Mint lelki központ, olyan a hajdúböszörményi Bocskai téri Református Egyházközség a város főterén. A műemlék-templomot, parókiát, gyülekezeti házat, és a református általános iskolát magába foglaló egység, egy igazi református sziget a település szívében. A gyülekezetben sokrétű lelki munka működik, elhívott lelkipásztorok és önkéntesek szolgálatával.        

A város főterén magasodó lelket és szemet gyönyörködtető templom Hajdúböszörmény egyik ékessége. A templomot az Árpád-házi királyok idején építették, amikor még mohamedán település volt Böszörmény, mely a reformáció idején vette fel a kálvinista hitet. Hajdúböszörménybe négyszáz évvel ezelőtt telepített Bocskai István hajdúkat. – A hajdú mentalitás meghatározó a városban, harcos karakterű emberek lakják. Manapság ez azt jelenti, hogy amit jónak tartanak, azért az ügyért készek tűzbe menni, harcolni. Mi azon dolgozunk, hogy ezek az energiák a gyülekezet épülését szolgálják. Jó úton járunk, ez megmutatkozik az adakozásban és az önkéntes munkákban is. Elszántan, hűséggel végzik ezeket a szolgálatokat gyülekezeti tagjaink – mondja Loment Péter, a gyülekezet vezető lelkipásztora. A templomot utoljára kettőezer-kilencben újították fel. Az átfogó renoválási munka akkor nívódíjat is kapott. Hajdúböszörményben ma két református gyülekezet működik, amely régen egy egységet alkotott. Ezerkilencszáznyolcvanháromban vált szét jogilag, szervezetileg és gazdaságilag is a két közösség.  – A Kálvin téri egyházközség egy sikeres gyülekezetplántálás eredménye. Szűk száz év leforgása alatt annyira megerősödött, hogy az önállóság útjára léphetett – ismerteti a régmúlt meghatározó eseményét Loment Péter, aki feleségével, Lomentné Szopkó Tündével kettőezer-hét óta szolgál a gyülekezetben.

Szolgálatvállaló közösség

A gyülekezet választói névjegyzékében több, mint ötszáz fő szerepel, az aktív tagok száma százötven és száznyolcvan között mozog. – A vírus óta ez a szám száz-százharmincra csökkent. Sokan félnek újból közösségbe jönni – számol be a közelmúlt változásairól a lelkészházaspár. - Amikor idejöttünk, azt tapasztaltuk, hogy a gyülekezeten belüli csoportok, és az iskola külön egységeket alkotnak. Nem volt összhang közöttük, nem egy irányba mutattak. Ezeket a kisebb és nagyobb gyülekezeti egységeket igyekeztünk egy irányba fordítani, harmonizálni. Ez több éves folyamat volt, de azt gondolom, jól sikerült – mondja Loment Péter. A lelkészházaspár folyamatosan képzi magát a gyülekezetépítés terén. - Sok gyülekezetépítési modellt megvizsgáltunk, tanulmányoztunk. A lelkésztovábbképzéseken is az ilyen kurzusokon veszünk részt – mondja Lomentné Szopkó Tünde. A lelkésznő arról számol be, hogy ideérkezésükkor első lépésként megismerkedtek a gyülekezetben működő csoportokkal, emberekkel. - Volt egy elképzelésünk, hogy mi felé segítsük a gyülekezetet, de fontosnak tartottuk, hogy mindezt a meglévő erőkre építve tegyük – emeli ki. Mint mondja, több olyan gyülekezeti csoport van, amelyet „megörököltek”, ezek még ma is komoly hátterét, erejét adják az egyházközségnek. - Ilyen az imaközösségünk, amely nagy létszámú, heti rendszerességgel találkozó csoport. Éveken keresztül maguknak tartották az alkalmakat, önjáró, önszerveződő csoport voltak. A mai napig nagyon komoly imádságos felelősségük van a gyülekezetünkben – mondja Lomentné Szopkó Tünde. Emellett tartanak férfikört, ifit, gyermek istentiszteletet, és vasárnap esti istentiszteletet is. Ezen az alkalmon időnként eltérnek a megszokott formától. – Kicsit a rétegalkalmak felé mutató istentiszteletek ezek. Szoktunk páros vasárnap estét tartani a házaspároknak, vagy épp nyáresti filmklubokat szervezni – mondja a lelkészházaspár. Van egy bibliaórájuk, amelyet kéthetente tart az egyik gyülekezeti tag. – Időnként mi is ott vagyunk, de ennek pont az a lényege, hogy nem lelkész tartja – mutat rá a Loment házaspár ennek az alkalomnak a különlegességére. Emellett idősotthonokban is tartanak alkalmakat, az önkormányzati iskolákban pedig hittanórákat. Rendszeresen szerveznek presbiteri kirándulásokat is. – Ezeket mi látásjavító kimozdulásoknak hívjuk. Időnként szükség van arra, hogy lássuk máshol mi, hogy működik. Nagyon hasznosnak bizonyulnak ezek az alkalmak – magyarázza a lelkészházaspár. Tizenkét éve minden nyáron szerveztek gyülekezeti többgenerációs nagytábort. - Most a járvány miatt ez megszakadt, viszont új ajtó nyílt meg előttünk. Idén napközis gyerektábort szervezünk, amelyet nagyon várnak a gyerekek és a családoknak is segítséget jelent – mondja Lomentné Szopkó Tünde. Minden családi nyári tábor előzményeként tartanak január-február környékén egy hosszú hétvégét Berekfürdőn. - Egyik évben kifejezetten házaspároknak szól ez az alkalom, itt a házasságok erősítése a cél. Másik évben pedig mini többgenerációs tábort tartunk – mondja Loment Péter lelkipásztor. Az egyházközségben nyolc éve minden februárban megszervezik a házasság hetét. – Ilyenkor előadót hívunk, igehirdetés sorozatot tartunk a témában, melyeknek célja a házasság erősítése – emeli ki Loment Péter. A gyülekezetnek saját zenekara van, amely minden vasárnap szolgál az istentiszteleteken. A tizenöt fős Bárka Zenekar szinte külön kiscsoportként működik az egyházközségben. – Segítenek a vasárnapi énekek kiválasztásában, és a járványos időszakban is nagy áldásnak bizonyult a zenekar, mert az online istentiszteleteket is színesítették zenéjükkel – mondja Loment Péter. A gyülekezetben sokan, sokrétű szolgálatot végeznek saját közösségük épüléséért és fejlődéséért. A lelkészházaspár azt mondja, a kezdetektől sok igehirdetés és tanítás szól a gyülekezeten belüli szolgálatvállalásról, és arról, hogy milyen a biblikus gyülekezet. – Minden találkozásunkat áthatja az imádság. Legyen az elnökségi ülés, munkatársi megbeszélés, fontos, hogy együtt tudunk imádkozni – hangsúlyozza Lomentné Szopkó Tünde. A lelkészházaspár arról is beszámol, hogy van egy havi rendszeres imaközösségük, a város összes történelmi felekezetének lelkészeivel. - Békességben kell éljünk a többi felekezettel, és egy felé kell tartsunk, mert a cél ugyanaz: minél többeket behívni Isten országába, és megismertetni velük az Evangélium jó hírét – emeli ki Lomentné Szopkó Tünde, aki azt mondja, ezek a találkozások baráti beszélgetések, ahol az Ige és az ima mellett megosztják egymással örömeiket és gondjaikat is. - Kialakult egy bizalmi kapcsolat, őszintén tudunk beszélni egymással. Ez egy erőforrás és támasz is a lelkipásztoroknak. Hatalmas erő van abban, amikor öt-hat lelkipásztor együtt imádkozik, akár a városban élő keresztyénekért akár egymásért – mondja Lomentné Szopkó Tünde. „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága.”(Mt 5,13.14) – ez a vezérige határozza meg már tizenkét éve a gyülekezet mindennapjait. - A Bocskai téri egyházközség sok szempontból a város központjában van. Az egyes helyrajzi szám a templomunké, fizikailag is a középpontban vagyunk. Ez a legősibb közössége ennek a nagy múltú városnak. Ezt a lelki örökséget szeretnénk tovább folytatni azzal is, hogy legyünk valóban Isten igéje alapján egyfajta lelki központja a város életének – hangsúlyozza Loment Péter. 

Megújuló közösség

Gyulai Sándorral, az egyházközség gondnokával, a kettőezer-tizennyolcban teljesen megújult gyülekezeti házban ülünk le beszélgetni. Egyfajta átmeneti állapotban lévő gyülekezetként jellemzi a közösséget. - Megvan az idősödő, népegyházi vonal, akik ebben nevelődtek, tartották és gyakorolták a hitet. Emellett érezhető egy mély lelkiségi vonal, amely a negyvenes évek ébredési szakaszához köthető. Ők kevesebben vannak, de aktívabbak, az imaközösségünkben főleg ők vannak jelen. A harmadik nagyobb egység pedig, akiknek nincs sok gyökerük a református egyházhoz vagy hithez. Ők azok, akik frissen csatlakoztak a gyülekezethez. A református egyház hagyományos képébe illő gyülekezetből egy újabb lelkiség felé elmozduló gyülekezetet láthatunk – jellemzi Gyulai Sándor a közösséget. A gondnok kiemeli, nagy szükség van az egyházközségi tagok részéről a nyitottságra és az elfogadásra. A legfontosabb pedig az, hogy mindenki Krisztusra tudjon figyelni. Gyulai Sándor gondnok beszélt a gyülekezet célkitűzéseiről is. – Fontos kérdés, hogy hogyan tudunk visszaállni a vírus hozta kényszerszünetből. Az idősebbek még mindig tartózkodnak, nem jönnek az alkalmakra. Az is fontos, hogy tudjuk megújítani a missziói tevékenységünket. Fontos küldetésünk van a családok felé, és nagy felelősségünk a hittanórákon – sorolja a gyülekezet gondnoka. Mint mondja, a műemlék templom is folyamatosan munkát ad. Az orgona felújítása nagy kérdés, de gondolkoznak a templombelső modernizálásán, komfortosításán is. Gyulai Sándor arról is beszél, hogy a két gyülekezet közösen üzemelteti a temetőt, ami nagyon sok gondot okoz. - A működő temető mellett van egy lezárt is, amit szintén gondozni kell. Mindemellett Isten országának építésének kell a középpontban állnia. Ugyanakkor jól kell sáfárkodnunk a ránk bízott vagyonnal is. Mindezek olyan kihívások, amelyeket hit nélkül nem fogunk tudni teljesíteni – emeli ki a gondnok, aki azt vallja, mindehhez nap, mint nap el kell kérnie a gyülekezetnek az erőt és a bölcsességet az Úrtól.  

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon.” (Péld 22,6)

A gyülekezeti házból az utcára sem kell kimenni, ahhoz, hogy átsétáljak az egyházközség fenntartásában működő Baltazár Dezső Református Általános Iskolába. Az intézmény ezerkilencszázkilencvenöt szeptemberében indult, egy évfolyammal, egy osztályteremben, egy másik iskola épületrészében. Ahogyan bővült az intézmény, úgy kaptak vissza mindig egy-egy tantermet. - Az elmúlt huszonöt év végig az építkezésről szólt, a létszámok és az épület tekintetében is. Huszonkét tanuló volt az induláskor, most négyszázan vagyunk. Akkor két tanító néni kezdte a tanítást és egy megbízott igazgató, Eszenyi Balázs, aki nagyon a szívén viselte az iskola ügyét. Az évek során rengeteget építkeztünk. Kettőezer-hatban volt egy jelentős bővítés, akkor négy tantermet építettünk. Kettőezer-kilencben adtunk át egy új épületszárnyat, öt új tanteremmel, ebédlővel és melegítőkonyhával. Tavaly volt egy óriási építkezés. Huszonöt év után tornacsarnokot avathattunk táncteremmel, orvosi szobával és csoportszobával. Az óriási gyermeklétszámnak köszönhetően, a normatívából tudtunk gyűjteni erre, így végül majdnem teljesen önerőből finanszíroztuk a fejlesztést – sorolja az iskola építésének főbb állomásait Balláné Bodai Judit intézményvezető, aki a lelki építkezésről is beszél. Azt mondja, ez egy rendkívül hosszú folyamat, és talán a legnehezebben mérhető. Az indulás vegyes fogadtatást hozott, aminek ma már nyoma sincs. Ez látszik a gyermeklétszámon is. - Nagyon sok olyan családunk van, akik nem kifejezetten református környezetből jönnek. Ugyanakkor jó azt látni, hogy egyre több a református és megkeresztelt fiatal, de természetesen fogadunk más felekezetű tanulókat is. Próbálunk egy missziós bázisa lenni a gyülekezetnek, ami nem egyszerű feladat – beszél a kihívásokról Balláné Bodai Judit. Az intézményvezető úgy látja, a szülők nagyon túlterheltek, elfoglaltak. - Próbálnak az iskolai elvárásoknak megfelelni, eljárnak a családi alkalmakra. Szeretnénk, ha jobban bekapcsolódnának a gyülekezeti életbe, amiért igyekszünk mindent megtenni. A nevelőtestület is részt vesz a gyülekezet rendezvényein, de látjuk, hogy még mindig többre van szükség – mondja az igazgatónő. Balláné Bodai Judit arról számol be, hogy eddig több, mint négyszáz gyerek ballagott el az intézményből. – Most még nagyon nehéz megmondani, hogy a jövőben vissza fognak-e találni az egyházhoz, valláshoz, hithez. Én a ballagókat mindig úgy engedem el, hogy ők itt kaptak valamit, amelyről még nem tudjuk, hogy az életükben mikor fog egy biztonságot, kapaszkodót jelenteni – mondja. Az intézményben a lelki munkát iskolalelkész segíti, aki összekötő kapocs az egyházközség és az intézmény között. – Lelkigondozást végez, emellett ő szervezi a nevelőtestületben és a gyerekek között is a hitéleti programokat. Havonta van tantestületi bibliaóra, és családi istentisztelet is. Számos alkalommal szervezünk a gyerekeknek egyházi ünnepekhez kötődő alkalmakat, vetélkedőket, a pedagógusoknak csendesnapokat. Ez mind olyan dolog, ami pluszt ad az iskolánk életéhez, ami maradandó élmény a gyerekek életében – emeli ki az intézményvezető. Az iskolában a lelki nevelés mellett nagy hangsúlyt helyeznek a tehetséggondozásra és a nyelvoktatásra. Alsó tagozatban elindították a „Sakkpalota” nevű készségfejlesztő programot, amely tulajdonképpen egy játékóra a kicsiknek. - Nem sakkozni tanítjuk őket, hanem olyan készségeket fejlesztünk, amelyek az iskolakezdéshez szükségesek – magyarázza az igazgatónő. A felsőbb évfolyamokon sakkszakkör formájában folytatódik a logikai képzés. - Most az informatikára igyekszünk nagyobb hangsúlyt helyezni, bekapcsolódtunk egy pályázatba, amelyben egy bázisintézményhez kapcsolódtunk. Így az eszközparkunkat is tudtuk fejleszteni, emellett a kollegák továbbképzéseket végeztek el és nagyon jó legórobotokat kaptunk – sorolja az intézményvezető. Az iskola számára új területként nyílt meg a sport, a tavaly átadott tornacsarnokkal. – Sokan járnak karatéra nálunk, de a labdajátékok is előtérbe kerültek. Ugyanakkor ezen a területen még keressük a lehetőségeket – mondja Balláné Bodai Judit. Az igazgatónő elmondta, hogy az intézmény nyitott a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek előtt is. - Majdnem negyven ilyen gyermekünk van. Fontos, hogy megfelelő fejlesztést kapjanak ők is. Ez többletmunkával jár, de egy keresztyén iskolának ebben elől kell járnia. Fontos, hogy ezek a gyerekek integrálódjanak a szó nemes értelmében, és minden segítséget megkapjanak az előbbre jutásukhoz – hangsúlyozza az igazgatónő, aki két Ige mentén végzi munkáját az intézményben: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” (1Kor 16,14) „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon.” (Péld 22,6)

Komorné Csernáth Erzsébet