„Kívül harc, bennem félelem” – hitmélyítő konferencia a Hajdúvidéken

Újra megrendezte két év kényszerű szünet után a Hajdúvidéki Egyházmegye éves hitmélyítő csendes hetét Berekfürdőn, a Megbékélés Házában. A március 28-tól április 1-ig tartó konferencián összesen több, mint kétszázan vettek részt. A szervezőknek a témaválasztással az volt a célja, hogy kiutat mutassanak a pandémia és a szomszédos országban zajló háború okozta megpróbáltatásokból. 

A lélek töltődése

Verőfényes napsütés és kellemes tavaszi meleg fogadott Berekfürdőn. Kedd délelőtt érkeztem meg az ötnapos konferenciára, várakozással teli lélekkel, melyet mások szemében is láttam visszatükröződni. Először Póka Ferenccel és feleségével, Póka Ferencnével álltam meg beszélgetni, akik Hajdúhadházról érkeztek a csendeshétre: - Második alkalommal veszek részt ezen a konferencián, a feleségem már sok éve jár ide. Én kamionozok, így sokáig nem volt rá alkalmam, hogy eljöjjek – meséli a férj. - Nagyon szeretünk ide jönni, mert testileg-lelkileg feltöltődik az ember. Szeretem hallgatni az előadásokat, nagyon szépen beszélnek a lelkipásztorok, remek témákról – mondja mosolyogva Póka Ferencné. Arról kérdezem őket, hogy mi vonzza őket ide évről-évre? - A szeretet, a közösség. Sok emberrel találkozunk itt, új arcokkal és régi ismerősökkel egyaránt, mindenki olyan nagy odafigyeléssel és szeretettel fordul egymás felé és erre most különösen nagy szükség van – mondják. - A mindennapi robotolás után itt az ember tényleg csak a lelki feltöltődéssel foglalkozhat – teszik még hozzá. Az előadások között énektanulás segíti a lelki elmélyülést. Ahogy zeng a teremben a Toborzó című ének népzenei dallama, újonnan érkezettként is egyből érzem: ez a táborozók kedvence. A szünetben Forróné Kathi Ildikóval beszélgetek, aki Vámospércsről érkezett a csendeshétre, életében először. - Úgy éreztem, hogy nagy szükségem van erre a lelki elcsendesedésre, mert elég sok családi konfliktus van most nálunk. A népdalkörös társaim nagyon buzdítottak, hogy jöjjek, így végül hetedmagunkkal érkeztünk. Nagy szükségem van most a megbékélésre, az útkeresésre, és úgy érzem, itt megkapom! – mondja meggyőződéssel a hangjában. Mikor arról kérdezem, mi tölti fel igazán, kiemeli a légkört, a környezetet, a kedves fogadtatást: - A szobatársakkal például úgy soroltak össze minket, hogy nem is ismertük egymást, de azért még éjszaka egy órakor beszélgettünk – mondja nevetve. - Ez tisztítja az ember lelkét. Annyi mindenről lehet beszélgetni, és nekem ez nagyon hiányzik, mert egyedül élek. Épp tíz éve halt meg a férjem. Nagyon tetszenek az előadások is, az énektanulás pedig a legjobb rész az egészben – mondja szintén nevetve. Ildikó még most ismerkedik a nyugdíjas élettel, október elsején vonult nyugállományba. Mint mondja, eddig nem járt templomba: - Nem nagyon jártam templomba, de múlt hét csütörtökön részt vettem a nyugdíjas bibliaórán. Nagyon bensőséges alkalom volt, annyira tetszett, hogy ezután rendszeresen járni fogok!

Az isteni navigáció

Ildikó példája is mutatja, hogy Isten Igéjének üzenete nem korhoz kötött. Bárkit, bármikor elérhet és a csendesnapok segíthetnek az üzenetek elmélyítésében. Kovács András, a Földesi Református Egyházközség lelkipásztora épp akkor tartott előadást Rúth könyve alapján, amikor megérkeztem. Mint mondja, Rúth könyve olyan aktuális témákkal foglalkozik, mint például az önazonosság, a migráció kérdése, a beilleszkedés, és a hitvallástétel. - Ezek ma már nem csak felsejlő problémák, vagy olyanok, amelyek csak kopogtatnak a nyugati társadalom és egyház ajtaján, hanem a mindennapi életben már jelen vannak - hangsúlyozza, majd hozzáteszi: - A kulcs mindezekben az Ige. Ezeket a gondokat, problémákat csak úgy tudja kezelni az ember, ha az Ige talaján áll, a mentén indul el. Nem indulatból, nem kirekesztéssel vagy teljes elhatárolódással szemléli, vagy próbálja meg kezelni – taglalja Kovács András. Ottjártamkor két fiatal lelkipásztor is szolgált a csendeshéten. Bohus Csaba, a Nyíracsádi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora áhítatában Máté evangéliuma alapján beszélt az útkeresésről, azaz az isteni navigációról. - Arra a gondolatmenetre építettem fel a szolgálatomat, hogy az életben van egy GPS-eszünk, amely maga az Isten. Ő vezet bennünket. A telefonos GPS időnként nem a megfelelő irányba tereli az embert, emiatt gyakran vissza kell forduljunk, lemerül a készülék vagy épp nincs térerőnk. Vagyis nem megbízható. De az Isteni GPS, az isteni navigáció folyamatosan jelen van életünkben, és mindig megbízhatóan vezet bennünket. Ezt nem szabad elfelejtenünk – emeli ki Bohus Csaba. A csendeshéten megélhető és megtapasztalható közösség erejére, fontosságára is rákérdezek. - A közösség egy összetartó erő. Maga a hit csakis közösségben élhető meg. Ezért fontos szerintem, hogy az egy egyházmegyéhez tartozók is tudjanak a gyakorlatban is egy közösséget alkotni. Fontos, hogy megismerjük egymást, hiszen egymás hite által is épülhetünk. Fontosak az élmények és a tapasztalatok, hogy megosszuk egymással keresztyén életünket – vallja a fiatal lelkipásztor. Simon Mátyás, a Biharnagybajomi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora, Kiút a fogságból, Mózes idején címmel tartott előadást. - Elsősorban Mózes második könyve alapján vizsgáltuk meg az útkeresés lehetőségeit. Elemeztük Mózes édesanyjának az útkeresését, aki a halál fogságából keresett kiutat. Megnéztük Mózesnek az útkeresését, aki az életcél elvesztése okozta céltalanságból keresett kiutat, és megnéztük a nép életét, aki a lelki fogságból, a kicsinyhitűségből, az Istennel szembeni bizalmatlanság fogságából keresett kiutat. A lényeg mindig egy: az útkeresés Isten nélkül nem megy, nélküle ez lehetetlen az embernek. Az Istennel viszont minden lehetséges!

Református közösséghez tartozni

Nem lankad a jelenlévőkben a kíváncsiság és a vágy a lelki tartalmak befogadására. Az előadások szünetében kis csoportokat alkotva beszélgetnek a hallottakról, hogy minél inkább elmélyüljön az üzenetet. Talán ebből is látszik, milyen nagy szüksége volt ennek a közösségnek a találkozásra, a két éves kihagyás után. Az idei így az új ciklus első csendeshete a Hajdúvidéken. Őz Lajos, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese is kiemelte az alkalom fontosságát: - Hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van a hitmélyítő csendes hétnek az egyházmegyében. Sajnos az elmúlt időszakban a pandémia miatt több évben is elmaradt. Komor Csaba nagytiszteletű úrral egyeztetve - aki az egyházmegyében a missziói feladatokat látja el - alkottuk meg a 2022-es esztendőben a hitmélyítő alkalom fő vonulatát, melynek irányvonala: Kívül harc, bennem félelem. Úgy gondoljuk ezt megalapozta az elmúlt két év gyötrelme, a pandémia, az el – be - és kizárkózás, sokszor a gyülekezetekben a teljes elmaradás. Ebből szerettünk volna egy kiutat mutatni, és abból, amivel sajnos az elmúlt hónapban a világ szembesül, hogy a közvetlen közelünkben háború tört ki, Ukrajnában. Így még inkább igaz: Kívül harc, bennem félelem. Ez a kettősség motivált bennünket, és azt a munkaköri csapatot, akikkel közösen megalkottuk a hét gondolatait. Az első napon a bezárkózásról volt szó, amelyben voltunk, és amelyben sokan még mindig vannak, majd következik az elindulás, útkeresés, a fény, amikor a megoldások lehetőségeit tárja elénk a józsefi történetből Pál apostol, a Damaszkuszi történésekben. A mai felgyorsult világban nagyon sokan elfordulnak az élő Istentől, a gyülekezeti közösségektől, és azt is meg kell vallani, hogy a pandémiának már most látható egy olyan fájdalmas következménye, hogy sok gyülekezetben a közösségek oszlopait, régi alapjait veszítettük el. Átlagosan körülbelül 20%-al csökkent a gyülekezetek létszáma. Éppen ezért nagy a hangsúly a megmaradáson. A csütörtöki nap arról szól, hogyan tudunk megmaradni ebben a világban, a háború árnyékában, hogyan tudunk megmaradni, mint gyülekezet, a covid gyötrelmében, amikor mindannyian átéltük a templomok bezárását. A megmaradásunkat jelenti, hogy visszataláljunk az Isten házába, a közösségbe. Minden egyes nap egymásra épül, amelyek, az esti evangelizációs alkalmakban csúcsosodnak ki, az utolsó napon pedig egy úrvacsorás testvéri közösségben tudunk együtt lenni. Hálát adunk azért, hogy ilyen sokan eljöttek. A szívek és a lelkek kiéheztek erre a közös református élményre. Fontos az utolsó nap igei gondolata az úrvacsora előtt: Fogadj el Jézusom! Ezzel engedjük gyülekezetikbe, otthonaikba a résztvevőket, hogy vigyék el ennek áldásait, csodáját, építő valóságát, azt a megoldást és megmaradást, amelynek minden református keresztyén embernek a Kárpát-medencében ott kell, hogy legyen a szívében, ott éljen a lelkében. Mi magunk pedig legyünk személyesen buzdítói annak, hogy minél többen elfogadják Jézust személyes megváltójuknak!

Rövid ittlétem után én magam is feltöltődve és lélekben megerősödve indulok haza a csendeshétről. Az alkalom szerepe és funkciója, hogy megerősítsék a közösségi élményen át, hogy milyen csodás a Hajdúvidéken református közösséghez tartozni. Ahogyan Őz Lajos esperes mondja búcsúzáskor: fontos, hogy beoltsák a következő felnövekvő nemzedék szívébe és lelkébe az Isten szeretetét. E percben úgy tűnik, az alkalom eléri célját: a nyugalom szigete most Berekfürdő, ahol elégedett és békés embereket látni mindenhol.

Hajdúvidéki sajtó