Hajdúvidéki Református Egyházmegye 

+36 54 527-063 

 4181 Nádudvar, Fő út 123.

Egyházmegye

Szentháromság vasárnapján, délután

| |

 

Igehirdetési vázlat 2007. Június 3-án szentháromság vasárnapján délután


Textus: I.Péter 1, 1-2.: "Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia, és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen:"



Bevezetés: Péter, Jézus Krisztus apostola, az Újszövetségi gyülekezetben kiemelkedő, vezető egyéniségnek számított, mégis úgy nevezi magát alázatosan, mint "presbitertárs". Missziói útjai alkalmából nagy tekintélyt szerzett magának Antiochiában, Korinthusban és Kisázsia gyülekezeteiben. De ennek a levélnek mégsem Péter, hanem Jézus Krisztus személye, neve ad tekintélyt. Péter csak végzi apostoli szolgálatát hűségesen. Amit ír, nem magától írja, hanem a Szentlélektől ihletve, úgy kell tehát fogadni, mint Jézus Krisztus igéjét. A címzettek jövevények, pogányból lett keresztyének, átutazók a földi világban, igazi hazájuk a mennyben van, és rendeltetésszerűen töltik jövevénységük idejét a diaspórában. Ezek a keresztyének Krisztusban új életet kezdtek, elhagyták régi pogány hitüket és erkölcseit, a szokásos bálványimádásban, kicsapongásokban többé nem vettek részt. Emiatt rágalmazták, szidalmazták és képtelen vádakkal illették őket. Ártatlanul szenvedtek Jézus Krisztusért. A nagy üldözések előtt különösen is fontos volt - akkor is, és a mai időkben is - a keresztyéneket megtanítani arra, hogy a világban Isten által kijelölt útjukon Krisztus példája szerint a szenvedések között is élő reménységgel járjanak.
Pünkösd utáni vasárnapot keresztyén őseink - reformátor elődeink is - Szentháromság vasárnapjának nevezték el. Ez a nap összefoglalja az üdvtörténet ünnepeit:

I. Az Atya elküldte Fiát a világba (Karácsonyi ünnepkör)
II. A Fiú elvégezte a váltság művét (Húsvéti ünnepkör)
III. A Szentlélek eljött a tanítványokra, és irányítja az Egyház életét (Pünkösdi ünnepkör)

Figyeljünk most hálaadással a Szentháromság Isten kiválasztó kegyelmének ajándékaira:

I. KIVÁLASZTÁSUNK AZ ATYA ISTEN ELEVE ELRENDELÉSE SZERINT TÖRTÉNT.

Ezt hangsúlyozza Péter apostol is igénkben, valamint az alábbi ószövetségi igeversek: "Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett…"(V.Mózes 7, 6-8/a.) - (V.Mózes 14,2. Zsolt.33,12.)
A kiválasztás mennyei Atyánk szuverén tette, célja mindig egy konkrét feladat, szolgálat Isten terveinek megvalósításában. A kiválasztott legtöbbször egy közösség, az egyház a maga egészében. A kiválasztással nem ad Isten privilégiumot, hasznot, előnyt kiválasztottainak, inkább nagyobb felelősséget. A kiválasztás célját kizárólag az engedelmességben, szolgálatban, Isten szeretetében és az annak megfelelő életvitelben éri el. A kiválasztás nem megvalósult cél, hanem megvalósulásra, bizonyításra váró kezdet. Ezért gyakran ellenkezik emberi szempontokkal (I.Sám.16,8-10.) és ha a kiválasztott nem teljesíti feladatát, ezt az ajándékot bármikor elveszítheti (I.Sám.16,1.).

II. KIVÁLASZTÁSUNK JÉZUS KRISZTUS VÉRÉVEL VALÓ MEGHINTÉS ÁLTAL TÖRTÉNT.

a./ Jézus Krisztus vére szövetség-vér (Lukács 22,20., I.Kor.11,25.), amellyel megpecsételte a Jeremiás 31,34-ben megígért és beteljesedett új szövetséget. Jézus Krisztus golgotai áldozatának vére örök szövetséget szerzett Isten és népe között: "A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére: és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké.Ámen." (Zsid.13,20-21.). Ez a szövetség jobb és teljesebb, mint az első. (Zsid.8,6.). Isten az Ő Fiának vére által rendkívüli életközösséget teremt maga és az emberek között, akiket Ő isteni természetében részesít.
b./ Jézus Krisztus vérének engesztelő ereje van. Ő, mint Isten szenvedő szolgája, feláldozta magát bűneinkért. Róla úgy tesz bizonyságot Pál apostol, mint páskabárányról, aki megáldoztatott értünk. Jézus Krisztus vérének engesztelő ereje az úrvacsorában (I.Kor.11,25.) és a keresztségben (Zsid.10,19-23.) válik a keresztyének számára személyessé.
c./ Jézus Krisztus vére megbékélést szerzett Isten és ember között.: "…hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." (Kol.1,20.).

III. KIVÁLASZTÁSUNK A SZENTLÉLEK MEGSZENTELŐ MUNKÁJA ÁLTAL TÖRTÉNT.

Péter apostol hangsúlyozza igénkben ezt a kiegészítő szót is: "az engedelmességre…". Csodálatosan teljesedik be Jóel próféciájában a pünkösd ígérete. Isten Lelke Jézus mennybemenetele után a 10. napon eljött világunkba, és ott Jeruzsálemben az ő munkája eredményeképpen létrejött az első keresztyén egyház. Jézus Krisztusnak a mennybemenetel napján adott ígérete beteljesült, melyben körvonalazódott a mindenkor élő keresztyén egyház küldetésének lényege a világban: "…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1,8.). A legfontosabb szolgálat, amihez a Szentlélek erőt ad övéinek: az evangélium továbbadásának szolgálata, melynek célja, hogy betagolódjanak az emberek Krisztus gyülekezetébe. Péter apostol írja: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (I.Péter 2,9.). A Szentlélek megszentelő, kiválasztó munkája üdvösséget hoz számunkra, ha neki engedelmeskedünk: "Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében."(II.Thessz 2,13-14.)

Nagy Istvánné Ács Erzsébet lp.
Nyíradony, 2007. május 16.


A kereszt dimenziói

| |

 

A kereszt dimenziói

Nagypéntek délelőtt


Lectio: János evangéliuma 19: 1-24
Textus: János evangéliuma 19: 25-30



Kedves Testvérek!
A világ legmegrázóbb eseményéről olvastam az evangélista tudósítása szerint. A Jézus korabeli vallási főhatóság Jézust halálra ítélte. Az ítéletet azonban csak akkor lehetett végrehajtani, ha azt a római helytartó megerősítette. Ezért Nagypéntek reggel átkísérték Jézust Pilátushoz, aki azonnal látta, hogy csak irigységből adták a kezébe Jézust. Pilátus több kísérletet is tett, hogy megmentse Jézust, végül mégis igazságtalan döntéssel megerősítette a halálos ítéletet, s még aznap délelőtt kikísértette a Golgotára, s két gonosztevővel együtt keresztre feszíttette. Tudnunk kell, hogy a kereszthalál iszonyatos szenvedéssel járt. A nap tűzött a keresztre szegezett fejére, izomgörcsök léptek fel, s légzési zavarok. Iszonyú sebláz, állandó ájulat, szomjúság, minden pici leheletnyi levegőért embertelen küzdelmet kellett vívni.

Jézus kínja minden kereszten szenvedőnél súlyosabb volt. Szenvedése nem volt hasonlítható semmilyen emberi szenvedéshez. Rá kell döbbennünk! Ő Isteni igazságos ítéletét szenvedte el helyettünk, miattunk és érettünk. El sem tudjuk képzelni, mit jelentett az egész emberiség bűnéért büntetést szenvedni, látni, hallani az értetlen tömeget. Szavai, mondatai mutatják, hogy ki volt Ő igazán. Olyanok voltak ezek a szavak, mondatok, mint egy-egy ablak, amin át beláthatunk a Megváltó szívébe, életébe.

Alapigénk a tragikus, de mégis dicsőséges nagypénteki szenvedésnek a végső jelenete tárul elénk. Kérdésünk: milyen Jézus Krisztus keresztjének szélessége, mélysége, magassága? Engedjük, hogy Isten az Ő Igéje és Lelke által a nagypénteki mélységből felemeljen Urunk győzelme szerint.


1. Jézus Krisztus keresztjének mérhetetlen szélessége

Alapigénkben ezt olvassuk a 26. versben "… asszony, íme a te fiad, aztán így szólt tanítványához, íme a te anyád!" Megható az a pillanat, amikor Jézus a keresztről letekintve meglátja Máriát és Jánost. Megrendítő jelenet: miközben szenved a világ Megváltója, miközben az emberiség bűnterhe iszonyatos súllyal ránehezedik, még édesanyjáról is gondoskodik. Jézus szavaival a véreszerinti kapcsolat mellett és helyett megteremti a lélek szerinti rokonságot, ahol összetartó kötelék a golgotai kereszt, ahol Jézusnak a Golgotán megtöretett testében és a kereszten kiontott vérében való részesedés által testvérekké lettek az emberek. Aki azért igazán hisz a megfeszített Jézusban, az úgy fogadja Jézus mondását, mint feladatot.

Nemcsak összekapcsol a kereszt, nem csak azt tudom, hogy ki lett az én "lelki testvérem", "lelki anyám", hanem minden segítségre szorulóember Jézus szent hagyatéka, akire vigyázni kell, akikre Krisztus irgalmával, szeretetével figyelni kell, hogy el ne vesszenek, hogy örök életet nyerjenek.


2. Jézus keresztjének mérhetetlen mélysége

Azt olvastuk alapigénkből, hogy Jézus így sóhajtott fel "szomjazom!"Jézus akkor már hat óra hosszat függött a kereszten, sebeiből folydogált a vér, teste a tűző nap miatt teljesen kiszáradt, kimerült a szó szoros értelmében halálos szomjúság gyötörte. Iszonyú szenvedés lehetett ez, az egész Nagypéntek iszonyata tetőzött "szomjazom" szavában.

Van azonban e szónak egy különösen mély, semmihez nem hasonlítható értelme is. A szomjazom szó Isten bűnbocsátó kegyelmére szomjazó lélek jajszava. Jézus kegyelemre szomjazik miközben végig, kell szenvednie a kárhozat kínját a világ bűnéért. Jézus szinte elmerül Isten ítéletének hullámai között bűneinkkel megrakottan. Most a legpokolibb a pokol, ahol testet-lelket megemésztő a szomjúság.

Megdöbbentő,- hát ilyen mélyre ér le a golgotai kereszt? Igen! Ebben Isten mérhetetlen szeretete van értünk, mert ebből a mélységből fakad fel számunkra az élet forrása, az igazi áldás. Krisztus az a kőszikla, akiből a mindenkori Isten népének megerősítésére az örökélet vize fakad. Jézus keresztje örökre hirdeti: itt van a bűnbocsánat, a szeretet, a vigasztalás, a megújulás, a gyógyulás és az üdvösség forrása. Áldjuk azért Istent szívünk teljessége szerint a Jézus által felfakadó drága forrásért! "Aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!" -szól és biztat a feltámadott Úr ma is.


3. Jézus keresztjének mérhetetlen magassága

Alapigénkben ezt olvastuk: "elvégeztetett!" Amit még ember soha nem mondott élete végén, Jézus azt mondja ki. Ezzel a szóval lett nyilvánvalóvá, hogy elvégeztetett a nagy mű: a megváltás. Jézus egész élete munkájával áll az Atya elé, Akitől a megbízatást kapta, jelenti a győzelmet, az eredményt. Jézus "elvégeztetett" szavából isteni méltóság, ujjongó győzelem árad. E szóval a golgotai kereszt olyan magasba nyúlik, hogy egészen az égig ér, egészen Isten trónusáig. Azért, ha a kereszt magasságát hittel nézzük, tekintetünk belevész az örökkévalóságba. Hatalmas evangélium! A győzelem örök érvényű valóság, így nincs többé hatalma rajtunk bűnnek, halálnak és Sátánnak! Áldjuk Istenünket a kereszt mérhetetlen magasságáért, hogy valósággá lett a megváltott élet, a békesség Istennel. Dicsőítsük Istent, hogy Jézus halálával és feltámadásával életre keltett minket!

Ámen.

Szabó Sándorné beosztott lelkész
Hajdúböszörmény Kálvin tér

Az egyházmegye története

| |

 

A Hajdúvidéki Református Egyházmegye történetéből

A Hajdúvidéki Református Egyházmegye gyülekezeteinek jelentős része a Debreceni Egyházmegyéhez tartozott a reformácó korától, majd az 1822. évi törvényes intézkedéstől százharminc éven át, 1952-ig az Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyházmegye keretébe került. Ettől kezdve - az említett néven - fél évszázadon át élt és szolgált.

A Hajdúvidéki Egyházmegye előzményének első szakasza a Debreceni Református Egyházmegye története egyik részlete tulajdonképpen. Ennek a korszaknak az áttekintésében adatokkal szolgál Zoványi Jenő munkássága, aki összeállította a nagy debreceni egyházközség lelkipásztorainak, a debreceni egyházmegye espereseinek és a tiszántúli egyházkerület püspökeinek névsorát, és ezeket közölte a Tiszántúli Református Egyházkerület története című kötetében.

Zoványi Jenő egyháztörténeti összefoglalóját idézhetjük, hiszen az az egyházmegye megalakulásán túl pontosan közli a szervezeti felépítését is: "Alsószabolcs-Hajdúvidéki református egyházmegye, a tiszántúli kerületben, azáltal keletkezett, hogy az 1821-22. generális konvent a tiszántúli egyházkeületet újrarendezvén, a debreceni egyházmegyét nagy népességű egyházuközségeire és arra való tekintettel, hogy területe több törvényhatósághoz tartozott, kétfelé osztotta, sőt azonkívül is a felsőszabolcsi egyházmegyének adta át nyolc egyházát. A két rész megtartotta a régi elnevezést, a másik a hovatartozásnak megfelelő alsószabolcs-hajdúvidéki nevet kapta. Ugyanekkor atr is kimondták, hogy mind a Szabolcs vármegyébe, mind a Hajdúkerületbe eső egyházaknak külön segédgondnokuk legyen a közös esperes mellett; ez az állapot 1882-ig tartott. Az először 22, később 24 anyaegyházból 14 tartozott hajdú, 9 szabolcs, 1 bihar vármegyéhez. Közülük egyben (Hajdúböszörmény) 3, kettőben (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló) két-két lelkész volt, míg két anyaegyház ugyanegy község (Balmazújváros) reformátusaiból állt. Területén két gimnázium volt: Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben."

Az Alsószabolcs Hajdúvidéki Egyházmegye 130 éves története során 13 esperes lelkipásztor töltött be tisztséget. Az alapításkor Bethleni Dániel (1822-1834) püspökladányi lelkész, a szabadságharc idején Benedek Lajos (1834-1867) hajdúböszörményi lelkész, az első világháború éveiben Szabó Lajos (1913-1919) hajdúböszörményi lelkész, a második világháború előtti és alatti években Bartha László (1923-1945) püspökladányi lelkész, az egyházmegye utolsó időszakában Kiss József (1950-1952) hajdúböszörményi lelkész volt az egyházmegye esperese.

Emeljük ki Baltazár Dezső (1904-1911) esperest, aki jelentős egyházépítő szolgálatot végzett, kezdeményezte a diakónusképző létrehozását, az Országos Református Lelkészegyesület megalapításában és vezetésében vett részt, majd püspökké választották, így 1911 és 1936 között vezette a Református Egyház legnagyobb egyházkerületét. Közben 1904-től az Országos Zsinatnak tagja, 1917-től pedig elnöke is volt.
Említsük meg Kiss Ferenc (1911-1913) esperest, aki püspökladányi lelkipásztorként, egyházkerületi főjegyzőként, egyetemi tanárként és a Szeretetszövetség létrehozójaként - tíz év alatt 50 intézményt alapított - egyháztörténeti jelentőségű szolgálatot végzett.


forrás:
Ötvös László: A Hajdúvidéki Református Egyházmegye története

Design by: www.diablodesign.eu