A meghallgatott imádság
/Advent 3. vasárnapja/
Zsolt.40, 2-11
Kedves Testvéreim! Adventben lévő Gyülekezet!
Nincs olyan mélység, ahonnan Isten meg ne hallaná a hozzá kiáltó ember hangját. Bizony jó ezt tudni, s még jobb ezzel a lehetőséggel élni.
Izraelben a betegség nyomorúság hordozása nem volt magán ügy, hanem a gyülekezet közösségében vitték oda ezt Isten elé, együtt adtak hálát a szabadításért.
1. A várakozás:
- ideje: A segítség utáni kiáltás és a szabadulás között mindig van valamennyi idő. A várakozás ideje. A mi várakozásunkra leginkább a türelmetlenség a jellemző! Dávid reménnyel vár az arra, hogy az Úr megjelenjen, cselekedjen.
„Olyan jó Istenre csendben várni-
Istennel rövid a messzi út,
Hisz nem csak az út, a cél is Ő,
S nem veszít időt, ki várni tud.” /Venyercsán László KI VÁRNI TUD/
- helye: Várni a mélységben, a pusztulás vermében. Izráelben a kiszáradt ciszternákat, víztárolókat szeméttelepekként, vagy börtönökként használták./ József, Jeremiás/
Kire vársz? Kitől vársz segítséget, szabadulást?
- embertársak:
- magadban reménykedsz:
- Dávid az Úrtól várta a szabadulást. A szövetséges Istentől. Meglátja, hogy egyedül az Úr az, akitől megoldást várhat. 5. v.
2. A szabadítás megtapasztalása:
- Hogyan közelít Isten? Nem megdorgál, kioktat. Lehajolt és meghallgatott. /Jó Pásztor/
- Mit tett tulajdonképpen Isten?
Halálból életre hívott. Örök kárhozatból Jézus Krisztuson keresztül örök életre hívott.
A bizonytalanból biztosra emelt. 3.v. Kőszikla, amelyet az idő, a külső tényezők nem változtatnak meg. Ő erősíti meg a lépteinket is, hogy járhassunk a tőle rendelt úton.
Megajándékoz új énekkel, mely az Istent magasztalja. Tele a szíve az embernek az Isten megszámlálhatatlan sok csoda dolgaival. Új ének, amely felelet az Isten tettére. Ismerős-e az Isten dicsérő ének vagy csak még a panaszénekek szövegét tudjuk?
3.Válasz a meghallgatott imádságra:
- természetesnek vesszük, hogy a „Jóisten” megajándékoz, megbocsát.
- „Megfeledkezünk” a hálaadásról. Kiáltunk buzgón a bajban, s a szabadulás után megyünk tovább. Izrael népe nem csupán a bajban lévőkért, betegekért könyörgött a gyülekezetben, hanem együtt adtak hálát a szabadulásért.
- Hálaadás, de hogyan?
Dávid arról beszél, hogy Isten nem az áldozatok sokaságában leli örömét.
Pogány bálványkultuszban alapgondolat volt: ételáldozatot mutatunk be, s cserében az isten majd megadja mindazt, amit én kérek. Lekenyerezem, megveszem őt.
Megtapasztalva az Isten bűnbocsátó kegyelmét és szeretetét, hálából neki azánom az egész életemet. Róma 12,1-2 Teszem, amit ő Kíván. Végezze el ezt Isten, hogy legyünk készek önként ezt kimondani! Ámen
2008. Advent Vincze Márta
Hajdúböszörmény