Huszonöt gyülekezetből összesen több, mint kétszázan vettek részt a Hajdúvidéki Református Egyházmegye idei hitmélyítő konferenciáján, Berekfürdőn, március 19. és 23. között. Fontosak a számok. De  talán még fontosabbak a betűk, melyekből szavak lesznek, s a szavak, melyekből történetek. Emberi történetek.

A gyász terhének súlya alatt, gyermek születése miatti hálaadással a szívekben, betegségből való felgyógyulás után, vagy olyan mélységből megszabadulva, amiből az ember egyedül nem képes kilábalni. Csak néhány azokból az élethelyezetekből, melyekből kiszakadva és hálát adva, vagy épp gyógyulást, vigaszt keresve érkeztek a résztvevők a hajdúvidéki egyházmegye csendeshetére. Emberi történetek, melyek a hét során lélektől lélekig hatottak, és az őszinte megnyílások sokszor a gyógyulást vagy épp az öröm megsokszorozódását segítette.   

Lélkben és igazságban. Ezt a címet viselte az idei csendeshét, melynek központi témája az volt, hogyan jelenik meg Isten tisztelete a Bibliában és életünkben. Emellett több előadás szólt a tévutakról és azok veszélyeiről is, a szektákról. Idén minden nap vezetett, csoportos beszélgetések adtak lehetőséget arra, hogy jobban elmélyítsék a résztvevők a hallottakat, és az átélteket. A beszélgetésekre sokszor a rendelkezésre álló majdnem egy óra is kevésnek bizonyult. Megrendítőek, meghatóak voltak az itt felszínre törő őszinte és mély érzések, élmények, történetek, melyeket nyílt őszinteséggel osztottak meg egymással a résztvevők. Feltöltötte és közelebb hozta egymáshoz a táborozókat az esténként spontán szerveződő éneklés, gitáros kísérettel. A sokszor órákig tartó együttlét jó levezetője volt az aznapnak, és egyben lelki ráhangolást is adott a másnapra.

- Együtt, egymásért imádkozva könnyebb – így fogalmazta meg a hét legfontosabb üzenetetét Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese. A csendeshét célja az is, hogy az egyházmegye minden lelkipásztora szolgáljon valamilyen formában, evangelizációval, előadással vagy épp áhítattal. Így nem csak megismerik a különböző gyülekezetekből érkezett egyháztagok a lelkészeket, de itt személyesen is megszólíthatják őket, bármilyen témában.               

Balla László Hajdúnánásról, 86 esztendősen az egyik emblematikus alakja a hitmélyítő konferenciának, a maga lendületével és belülről sugárzó jókedvével. Laci bácsi egyértelműen rekordtartó a maga negyvenharmadik csendesheti részvételével, aki teljes hitbéli meggyőződéssel vallja: nekem Isten többet jelent, mint ez az élet. Ez csak ideig való. Én azt tartom, hogy a keresztyén ember, nem magába fordult, hanem vidám ember, mert nekünk van reménységünk a túlvilág iránt. És ez a reménység táplálja bennünk a vidámságot.  

A hét egyik leglélekemelőbb pontja volt a pénteki közös úrvacsorás záróistentisztelet, ami után saját gyülekezetébe hazatérve mindenki hazavihette személyes üzenetét. Bizonyára sokan megőrízték a kedd esti evangelizáció mondanivalóját, melyet Balogh Mihály lelkipásztor a jerikó rózsája nevű növénnyel szemléltetett. A száraz, ökölnyi gombóc vízbe téve, pár órán belül üde, zöld növénnyé vált. Isten ehhez hasonlóan, mint az élő víz forrása, bárkinek képes új életet adni a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn4,14)  

Komorné Csernáth Erzsébet