Sok tekintetben kiemelt helyszín Balmazújváros a Hajdúvidéki Egyházmegye életében, hiszen esperesi székhely. A „Hortobágy mellyéki” látogatásommal arra voltam kíváncsi, hogyan éli mindennapjait az itteni gyülekezet. A gyülekezet, ami ma már idősotthont, általános iskolát és óvodát is működtet. A gyülekezet, ahol a lelkipásztor az esperes is. A gyülekezet, ami „papíron” egy, de valójában mégis kettő.  

Nehéz kezdet

Balmazújváros főterén egy igazi református komplexum áll, a templommal, a parókiával, az általános iskolával és óvodával. Szabadi Árpád esperessel, a gyülekezet vezető lelkipásztorával az irodájában beszélgetünk. Ezerkilencszázkilencven, szeptember 5-e óta szolgál a gyülekezetben. Az elmúlt harminc évről kérdezem. - Amikor ide érkeztem - Vad Zsigmond, a Debreceni Egyházmegye jelenlegi esperese volt az elődöm - papíron sokkal nagyobb volt a gyülekezet, de nagyon szegény közösség volt – mondja Szabadi Árpád. A lelkipásztor arról mesél, hogy ez régen a Semseyek birtoka volt, rengeteg cseléd, szegény ember élt Balmazújvároson. Nagyon sokáig a mindennapi gondokkal küzdöttek. A kisvárosok az elmúlt évtizedekben pártpolitikai érdekek szempontjából nagyon szem előtt voltak. Az egyházat, amennyire lehetett, elnyomták. Ma tizenöt-ezren élnek a településen. Ebből van egy olyan réteg, aminek semmilyen kapcsolata nincs az egyházzal. A választói névjegyzékben ezerhatszáznyolcvanan szerepelnek. - Az elődöm mesélte, hogy a parókia és a gyülekezeti ház építése nagyon nagyot lendített a gyülekezeten, sokféle tekintetben – mondja Szabadi Árpád.

A lelkipásztor előző szolgálati helyén, Tiszaszentmártonban tizenhét évig szolgált. - Az áldozatkészség itt egészen más volt, mint fent Szabolcsban, ahol előtte szolgáltam. Amikor ide érkeztem, 1990-ben, egy házaspár egyházfenntartói járuléka százhúsz forint volt. A korábbi szolgálati helyemen fejenként hétszáz forint volt az az adomány, amiben sok minden benne volt - meséli. Szabadi Árpád emlékszik, hogy nagyon nehéz körülmények között indult a balmazújvárosi szolgálatuk. - Itt mindenből két feladat van, mert – bár hivatalosan egy gyülekezet – két templom, két parókia van. Egy a főtéren, egy pedig a németfalusi településrészen – meséli. Balmazújvároson régen két gyülekezet volt, egy magyar és egy német. Innen van a németfalusi elnevezés is. Innen hatszáz embert deportáltak ezerkilencszáznegyvenötben. Akik visszajöttek, nem tudtak önálló lelkészt fenntartani, és beolvadtak a Kossuth téri magyar gyülekezetbe. - Konfrontációk mindig voltak. Nem volt ezt egyszerű kezelni, mi mindig igyekeztünk, hogy ide is és oda is figyeljünk – meséli Szabadi Árpád. A kettőezres évek derekáig – ekkor érkezett egy lelkészházaspár, beosztott lelkésznek a gyülekezetbe - egyedül végezte a szolgálatot. - Ez a tizenöt év nagyon keményidőszak volt. Balmazújvároson ahhoz is hozzá kellett szokni, hogy másként nyílik a hajdú ember, mint a szabolcsi. De a közel harminc év után már most a tapasztalat azt mondatja velem, hogy akit az Isten megérint, nyílik itt is meg ott is. Itt lehet lassabban, de nyílik - meséli. Feleségével, és öt gyermekével érkezett. Később a család még két gyermekkel bővült. – A nehézségek ellenére nagy szeretettel fogadtak bennünket, és azért jó körülmények között tudtunk élni a nagycsaláddal. Akkor már majdnem befejeződött a nagytemplom renoválása, de a felújítás második felére nem volt pénz. - Nagyon sokat gyötrődtünk, mire ki tudtuk fizetni – emlékszik vissza. De a kedves emlékek sem halványodtak el. - Számomra egy csodálatos dolog volt, hogy egy öreg gondnok bácsi fogadott itt minket. Nagy Laci bácsi, tipikus parasztember volt: fekete mellényben, fehér ruhában. Ő volt az irodista, hihetetlen precízséggel dolgozott. Én ritkán tudtam az irodában bent lenni, mert abban az időben 110-130 temetés volt egy évben, és akkor indult el a hitoktatás is, amit a feleségemmel végeztünk ketten – mondja. Abban az időben teljesen új dolog volt az iskolai hittanórák bevezetése. - Úgy néztek ránk - mint akik az űrből pottyantak - hogy mit akarunk mi itt – meséli. Akkoriban nem volt ritka a napi három temetés, így sokszor hittanóráról temetésre, temetésről hittanórára járt a lelkipásztor. - Az eleje nehéz volt, de szépen alakultak a dolgok.

Épülő intézmények

Ezerkilencszázkilencvenháromban kezdtek el azon gondolkozni, hogyan tudnának kicsit előrébb lépni a gyülekezettel. - Az ingatlan-visszaigénylési ügyek a kilencvenes évek elejére lezárultak. Nekünk szinte semmilyen épületünk nem maradt, egyetlen egyet leszámítva, ami ma az idősek otthona. Gondolkoztunk, hogy mivel lehetne egy kicsit a gyülekezetet és a diakóniát is megmozgatni – mondja. Először ökumenikus iskolát akartak indítani, de sok tervezés és munka után végül nem sikerült. - Akkor láttuk, hogy ennek nincs még itt az ideje. Indultunk a másik irányba - meséli. Ezerkilencszázkilencvenhatban kezdődött az idősek otthonának az építése. A 65 férőhelyes bentlakásos intézmény mellett házi segítségnyújtás is működik. Mindezt önerőből, hazai és külföldi pályázatból tudták felépíteni. Tiba István, a gyülekezet egyik presbitere, Balmazújváros későbbi polgármestere vetette fel újból az egyházi iskola indításának ötletét. – Az első próbálkozás kudarca után mondtam, hogy had érjen meg rá a helyzet. Végül kettőezer-tizenegy volt a mérföldkő. Sok pedagógus és szülő érdeklődött. Szerveztünk egy alkalmat, ahol ötszázan voltunk. Itt beszéltünk közösen a református iskola lehetőségéről – meséli Szabadi Árpád. A kezdeményezés persze felborzolta a kedélyeket több szempontból is, de végül kettőezer-tizenegyben elindult az iskola. Épp nyolcvan évre rá, hogy ezerkilencszázharmincegyben az egyházközség minden iskoláját átadta az akkori falu vezetésének. – Száztizennégy gyermekkel indult újra az egyházi oktatás. Óriási ráfizetés volt ez az alacsony létszám miatt a gyülekezetnek egy darabig, de volt háttér, így elindultunk – meséli a lelkipásztor. A következő tanévben már jelentősen nőtt a létszám, kettőezer-tizenháromban pedig gyakorlatilag kinőtték az iskola épületét. -  Végül megkaptuk a Kossuth téri ingatlant, vagyis megvettük, támogatásból, százmillió forintért. Jelenleg háromszáznyolcvanhét gyerek jár ide, minden évfolyamon két osztály van - mondja. Egyszerre indult az iskolával az egyházközség óvodája is. - Akkor a legrosszabb állapotú épületet kaptuk meg. A város legszebb óvodájából jött át gyakorlatilag a teljes pedagógusi gárda - meséli. Jelenleg öt csoporttal működik az óvoda, évente tizenöt gyermeket kell elutasítani, helyhiány miatt. Éppen ezért várakozással néznek a jövő évre, amikor elindul az óvodabővítés. - Hálás vagyok azoknak a fiatal szülőknek, akik többségének már a szüleiknek sem volt semmilyen tapasztalata az egyházzal és Istennel. Ők mégis bizalmat szavaztak nekünk. Egy nagyon jó csapat alakult ki. Hihetetlen volt azt látni, amikor költöztettük az óvodát, ahogy a szülők odaálltak, segítettek, amivel csak tudtak. És ma is lehet látni ezt az odaállást és segítőkészséget – meséli Szabadi Árpád, akivel arról is beszélgetünk, hogy mit adnak egymásnak az intézmények és a gyülekezet. - Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a gyülekezetben minél nagyobb hangsúlyt kapjon az, hogy ezek a mi intézményeink. Az idősek otthona olyan céllal is indult, hogy a gyülekeztünk idősei, a balmazújvárosiak, ha életük végére olyan helyzetbe kerülnek, akkor ne kelljen máshová menniük, hanem itt, a szülőhelyükön maradhassanak. Mi itt korszerű, vonzó ellátást biztosítunk számukra – meséli, nemcsak mint a gyülekezet lelkipásztora, hanem mint az intézmény vezetője is. Szabadi Árpád azt mondja, soha nem tette kötelezővé egyik intézményben sem az alkalmak látogatását, mégis vannak, akik csatlakoztak a gyülekezethez. – Ilyen értelemben is van hozadéka. Nyilván nem miden dolgozó az egyházunk tagja, de ez az, amit erőszakkal, kényszerítéssel nem lehet motiválni. Csak úgy, ha megérzi azt a légkört, ami vonzza őt a gyülekezethez. Az iskolai dolgozók különösképpen beépültek a gyülekezetbe, aktívak. A településen ma már fogalom, a „Refi”, az egyházi iskola - meséli. A legtöbb intézményfenntartó egyházközség küzd a gyermekek gyülekezetbe építésével. - Általános probléma ez. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok később jönnek vissza a gyülekezetbe - meséli. A balmazújvárosi ifjúsági munkát segíti a nemrég megépült többfunkciós ifjúsági ház is. – Elindult már egy folyamat, kezdik érezni, hogy ez a miénk, a fiataloké. Van az ifinek két vezetője, akik sokat dolgoznak az ifjúságért, de lassan megy ez, nagyon lassan – mondja Szabadi Árpád.

Változó közösség

A gyülekezet többségét ma a középkorúak teszik ki. - Akikkel indultunk, már szinte mindenki elment a mindenélők útján. Harminc év sok idő, nagyon sok minden változott, ahogyan a gyülekezet kicserélődött. Régen az asszonyok tésztát készítettek, hihetetlen mennyiséget. Tele volt a gyülekezeti terem, nagyon jó közösségi élmény volt. Ma már ilyen nincsen. Egyrészt azért, mert nincs már az a csapat, másrészt pedig, ma inkább pénzt adnak, illetve az elkészített tésztát nem nagyon lehetne felhasználni, a szigorú szabályozások miatt. Viszont ha ma adakozásról van szó a közösségünkben, fantasztikus, hogy milyen vállalásokat tesznek a gyülekezeti tagok - meséli. Mások az igények is ma már, akár ha a liturgiát nézzük, de az éneklésünk is teljesen megváltozott. Az egyik legritmikusabban éneklő gyülekezet vagyunk, persze ehhez kellett egy olyan orgonista is – mondja. Szabadi Árpád arról mesél, hogy rendszeres a gyülekezetben az énektanulás, és igyekeznek színesíteni a vasárnapi alkalmakat. - Sok mindennel próbálkoztunk. A gyülekezetet nálunk a főgondnok köszönti. Fontos, hogy ne legyen megszokott. Mindig valami kis pluszt bele kell tenni, illetve egy órán belül kell tartani mindent. Nem szabad elfolyni az igehirdetésnek sem - mondja. Mégis a legnagyobb kihívást az iskola hétkezdő áhítata jelenti, az igehirdetés tekintetében: tizenöt perc alatt kell úgy szólni, hogy az az elsősöknek, a nyolcadikosoknak és a tanároknak is adjon útmutatást. - Amikor mi intézményekben gondolkoztunk, nem rejtett tervünk volt az, hogy szeretnénk elérni családokat, fiatalokat, középkorosztályt, és azt gondolom, hogy ez működik is. Van még nagyon sok tennivalónk persze - mondja. Rendszeres a gyülekezetben a felnőtt konfirmáció. Egyik fő célkitűzés a konfirmáltak gyülekezetben tartása, hogy ne vesszen el és ne hagyjon alább az a lelkesedés, amivel az előkészítő alkalmakra jártak, szombatonként. Emellett kedden, szerdán tartanak gyülekezeti bibliaórát, szerdán az idősek otthonában is van alkalom, de járnak az önkormányzati szeretetotthonba is. A tennivalók mostanában megsokszorozódtak, egy, az önkormányzattal közös kezdeményezésnek köszönhetően, ami a GYES-ről, GYED-ről segít visszatérni a munka világába. Ez alapvetően egy három éves munka lett volna, ami több okból kifolyólag egy évre korlátozódott. Így most hetente három plusz alkalmat tartanak: van férfi klub, anyaklub, női klub. - Vasárnap gyermek-istentiszteletet tartunk, de vannak családi, iskolai napok, visszük a gyerekeket kirándulni, hittantáborba, muszáj mozgatni őket. Elég sok gyermekkel dolgozunk, sokszor négyen is kevesek vagyunk – meséli Szabadi Árpád, aki mellett ma már három beosztott lelkész segíti a gyülekezeti munkát. Esperes, intézményvezető, egyházkerületi főszámvevő. Arról is beszélgetünk Szabadi Árpáddal, hogy mindezen feladatok mellett, vajon mit jelent számára gyülekezeti lelkipásztornak lenni? - Az én feladatom leginkább a koordinálás. Mindenre oda kell figyelni: a hitoktatásra, az intézményekre, a gazdálkodásra minden területen, emellett időseket és betegeket látogatok. Én mindig a legnagyobb vágyakozással készülök az igei szolgálatra. Számomra ez az egyik olyan legfontosabb terep, ahol a gyülekezettel találkozom. Az, hogy ennyi feladat van, azt jelenti, hogy sajnos nem tudok úgy dolgozni a gyülekezetben, ahogyan egy gyülekezeti lelkésznek kellene. Nagyon sok segítséget jelent számomra a három beosztott lelkipásztor, akik rengeteget dolgoznak, sok terhet levesznek a vállamról.

Számítanak a fiatalokra

Tizenhárom éve látja el a gyülekezet gondnoki szolgálatait Nagy László. Azt mondja, hogy bár a közösség stabil maggal rendelkezik, de van még mit tenni a gyülekezetépítés szempontjából. - Én nagyobb változást azoktól a gyerekektől várok, akik eltöltenek az intézményeinkben tizenkét évet. Ők olyan gyökereket, kötődést kapnak, ami később megalapozhatja a gyülekezetünk jövőjét – mondja Nagy László. A gyülekezet gondnoka abban látja a közösségépítés nehézségét, hogy a mai rohanó világban az emberek nem szakítanak időt arra, hogy az Úr dolgaival foglalkozzanak. - Aki nem tapasztalta meg, hogy mit jelent az egyházhoz kötődni - már a nagyszülők sem jártak templomba - azoknak nagyon erőt kell venni magukon, hogy egyáltalán bejöjjenek az Isten házába – mondja. Ugyanakkor hálára ad okot, hogy a gyülekezet tartó oszlopai jó lelkülettel, odaszánással fordulnak a közösség dolgai felé. Befogadó, jó közösségként mesél a balmazújvárosi egyházközségről. – Számomra egy családot jelent a gyülekezet. A jövőről beszélgetve szóba kerül Szabadi Árpád lelkipásztor nyugdíjba vonulása. - Változások előtt állunk, egy éven belül esperes úr tisztsége lejár. Bízom benne, hogy megnyugtatóan zajlik le a választás - mondja. Hamarosan lezárul egy meghatározó időszak a gyülekezet életében. Egy ilyen változás mindig lehetőséget ad a visszaemlékezésre, a múlt egy szeletének felidézésére. Ugyanakkor jó lehetőség a jövőbe tekintésre is, arra, hogy a régi tervek megújult erővel folytatódhassanak, a közösség épülésére, az Úr dicsőségére.

Komorné Csernáth Erzsébet