Hajdúszoboszlói Református Egyházközség

Készült: 2009. augusztus 25. | Módosítás: 2022. január 31. | Megjelent: 2009. augusztus 25.

Postacím:	Hajdúszoboszló, Kálvin tér 9.
Elérhetőség:	Tel.: 52/361-243 e-mail: hajduszoboszlo(kukac)reformatus.hu
Web:	http://www.szoboszloreformatus.extra.hu/
Lelkipásztor:	Czető Norbert vezető lelkipásztor, Czető Viktória vezető lelkipásztor; Ésik Ádám János beosztott lelkipásztor, Ésik-Balogh Gabriella beosztott lelkipásztor
Gondnok:	Karácsony Béla főgondnok
A város története:	A 24.000 lakosú Hajdúszoboszló az Alföld északkeleti részén található, Budapesttől 200 km-re, keleti irányban, Debrecentől 20 km-re délnyugatra. Határában három tájegység érintkezik egymással: északkeletről a Hajdúhát, északnyugatról a Hortobágy és délről a Nagy-Sárrét, illetve a Berettyó vidéke. A határ a híres „magyar puszta” felé kissé lejt, a tengerszint feletti magassága 100-110 méter. A vidék kincse, a jó mezőgazdasági termőterületeken, a gyógyvízen és a gázmezőkön kívül, a bőséges napfény. Éves átlagban a napfényes órák száma eléri, olykor meg is haladja a 2000 órát. Különféle történeti adatokból, részben szórvány leletekből tudjuk, hogy az Alföldnek ez a része a népvándorlás korában is lakott terület volt. Szoboszló első írásos említése 1075-ből származik, amikor I.Géza király az újonnan alapítandó garamszentbenedeki apátságnak adományozta Szoboszló-vásár királyi vámjának felét. Bocskai István erdélyi fejedelem 1606. szeptember 2-án kelt címeres adománylevelével 700 lovas hajdúnak adott otthont a krími tatárok által teljesen elpusztított Szoboszló helyén. A település szláv eredetű neve a Hajdú előtaggal kiegészülve a XIX. században terjedt el. Az „áldott gyógyvízből” következik, hogy a város igazi, nagy jövővel kecsegtető születésnapjának 1925. október 26-át tekinthetjük. A csodaforrás híre országhatáron belülről és országhatáron kívülről is mágnesként vonzzák a gyógyulni akarókat. Az elmúlt évtizedek alatt a város igazi fürdőváros lett. A város lakossága és vezetősége büszke múltjára. Történelmének minden kis emlékét igyekszik megmenteni, megóvni, múzeumokban megőrizni. A városban az egyetlen eredeti műemlék épület a református templom.
A templom története:	A templom XV. századi alapítású, hajdan négy sarokbástyás, fallal bővített épület volt. Átépítésére először 1711-17 között került sor barokk stílusban, egyhajósan. Az 1811-29 közti átépítés során háromhajóssá bővítették, támpillérekkel erősítették. Azzal, hogy a régi toronyból csak órapárkányos része maradt barokk, s hegyes toronysisakot képeztek, a klasszicista elemek váltak uralkodóvá az egész épületen. A lakosság pénz és terményadománya segítette 1828/29-ben a toronyépítést. 1829-ben avatták fel az új templomot. 1878-ban lebontották a kerítését, ugyanakkor nyugati ajtaját megújíttatták. E többszörösen átépített templom észak-déli irányú, háromhajós. Hossza: 36 m, szélessége: 25 m, magassága 11 m, a torony magassága: 51 m. Homlokzata előtt hegyes sisakos, órapárkányos torony, előtte rézsút álló támpillérek. Szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, szintén támpilléres. A toronysisakon az 1829-es évszám felírva, a forgón az 1940-es szám kivágva található. A torony keleti oldalán, kis timpanonos kiképzésben színes Bocskai címer látható. A templom belseje egyszerűségében emelkedett. Háromhajós felülete hófehérre meszelt. A boltíves falakhoz illő pácolt, fényezett, puhafa karzat található, melynek nyugati részében van az orgonaasztal, melyen az 1906. évszám olvasható. Orgonája 20 regiszteres, sípjai felett copf díszű faborítás. A padok, a karzathoz hasonlóan, mértéktartóan díszítettek. Legszebb a szószék mögötti un. Mózes-szék, rajta 1816-os évszám és tojásdad alakú csillag és virágdíszes copf ornamentika. A szószék 1814-ben készült. A barna pácolt diófaszószék alsó részét a sarkokon fekete és részben aranyozott féloszlopok díszítik. Legfelül zárásként égő lángcsóva alakú díszítmény van. A könyöklő hímzett terítővel díszített, elől a hajdú-címer látható. A vörösmárvány úrasztal nemesen egyszerű, lábainál szőlőfürt és kalász alakú jelkép van kivésve. Az ezt körülvevő fafaragásos korlát esztergályozott oszlopokon áll. A keresztelőmedence is vörösmárvány. A templombelső egésze –igazodva a külsőhöz- klasszicista ízlésű. A templom 1811/18 közötti átépítése, bővítése nagyarányú volt, hiszen a külső nagyobbításával az interieur szépítése, a régi, valószínűleg szegényes bútorzat kicserélése is együtt járt. A XIX. század folyamán rangos helyi családok adományai segítették a templomi bútorzat kiegészülését. Úrasztali felszerelései közül a XVII.-XVIII. századi ötvös és textilanyag kiemelkedő, több, évszázados darabbal.

s2smodern