„Kabai Reformátusok” címmel kiállítás nyílt a kabai
Gonda Ferenc Városi Könyvtárban.

2017. október 30-án, a Reformáció 500. évfordulójának előestéjén Sohajdáné Csoma Zsuzsanna református lelkész megnyitó beszédének kezdetén a 78. zsoltárból idézett:

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” (3-4. és 6-7.vers)

Az ige alapján utalt arra, hogy a „Kabai Reformátusok” elnevezés nem csupán a ma élő református embereket, a ma közösséget és erőt alkotó református gyülekezetet jelenti, hanem az elmúlt évtizedek, évszázadok kabai református polgárait, mindazokat, akiket mi őseinknek mondunk. Szüleink, nagyszüleink, dédapáink, dédanyáink hagyatéka tekinthető meg a Könyvtárban szépen rendszerezett formában. Megköszönte a Könyvtár vezetőjének és dolgozóinak a fáradtságot nem kímélő, gondos, szívből jövő gyűjtő és előkészítő munkát, mellyel megvalósították ezt a kiállítást. Felhívta a figyelmet arra, hogy múlt tárgyai nem csupán múltunkhoz tartoznak, mert jelenleg is élő és ható Kabán a Református Egyház, a Református Gyülekezet.

Minden kis közösség gazdagítja a nagyot jelenlétével, munkájával, a rész többé válik az egészben, és az egész is többé válik, mint a részek összessége. Ez a nemesedés, gazdagodás nem anyagi síkon tapasztalható, hanem lelki síkon, mely nem látható, de érezhető. A reformáció nem egy eszményt, hanem lelkiséget adott Európának, így a magyar nemzetnek is és a nemzetben a kabai polgároknak is. A református ember nem egy eszményt képvisel, hanem életformát, olyan emberét, aki a közért él és a közért dolgozik. A Református Egyház mindig a közösség egyháza volt, sosem az elvonuló egyén egyháza, így tudott egy település, ahol református gyülekezet volt, megmenekülni ínségekben, háborúk idején, tűzvészben, mert az emberek tettek a közért és tettek azért, hogy mindaz, ami a mi múltunkhoz tartozik, megmaradjon, fennmaradjon.

Ma is így tesznek a református gyülekezeti tagok: ahol szükséges, ott tűzoltóságot, iskolát, óvodát alapítanak, vagy időseket gondoznak, ápolnak, nem sajnálva az egyéni erőt a másik emberért, a közösségért.  Nem törődve a körülményekkel, legyenek azok akár embert próbáló helyzetek. Mindez nemcsak a múlt. Ez a jelen. És ez a jövő, amiért nem várja a református ember a köszönetet, a dicséretet, mert tudja, hogy: Soli Deo Gloria, azaz, egyedül Istené a dicsőség!

A népes közönség szeretettel fogadta a kiállítást, örömmel tekintette meg annak tárgyait, képeit, melyek segítettek visszatekinteni a múltba, a képek alapján emlékeket felidézni, eltávozott hozzátartozókat, régi kedves családtagokat felfedezni, állhatatosságukból, Isten iránti bizodalmukból hitet és erőt meríteni a további útra.

A kiállítás megnyitó után a Kabai Református Templomban diavetítéssel egybekötött előadás hangzott el a reformáció főbb állomásairól és a templom történetéről. Kiderült, hogy a templomtorony eredeti befejezése nem a sokak által gondolt, 2. világháborúban szétlőtt hajdúsisakos toronybefejezés volt, hanem erdélyi mintájú, négy fiatornyos, középen sudáran magasba törő, zsindelyes fedésű toronytető.

Az előadás azzal az örömteli reménységgel zárult, hogy a templom felújításának első üteme, már nyertes pályázat birtokában, 2018. tavaszán megvalósulhat.

Mindezekért legyen Istené a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás!

(A kiállítás 2017. november 30-ig megtekinthető a kabai Gonda Ferenc Városi Könyvtárban)

Sári Balázsné Kovács Ágnes, gondnokné

Fotók: Balogh András, gyülekezeti tag