hogy – mivel ez a kanapé, amelyen több, mint 25 órán át szólt Isten igéje, hamarosan visszatér „otthonába” -, merjünk, akarjunk istentiszteletet vinni otthonainkba szavainkkal, tetteinkkel, Isten igéjéhez igazodó életvitelünkkel. Legyen ez természetes része az életünknek!

           A közel 120 főt „megmozgató” Bibliaolvasó-maratonon a legkisebb „induló” nyolc-, míg a legidősebb 89 éves volt. A fiatalok „frissítését” pedig az esti közös dicsőítés és az éjszakai szalonnasütés is segítette. E sajátos, lelki egészséget védő maraton után még a templompadokban ülők bóbiskolásai, meg-megszunnyadásai is örömmel töltötték el a szervezőket, lelkipásztorukkal együtt a záró istentiszteleten. Istennek legyen hála ezért az áldott Bibliaolvasó-maratonért!

A szervezők

„A templomból forrás fakad”

(Ezékiel 47)

Luther nyomában járt a Hajdúvidéki Egyházmegye küldöttsége

Megannyi élmény, sok új ismeret és még játékos vetélkedő is színesítette csehországi és németországi kirándulásunkat. A Hajdúvidéki Egyházmegyéből 44-en keltünk útra, hogy 6 nap alatt bejárjuk Luther Márton életének legfőbb állomásait.

Isten Igéje az úton is naponta megszólalt közöttünk, különös fényben láttatva a reformáció üzenetét, Isten történelmet és egyházat formáló hatalmát.

Még mielőtt a reformáció bölcsőjéig értünk volna, utunk első állomása Drezda volt, melynek festői óvárosát az Elbán sétahajóval közelítettünk meg. Útközben megismerkedtünk Erős Ágost történetével, aki egykor megálmodta és pazar várossá építtette Drezdát. De hallottunk megrázó regényrészleteket (K.Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd) a város második világháborús bombázásáról. Majd az óvárost bejárva a Drezdai Képtárban, a Zwingerben őrzött remekművekkel ismerkedtünk.

Utazásunk harmadik napján érkeztünk meg Wittenbergbe, arra a helyszínre, ahol a reformáció folyamata 1517-ben mérföldkőhöz érkezett. A hagyomány szerint az itt álló Schlosskirche kapujára tűzte ki egykor Luther a vitatételeit, melyeket ma is olvashatunk az északi bejáratot borító bronztáblákon. Ez a templom lett Luther Márton és Melancton Fülöp végső nyughelye is. Megtekintettük azt az Ágoston rendi kolostort, ahol egykor Luther élt és munkálkodott. Majd elsétáltunk a Mária-templomba, a reformáció „anyatemplomába”, ahol a reformátor egykor elkezdett a Biblia alapján prédikálni. Ebben az evangélikus templomban áll ma a reformáció oltára. A városka főterén megálltunk Luther és Melancton szobra előtt. Itt már minden a reformációról szól! A tereken és utcákon járva olyan modern festményeket, ötletes térplasztikákat láttunk, melyek a reformáció üzenetét jelenítik meg az odalátogatók számára. Jó volt látni, hogy minden reformációhoz kötődő helyszínen, így itt is felújított épületekkel készülnek az ötszázadik évfordulóra.

Kirándulásunk következő állomása Berlin volt. A főváros, amelyet nemrég még hatalmas fal hasított két külön világra, melynek sebét még ma is magán viseli. A buszos városnézést követően a Pergamon múzeum gyűjteményét tekintettük meg. Az ott felhalmozott ókori kincsek a bibliai időkig vittek vissza minket.

Kirándulásunk negyedik napját Wartburg várában kezdtük. 1521-ben, ebbe a lovagvárba menekítette Bölcs Frigyes választófejedelem Luthert a Wormsban kimondott birodalmi átok elől. Az ott töltött esztendő alatt fordította le Luther német nyelvre az Újszövetséget, megteremtve ezzel a német irodalmi nyelv alapját. A hegyen épített erős vár falai közt láthattuk a kicsi dolgozószobát, ahol Luther György lovag álnéven fordítói munkáját végezte.

A hegy lábánál fekvő hangulatos városkában, Eisenachban két ok miatt is megálltunk. Itt tanult Luther gyermekként és itt született kétszáz évvel később a zenetörténet kiemelkedő alakja J.S. Bach is. Utunk során figyeltünk fel arra is, hogy mekkora kultúrája van az egyházi zenének és az orgonamuzsikának Németországban, és hogyan őrzik zeneszerzőik emlékét. Mindenhol láthattuk (és gyakran hallhattuk!) a gyönyörű hangú orgonákat. Néha templomonként kettőt is! A templomok kiváló akusztikája felbátorított minket is arra, hogy ezeken a helyeken Luther szép énekeivel dicsérjük Istent.

Eisenachból Erfurt felé vettük utunkat, ahol az 1300-as évek óta egyetem működik. Itt tanult, majd tanított 10 éven át Luther. Megnéztük az egymás mellé épült két hatalmas katedrálist. Ekkorra kicsit elfáradt a szemünk a hatalmas gótikus templomok, boltíveinek és csúcsíveinek látványán. Jó volt, hogy minden este egy-egy útitársunk röviden összefoglalta a nap eseményeit, ezzel is segített rendezni az élményeket.

Csak kirándulásunk ötödik napján jutottunk el Eislebenbe. Ez a városka az, ahol Luther született és meghalt, bár kevés időt élt benne. Láthattuk szülőházát, a templomot és a keresztelő kutat, amelyben 1483. november 11-én, Márton napján megkeresztelték. Számomra a látott templomok közül az eislebeni volt a legszebb. Egyszerű szépsége, letisztult formája állt legközelebb a mi református gondolkodásunkhoz. Szép üzenetet hordozott a templom közepén kialakított kör alakú medence, mely körül a padló mintája is a tovább gyűrűző hullámokat mutatta. Egyrészt az Igét, mint középpontot és tiszta forrást jelképezte. Másrészt Ezékiel látomását juttatta eszünkbe a templomból felfakadó forrásról, mely kifolyva egyre nagyobbra duzzad. Éppen így a reformáció törekvése is a kicsi kezdetből egyre duzzadó folyóvá vált az évszázadok során.

Kirándulásunk során egy-egy rövid városnézés erejéig még Lipcsét és Prágát is bejártuk.

Hogy a játékosság se maradjon el, idegenvezetőink jeligés vers- és prózaíró vetélkedőt hirdettek meg küldöttségünk tagjai közt. A rövid pályamunkáknak két - utunkhoz kapcsolódó - szót feltétlenül tartalmaznia kellett: „erős” és „burg”. A hazafelé vezető úton vidám perceket szerzett ezeknek az írásoknak a megosztása és díjazása.

              Szabadi Árpád esperes úr volt az utazás fő szervezője és a csoport vezetője. Idegenvezetőnk Porcsalmi Tamás és felesége Katalin volt, akik élményszerűen igyekeztek bővíteni földrajzi, irodalmi, egyetemes- és egyháztörténeti ismereteinket. Hálásak vagyunk, hogy a reformáció 500. évfordulójára készülve bejárhattuk ezeket a helyszíneket. Illesse köszönet utunk szervezőit, támogatóit, de mindenekelőtt a minket Kegyelmesen hordozó Istent.

Lomentné Szopkó Tünde

Fiatal családok egyházképe címmel családi napot tartottak 2016. április 24-én a Balmazújvárosi Református Egyházközségben a Hirdesd az Igét! programsorozat Hajdúvidéki állomásaként.

Az egyik ember szava annyira mélyre hatol a másik ember lelkébe, amilyen mélyről fakad. Három élettörténet hangzott el a balmazújvárosi templom úrasztalánál. Visszhangjai ma is hallatszanak bennem, ha felidézem a pillanatokat. A mi Istenünk emberi életeken, történeteken keresztül üzen ma is, mint az ősök idejében.

A nap célja az volt, hogy megmutassuk, miként próbáljuk megszólítani a fiatal családokat, és milyen utakat ajánlunk számukra az egyházunk felé.

A vasárnapunk egy közös istentisztelettel indult, ahol Fekete Károly püspök úr kilenc hajdúvidéki lelkipásztorral szolgált együtt. Az Illés próféta történeteiből választott igeszakasz, a Karmel-hegyi Isteni megjelenés ihlette az igaz Isten tiszteletére hívó prédikációt. Bálványaink rabokká tesznek minket, elrabolják tőlünk életünket, életerőnket, az élő Isten pedig szabadsággal és életkedvvel ajándékozza meg híveit – mutatott rá az igemagyarázat a választásra hívó élethelyzetekre.

Istentisztelet után a Böszörmény-Bocskai téri, a Hajdúsámsoni és a Balmazújvárosi gyülekezet egy-egy tagja beszélt az élettörténetén keresztül Isten csodálatos munkájáról, ahogyan megszólította és megtanította őt az Isteni szó értésére az a gyülekezeti közeg, lelkipásztor, ahol él.

Az ebéd után kiscsoportos beszélgetés következett, ahol mindenki beszélhetett személyes tapasztalatairól, megoszthatta élményeit, felvethette kérdéseit.

A kisgyermekes családok részvételét a gyermekfoglalkozás biztosította, ahol a gyerekek is jól érezhették magukat.

A program zárásaként, a házigazda, Szabadi Árpád, a Balmazújvárosi Református Egyházközség lelkipásztora és a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese mondta el összegzését.Tóth-Mihala Veronika

Az alkalomról készült összefoglaló videó és a cikk eredetije megtekinthető  a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapján.