Negyedik alkalommal rendezte meg a Nyíracsádi Református Egyházközség október 14-én a Nyíracsádi Református Regionális Ifinapot, a helyi művelődési házban. Az idei alkalmon mintegy 80-an vettek részt, Nyírábrány, Hajdúsámson, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Debrecen, Ottomány, és Érmihályfalva gyülekezeteiből. Áhítat, zenés dicsőítés, előadás, táncház, kézműves foglakozás és imaséta segítette a fiatalokat közelebb kerülni a Teremtőhöz.

„Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott.” (Mt 14,29) – szólt az Ige a fiatalokhoz a napkezdő áhítat elején. Igemagyarázatában Komor Csaba református lelkipásztor arra buzdította a gyülekezetet, hogy merjen mindenki kilépni a saját „hajójából”, megszokott környezetéből, lépjenek ki komfortzónájukból, mert így juthatnak csak közelebb a Teremtő Istenhez. Így teljesíthetjük be, amit az Úr ránk bízott, a parancsainak megtartása mellett, az ige hirdetését, saját életünkön keresztül. Az élet több területén, mind lelki, mind testi értelemben, fohászkodhatunk így az Úrhoz: „Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni!”

A rendezvény címét adó idézet az Óceánok című keresztyén énekből való, mely az idei ifinap vezérdala is volt egyben. A zenés dicsőítés hangszeres kíséretét a nyíracsádi, a nyírábrányi és határon túlról, az ottományi gyülekezet tagjaiból összeállt zenekar segítette.

A nap előadója Molnár Katalin volt, a Hajdúböszörmény Kálvin téri Református Egyházközség ifjúsági vezetője, aki idén tavasszal járta végig az El Caminot. Erről az útról, az ott megélt és átélt lelki élményekről tartott megfogó, átélhető, fiatalos előadást. A vetített képes beszámolóban az előadó mesélt arról, hogyan tapasztalta meg útja során többször közvetlen közelről, saját bőrén az Isten gondviselését. Molnár Katalin magával hozta hátizsákját is, ami vele volt a nagy úton, és beszélt a Camino legfontosabb jelképeiről is: a kagylóról, amely formájával az Úr gondviselő tenyerére emlékeztet, a sárga nyilakról, melyek végig viszik a vándort a helyes úton, a sebtapaszról, ami a feltört láb gyógyítására elengedhetetlen, és a túrabotról, amely csökkenti a vándor terhét. Katalin elmesélte egy konkrét élményét, amikor közvetlen közelről megtapasztalta az Úr gondviselését, amikor a pusztában viharba került, és a hatalmas villámlást ép bőrrel úszta meg. A legnagyobb morajlás akkor hallatszott a teremben, amikor az előadás végén Katalin megmutatta azt a videót, amit erről a viharról rögzített, a cikázó, egész égboltot beterítő égi lángnyelvekről.   

A lelki elmélyülés után a nyíracsádi Eördög Forgó Néptáncegyüttes mozgatta meg moldvai táncházával a fiatalokat. Ebéd után pedig mindenki átsétálhatott a templomba, ahol egy nyolc állomásos imaséta segítette a lelki elcsendesedést, a Zarándok Zsoltárok alapján. Aki pedig már végzett az imaséta bejárásával, az a kézműves foglalkozáson készíthetett magának emléket a napról, kagylók, és mécsestartók díszítésével.

Délután mindenki azzal a felismeréssel mehetett haza, miszerint kell, hogy legyen az életünkben egy túrabot, amire mindig támaszkodhatunk, egy sebtapasz, ami gyógyítja sebeinket, egy nyíl, ami mutatja a helyes irányt, és egy nagy, kagyló alakú tenyér, ami hordoz a nehéz időkben is. Mindezt pedig ki mástól kaphatnánk meg, mint a teremtő és gondviselő Úrtól.

Komorné Csernáth Erzsébet