Igehirdetési vázlat 2007. Június 3-án szentháromság vasárnapján délután

Textus: I.Péter 1, 1-2.: "Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia, és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen:"

Bevezetés: Péter, Jézus Krisztus apostola, az Újszövetségi gyülekezetben kiemelkedő, vezető egyéniségnek számított, mégis úgy nevezi magát alázatosan, mint "presbitertárs". Missziói útjai alkalmából nagy tekintélyt szerzett magának Antiochiában, Korinthusban és Kisázsia gyülekezeteiben. De ennek a levélnek mégsem Péter, hanem Jézus Krisztus személye, neve ad tekintélyt. Péter csak végzi apostoli szolgálatát hűségesen. Amit ír, nem magától írja, hanem a Szentlélektől ihletve, úgy kell tehát fogadni, mint Jézus Krisztus igéjét. A címzettek jövevények, pogányból lett keresztyének, átutazók a földi világban, igazi hazájuk a mennyben van, és rendeltetésszerűen töltik jövevénységük idejét a diaspórában. Ezek a keresztyének Krisztusban új életet kezdtek, elhagyták régi pogány hitüket és erkölcseit, a szokásos bálványimádásban, kicsapongásokban többé nem vettek részt. Emiatt rágalmazták, szidalmazták és képtelen vádakkal illették őket. Ártatlanul szenvedtek Jézus Krisztusért. A nagy üldözések előtt különösen is fontos volt - akkor is, és a mai időkben is - a keresztyéneket megtanítani arra, hogy a világban Isten által kijelölt útjukon Krisztus példája szerint a szenvedések között is élő reménységgel járjanak.
Pünkösd utáni vasárnapot keresztyén őseink - reformátor elődeink is - Szentháromság vasárnapjának nevezték el. Ez a nap összefoglalja az üdvtörténet ünnepeit:

I. Az Atya elküldte Fiát a világba (Karácsonyi ünnepkör)
II. A Fiú elvégezte a váltság művét (Húsvéti ünnepkör)
III. A Szentlélek eljött a tanítványokra, és irányítja az Egyház életét (Pünkösdi ünnepkör)

Figyeljünk most hálaadással a Szentháromság Isten kiválasztó kegyelmének ajándékaira:

I. KIVÁLASZTÁSUNK AZ ATYA ISTEN ELEVE ELRENDELÉSE SZERINT TÖRTÉNT.

Ezt hangsúlyozza Péter apostol is igénkben, valamint az alábbi ószövetségi igeversek: "Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett…"(V.Mózes 7, 6-8/a.) - (V.Mózes 14,2. Zsolt.33,12.)
A kiválasztás mennyei Atyánk szuverén tette, célja mindig egy konkrét feladat, szolgálat Isten terveinek megvalósításában. A kiválasztott legtöbbször egy közösség, az egyház a maga egészében. A kiválasztással nem ad Isten privilégiumot, hasznot, előnyt kiválasztottainak, inkább nagyobb felelősséget. A kiválasztás célját kizárólag az engedelmességben, szolgálatban, Isten szeretetében és az annak megfelelő életvitelben éri el. A kiválasztás nem megvalósult cél, hanem megvalósulásra, bizonyításra váró kezdet. Ezért gyakran ellenkezik emberi szempontokkal (I.Sám.16,8-10.) és ha a kiválasztott nem teljesíti feladatát, ezt az ajándékot bármikor elveszítheti (I.Sám.16,1.).

II. KIVÁLASZTÁSUNK JÉZUS KRISZTUS VÉRÉVEL VALÓ MEGHINTÉS ÁLTAL TÖRTÉNT.

a./ Jézus Krisztus vére szövetség-vér (Lukács 22,20., I.Kor.11,25.), amellyel megpecsételte a Jeremiás 31,34-ben megígért és beteljesedett új szövetséget. Jézus Krisztus golgotai áldozatának vére örök szövetséget szerzett Isten és népe között: "A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére: és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké.Ámen." (Zsid.13,20-21.). Ez a szövetség jobb és teljesebb, mint az első. (Zsid.8,6.). Isten az Ő Fiának vére által rendkívüli életközösséget teremt maga és az emberek között, akiket Ő isteni természetében részesít.
b./ Jézus Krisztus vérének engesztelő ereje van. Ő, mint Isten szenvedő szolgája, feláldozta magát bűneinkért. Róla úgy tesz bizonyságot Pál apostol, mint páskabárányról, aki megáldoztatott értünk. Jézus Krisztus vérének engesztelő ereje az úrvacsorában (I.Kor.11,25.) és a keresztségben (Zsid.10,19-23.) válik a keresztyének számára személyessé.
c./ Jézus Krisztus vére megbékélést szerzett Isten és ember között.: "…hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." (Kol.1,20.).

III. KIVÁLASZTÁSUNK A SZENTLÉLEK MEGSZENTELŐ MUNKÁJA ÁLTAL TÖRTÉNT.

Péter apostol hangsúlyozza igénkben ezt a kiegészítő szót is: "az engedelmességre…". Csodálatosan teljesedik be Jóel próféciájában a pünkösd ígérete. Isten Lelke Jézus mennybemenetele után a 10. napon eljött világunkba, és ott Jeruzsálemben az ő munkája eredményeképpen létrejött az első keresztyén egyház. Jézus Krisztusnak a mennybemenetel napján adott ígérete beteljesült, melyben körvonalazódott a mindenkor élő keresztyén egyház küldetésének lényege a világban: "…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1,8.). A legfontosabb szolgálat, amihez a Szentlélek erőt ad övéinek: az evangélium továbbadásának szolgálata, melynek célja, hogy betagolódjanak az emberek Krisztus gyülekezetébe. Péter apostol írja: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (I.Péter 2,9.). A Szentlélek megszentelő, kiválasztó munkája üdvösséget hoz számunkra, ha neki engedelmeskedünk: "Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében."(II.Thessz 2,13-14.)

Nagy Istvánné Ács Erzsébet lp.
Nyíradony, 2007. május 16.