Nádudvart legtöbben a híres fekete kerámiáról, népművészeti hagyományairól ismerik. Mindehhez szorosan kötődve él itt egy jelentős református közösség, amely zászlajára tűzte az idősekről való gondoskodást. A mintegy húsz éve működő szeretetotthon az elesettek megsegítése és ápolása mellett nem mellékesen több, mint száznegyven családnak ad megélhetést és munkát. Ezekről beszélgettünk a helyi gyülekezet elöljáróival, és arról, hogy mit jelentett, és mit jelent ma a helyi reformátusságnak az, hogy ötven évig „Kis Moszkva”-ként emlegették Nádudvart.

Nádudvar igazi református település, református hagyományokkal. Erről tanúskodik a mintegy kétezer-ötszáz fő befogadására alkalmas hatalmas templom is. A múltban az oktatás is a református egyházon keresztül működött, két iskolát is épített a gyülekezet. - Majd jött az ’50-es évek valósága, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet létrejötte, amelyből fakadóan eljutottunk odáig, hogy Nádudvart „Kis Moszkvának” nevezték – mondja Őz Lajos lelkipásztor, aki huszonegy éve szolgál a gyülekezetben.

Azt mondja, mindez azt eredményezte, hogy szinte teljesen kiürült a templom, és ennek a korszaknak a hatásai mind a mai napig érezhetőek. - Az ’50-es évek elején egy átlagos vasárnap majdnem tele volt a templom, majd jött ez a hatalmas szakadék. A vasárnapokra összpontosították a TSZ-ben a megvalósulást, illetve szó szerint tűzzel-vassal irtották a templomba járást. Amikor ide kerültem, az látszott, hogy egy maroknyi ember él a hitével. Az első vasárnapi alkalmon huszonegynéhány ember volt. Sokszor kellett ellenszélben dolgoznunk, de azóta nagy eredményt értünk el. Annak terhe is rajtunk van, hogy gyakorlatilag egy generáció hiányzik a templomból. Felmerült a településen az egyházi iskola indítása, amely sajnos nem vált valóra. Mi mégis küzdünk azért, hogy a református identitás újra ismét a mindennapok természetes része legyen – mondja a lelkipásztor, aki arról számol be, hogy 1999-ben, az első istentisztelet alkalmával olyan dolgot tapasztalt, amely még az előző rendszert idézte. - A templommal szemben lévő volt református iskola előtt írták azoknak a nevét, akik a templomba jöttek. Innen indultunk, és oda jutottunk, hogy egymás hite által épülve gyarapodhat a gyülekezetünk - mondja Őz Lajos. Sokan fordulópontnak tekintették az új lelkipásztor érkezését, és ekkor kezdtek el templomban járni. – Meghirdettema templomkert szépítését, amelyre nyolcvanan-kilencvenen jöttek el. Mind lelkileg, mind külsőleg együtt, egymást erősítve kezdtünk el építkezni, lépésről, lépésre – emlékszik vissza a kezdetekre a lelkipásztor.

Cél a református hittudat erősítése

Jelenleg ezerkétszáz tagja van a gyülekezetnek, ebből vasárnaponként mintegy nyolcvan-százhúsz ember jár templomba, ünnepeken pedig négyszáz és ezer között mozog a templomlátogatók száma. - Ránk is igaz, hogy elöregedő gyülekezet vagyunk. Nagyon sok mindent újra kellett tanulni, mint például imádkozni és énekelni. Ma már énekkara van a gyülekezetnek, illetve most jött létre a presbiterekből egy külön férfikar. Az elmúlt húsz év alatt sikerült megszólítani olyan itt élő fiatalabb generációhoz tartozó családokat, férfiakat, akik a gyülekezetnek ma már szerves részét képezik – sorolja az eddigi munka gyümölcseit Őz Lajos. A vasárnapi istentiszteletek mellett rendszeresen tartanak reggeli áhítatot és bibliaórákat a gyülekezetben. A hittanórákon a gyermekekkel hitoktatók foglalkoznak, nyaranta pedig két ifjúsági tábort tartanak a fiataloknak. A lelkipásztor azt mondja, a konfirmandusok száma nagyon változó. – Kettő és tizenöt között mozog a konfirmálni vágyó gyerekek száma. Igyekszünk megtartani őket, de nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy Budapest és környékéről lelkipásztor kollégák hálás szívvel mondanak köszönetet a jó alapokért, melyekkel a gyülekezetükhöz csatlakozó volt nádudvari KT-s ifjú házasok, fiatalok rendelkeznek. Nyilván egyfelől örülünk, de a másik szemünk sír – mondja a lelkipásztor. Nádudvaron kimagaslóan sokan konfirmálnak felnőttként. - Így próbáljuk megszólítani azt a korosztályt, aki kiesett a gyülekezetből – mondja Őz Lajos. A gyülekezet régi álma a református oktatás újra indítása a településen. - Azt gondoljuk, hogy az óvodai és iskolai szerepvállalás jó lehetőséget teremtene arra, hogy a református hittudat újra megerősödhessen Nádudvaron – hangsúlyozza Őz Lajos. A lelkipásztor azt mondja, három fő célt tűzött ki maga elé, amikor a gyülekezetbe érkezett. – Az első a gyülekezetépítés, a második az idősgondozás, melyben tizennyolc éve intézményes szinten állunk helyt, a harmadik pedig a jövő nemzedékének oktatása, nevelése. A presbiterekkel karöltve dolgozunk mindezért – mondja a lelkipásztor. A gyülekezet presbitereinek egyébként külön bibliaórát is tartanak, és rendszeresen hívnak különböző témában előadókat is ezekre az alkalmakra. - Ezen kívül havonta, kéthavonta rendezünk úgynevezett presbiteri estéket, amikor asztalközösség mellett közösen elmélkedünk a gyülekezet dolgairól, sokszor egészen hajnalig - számol be a lelkipásztor arról, hogyan aktivizálják a gyülekezet elöljáróit.  

Megújulás kívül-belül

A település központjában magasodó monumentális templomot utoljára 2002-ben újították fel. - Már látszik rajta az idő vasfoga. Most a torony renoválásán dolgozunk, és a nyílászárókat cseréljük ki, negyvenmillió forintból. Emellett a gyülekezeti terem felújítása is folyamatban van, illetve a parókiát is festik – sorolja a felújítási munkákat a lelkipásztor. A tervek szerint a templomkertet is átalakítják hamarosan. Nyaranta itt tartják a gyermektáborokat, illetve más gyülekezeti közösségi alkalmakat is. - A jövőben szabadtéri koncerteket is szeretnénk itt rendezni, és egy elektromos orgonát is szeretnének venni a templomba, a hangversenyekhez – ismerteti a terveket Őz Lajos. Mindemellett a jövő feladata a templom külső hajórészének, illetve a gyülekezeti terem külsejének felújítása. Az óvoda projekt leállása miatt egy torzó áll most a gyülekezet telkén, melyre az intézmény épült volna. – A már elkészült alapra egy üvegházat építenénk, amely az idősek otthonának lenne egy bemutató kertje, és természetesen a gyülekezethez tartozó gyermekek előtt is nyitva állna. Primőr zöldséget termelnénk itt, saját fogyasztásra – mondja a lelkipásztor. Nyolc évvel ezelőtt az iskolának is vásárolt egy területet az egyházközség. – Itt pedig egy levendulamezőt alakítunk ki, amelyhez „szedd magad” akciót köthetünk majd. Ehhez pedig már lehet egyházzenei koncertet szervezni, beszélgetéssel, amely lehetőséget teremt arra, hogy közelebb kerülhessünk az emberekhez – számol be a jövőbeli tervekről Őz Lajos, aki vallja, hogy a külső fejlesztéseknek mindenképp a gyülekezet épülését kell szolgálniuk. - A közösség jövőjét abban látom, hogy azt a középgenerációt, amelyet meg tudtunk érinteni, meg kell tartani, hiszen ők lesznek az oszlopok. Úgy gondolom, hogy a jövő gyülekezetépítésének elengedhetetlen része az iskola és az óvoda dolga. Ezáltal tudunk megérinteni embereket, és ezáltal tudjuk minél szélesebb körben természetessé tennia református hittudatot – mondja a lelkipásztor, aki vallja, hogy nem a virtuális közösségeken van a hangsúly, hanem a valós, élő találkozásokon.

Szolgálat az idősgondozásban

A Nádudvari Református Idősek Otthona már kívülről is a református identitást hirdeti. A kilencven főnek otthont adó intézmény toronyszerű tetőszerkezetén egy csillag látható. – Már az idekerülésemkor a munkám alappillérét jelentette az idősek gondozása, tudván hogy elöregedő településről van szó. 2002-ben volt lehetőségünk pályázni, így belevágtunk az akkori presbitériummal. Először százötmillió forintot nyertünk az építésre, majd több bővítést követően alakult ki a mai intézmény. Nádudvar mellett alapszolgáltatási rendszert alakítottunk ki, Kabán, Tetétlenen, Szerepen és Karcagon is, összesen közel ezer ellátottal. A cél az, hogy valóban keresztyéni lelkülettel tudjunk segíteni azokon az idős embereken, akik itt, elsősorban Nádudvaron jártak templomba, vagy valamilyen kötődésük volt a református gyülekezethez, így tőlünk várták, kérték és remélték a valós segítséget – ismerteti az intézmény alapítását a lelkipásztor. Őz Lajos azt vallja, hogy az intézmény is a gyülekezetépítés egyik alappillére lehet, hiszen meg tudják szólítani az ellátottak mellett a hozzátartozókat is, akik közül sokan ma már a gyülekezet aktív tagjai. - Vannak olyan alkalmak, amikor az otthonba hívjuk a gyülekezeti tagokat, és van olyan, amikor a hozzátartozóknak szervezünk alkalmakat, hogy bevonjuk őket az időseken keresztül. Mindez több generációt fog át, hiszen nem csak a lakók gyermekeit, hanem az unokákat is igyekszünk megszólítani – mondja a lelkipásztor. Az intézmény tízmillió forintot nyert egy többgenerációs tér kialakítására. Ennek köszönhetően már létrejött egy botanikus kert az otthon másfél hektáros területén. Jelenleg is folyamatban van egy őshonos tyúkudvar kialakítása, galambokkal, fürjekkel és két tacskóval. Emellett pedig egy kézműves központ létrehozásán is dolgoznak, az intézmény udvarán. Fazekas Lajos népi iparművész készített egy kemencét, melyben hagyományos módon égethető a nádudvari fekete és terrakotta kerámia. Hamarosan elkészül egy elektromos kemence a mázas kerámiák készítésére, és búbos kemencét is építenek. Emellett lehet majd batikolást, nemezelést, szövést és kosárfonást is tanulni. – Munkánkat a Nádudvari Népi Kismesterségek Szakiskolája segíti – mondja Őz Lajos. Az intézményben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy érezhető és kézzel fogható legyen a nádudvari identitás. – Számunkra ez fontos. Az otthon falain több helyen megjelennek Fazekas Lajos kerámiái, melyek mind kapcsolódnak valamilyen módon a hitünkhöz. Az ebédlőben például a tíz parancsolat olvasható a kerámiákon – mondja a lelkipásztor. 

Sokszínű élet az otthonban

Az otthonban természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a hitre. A lakóknak minden héten tartanak bibliaórát, reggeli áhítatot és zsoltáréneklést is. A vasárnapi istentiszteletre autókkal viszik az időseket, és sokan a gyülekezeti kirándulásokon is részt szoktak venni. - A dolgozóknak havonta van bibliaóra, a kiégés megelőzésére, és a lelki béke megtalálására – mondja Újné Kórizs Szilvia, vezető ápoló, aki kiemeli, hogy az intézményben fontosnak tartják, hogy minél több időt töltsenek a szabad levegőn az idősek. Éppen ezért a kreatív foglalkozások mellett rendszeresen mennek sétálni, cukrászdába vagy strandra. – Akiknek az egészsége engedi, a kerti munkákban is segítenek, valamint az állatokat is terápiás jelleggel tartjuk, a lakók mentális állapotának javítására, megőrzésére. Nemrég hívtunk a lakókhoz terápiás kutyát is, melynek kiképzését az intézmény finanszírozza. Igyekszünk minél színesebbé tenni az életet az itt élők számára – számol be az intézményben folyó munkáról Újné Kórizs Szilvia. Az otthonban folyamatosak a belső szakmai továbbképzések. - Ez ösztönzőleg hat a kollégákra, de a lakóknak is rendszeresen szervezünk egészségügyi ismeretterjesztő alkalmakat – mondja a vezető ápoló. Az otthonban élők egyharmada demens. – Idén nagy hangsúlyt kap ez a betegség, mely korunkban igen jelentős. Az intézményünkben jelenleg demens gondozói képzés is folyik – számol be a szakmai munkáról Újné Kórizs Szilvia.

Az Úr Igéje mellett élni

Lovas Péterné Mészáros Zsófia húsz éve szolgál presbiterként a gyülekezetben. A közösségben aktív, tevékeny emberként ismerik. Egy ideje megromlott egészségi állapota miatt már nem tud olyan rendszeresen részt venni a közösség életében, de a gyülekezetben ma is tisztelik, és hitére, imájára számítanak. Férje huszonkét éve halt meg, aki szintén presbiter volt. - Keresztyén családban nőttünk ugyan fel, mégis volt ötven év, amikor a kor sajátosságai miatt a hit csak halványan volt jelen az életünkben – emlékszik vissza az előző rendszer időszakára. Zsófia néni arról számol be, amikor már lehetett, eljártak a templomba, de igazán közel 1999-ben került a gyülekezethez. - Nagyon nagy hálát adok, hogy a mindennapokban megélhettem az Úr közelségét. A kezdetektől nagyon szerettük Őz Lajos tiszteletes urat, aki fiatal lelkészként került ide. Tényleg sok jót megélhettünk együtt. Mindennapos kapcsolatban voltam a gyülekezettel, az egyházzal. Ritka volt az a nap, hogy ne menjek a közösségbe, nagyon nagy áldás volt, hogy közel tudtam kerülni a gyülekezethez. Annak a közösségnek az ereje, amit ott megéltünk, az egymás hite által való erősödés, rengeteget jelentett – mondja Zsófia néni. A gyülekezeti tagok ma is úgy emlékeznek vissza az akkori presbiter asszonyokra, akik egy igazi, hithű közösséget alkottak. – Ma is az Úr közelségében próbálom élni a mindennapokat. Már nem tudok olyan aktívan templomba járni, de mindennap hálát adok mindazért, amit eddig kaptam az Úr közelében. Mert ez a legnagyobb áldás. Az Ő Igéje mellett élek ma is, ez éltet engem – mondja. Zsófia néni bízik benne, és imádkozik érte, hogy legyen utánpótlás a gyülekezetben, hogy a fiatalokban tudatosuljon, mi az az egyház, és a közösség, mert ez jelenti a jövőt.

Komorné Csernáth Erzsébet