Kölesgolyó, fogkrémes tubus, mosogatás. Többek között ezekkel a férfiak és nők között örök vitatémákkal tart görbe tükröt Benedek Zalán a közönség elé Ádám és Éva című egyszemélyes vígjátékában. A színészt a házasság hete alkalmából a Hajdúböszörmény Bocskai téri Református Egyházközség hívta meg stand up comedy darabjával.

Megtelt az előadás helyszínéül szolgáló Baltazár Dezső Református Általános Iskola február 18-án este. A cím inkább témamegjelölés, a darabban ugyanis nem konkrétan az édenkerti Ádám és Éva történetét látják és hallják a nézők, hanem egy általában vett férfi-női pár mindennapi cívódásaiba kapnak bepillantást, sok humorral fűszerezve. A darabot egyrészt Benedek Zalán saját megfigyelései ihlették, másrészt azok a társadalmi problémák, amik ma tapasztalhatóak, mint az egyre szaporodó válások, a kapcsolatok felaprózódása, a nemi szerepek felborulása, és az, hogy egyre nehezebben köteleződünk el – vallja a szerző. A vígjáték során azokat az apró problémákat, élethelyzeteket jeleníti meg Benedek Zalán, amiknek felhalmozódása az évek során sok házasság végét jelentik. A nézői reakciók jól mutatták, hogy mennyire a valóságról és a mindennapi életről szóltak a helyzetek: többször lehetett látni sokatmondóan egymásra mosolygó párokat a teremben.

A művész saját bevallása szerint az előadás a karakterekből fakadó komikumra épül abszurd humorral fűszerezve, a színház, a stand up comedy és a kabaré műfaji elemeit ötvözi. Másfél, két éves előkészület után a darab első bemutatója 2016 Valentin napján volt. Azóta már sok elődást megélt, konferenciákon, színházban, gyülekezetekben, bárokban, iskolákban, fesztiválokon. A darabban a színész Ádám és Éva mellett, megjelenít egy harmadik szereplőt is, az úgynevezett „földöntúli intergalaktikus überceleb” figuráját, a mesélő Professzort, aki a két nemről szóló kutatásai eredményeit osztja meg.

Benedek Zalán 8-9 éves kora óta foglalkozik színészettel. A hit nem volt mindig része az életének. Saját bevallása szerint egy fennhéjázó, kritikus és kereső ember volt. Mint meséli, 19 évesen jutott el egy olyan mélypontra, ahol be kellett lássa, hogy ő egyedül kevés ehhez. Tulajdonképpen kapituláltam Isten előtt – mondja. És hogy hol találkozik a szakma és a hit? Ahogyan megközelítem a dolgokat, amilyen hangsúlyokat teszek, és ahogyan gondolkozok egy adott témáról – meséli. Számára a hit kötődést és bizalmat jelent.

Mit üzen a darab? Nehéz megragadni néhány szóval. A hibázás lehetőségét, a megbocsátás-elengedés erejét, és azt, hogy jogunk van nevetni magunkon. Úton hazafelé, a darabról gondolkozva Kányádi Sándor szavai jutottak eszembe. „Az önirónia, vagyis az önmagunkon is mosolyogni tudás tudománya a felnőttség egyik jele.” És ez a jel azért is fontos, mert megkönnyíti, megvidámítja mindennapjainkat, és talán kevesebb bosszúságot okozunk önmagunkank és embertársainkak.

Komorné Csernáth Erzsébet