2018. jún. 30-án indultunk el Bárándról Balatongyörökre huszonkilenc fiatallal, köztük az idei konfirmandusokkal, egy jutalomkirándulásra. Öt napot töltöttünk el Báránd községi üdülőjében, dr. Kovács Miklós polgármester úr és Nyékiné Katona Hedvig művelődésszervező jóvoltából.

A konfirmandusok mellett olyan 8., 9., 10 és 11. osztályos fiatalok is részt vettek a táborban, akik a korábbi években hűséges segítők, csoportvezetők voltak a helyi hittantáborokban, tehát tényleg jutalomkirándulás volt, amit tudtak értékelni.

A Nyíracsádi Református Egyházközségben már hagyománnyá vált, hogy nyáron a nyírábrányi és fülöpi testvérekkel együtt közös kiránduláson vesznek részt. Ebben az évben Torockó volt a főhadiszállásunk, ahol július 1-5-ig aktívan dolgozhattunk a gyülekezeti élet építésén. Évről évre új útitársakkal is bővül a csapatunk, akikkel reménység szerint a további gyülekezeti alkalmainkon is találkozhatunk majd.

Utazásunk során ellátogattunk Körösfőre és Bánffyhunyadra, ahol megcsodáltuk a szakértő kezekkel alkotott kazettás templommennyezeteket és kézi szőtteseket, melyeket hitbéli elődeink az egyháznak adományoztak Isten iránti hálájuk jeleként.

2018. július 2-6. között került megrendezésre immár második alkalommal az Újtikosi Református Missziói Egyházközségben gyerektábor. Idén a Titus Hitéleti Alapítvány kiadásában megjelent Bibliai Honfoglaló című táboranyaggal készültünk az újtikosi gyermekekkel való foglalkozásra. Öt napon keresztül reggel nyolctól délig tizenegy gyermek vett részt az alkalmakon. Minden napot a templomban indítottunk közös énekléssel, melyhez gitárkíséretet biztosított Béres Zsófia balmazújvárosi hitoktató, akinek ezúton is köszönöm szolgálatát. A gyerekeknek már a gitár is újdonság volt, melyet nagy örömmel és érdeklődéssel fogadtak. A napkezdő éneklés és a későbbiekben ismétlés, aranymondás gyakorlás után a templom mellett található filagóriában készültek az újtikosi asszonyok finomabbnál finomabb étkekkel.

A reggeli elfogyasztása után a tábor fő helyszíne ismét a templom volt, ahol szinte minden nap más „vendéget” köszönthettünk. Az első és utolsó napon a messzi Kánaán földjéről Józsué volt vendégünk. Kedden Simeon jött el hozzánk és adott hírt a Jordánon való átkelésről. Szerdán Ráháb mondta el, minként mentette meg a kémeket Jerikó városában, s hogyan menekült meg az ostrom alatt.

A történetek meghallgatása/átélése után a gyerekek, az időközben a templom körül gondosan elrejtett, aranymondás darabokat keresték meg. Ezek összerakásával sikerült napról napra egy-egy új igével gyarapítani tudásukat.

2018. 05. 20. Konfirmandus találkozó

Pünkösd első vasárnapján, május 20-án második alkalommal rendeztünk Konfirmandus találkozót. Idén is azokat a kedves testvéreket szólítottuk meg, akik 40-50-60 vagy annál is több éve tettek fogadalmat és konfirmáltak itt a nyíradonyi református templomban.

Istennek hála, olyan bizonyságtevőt is köszönthettünk, Boriska néni személyében, aki 80 évvel ezelőtt tett bizonyságot hitéről.

Az akkoriban tett fogadalmukat most is megújíthatták a résztvevők és örömmel meg is tették. A Heidelbergi Káté első kérdésére adott válasszal pedig megerősítették a Jézus Krisztusba vetett hitüket és bizodalmukat. Felemelő élményt nyújtva és bátorítva ezzel a fiataljainkat, akik Pünkösd másodnapján tettek fogadalmat, és éltek első alkalommal az Úrvacsorával.

A találkozó szeretetvendégséggel folytattuk, ahol örömteli beszélgetésekkel, kellemes hangulatban tölthették együtt az odaszánt időt a kedves testvérek a gyülekezeti tagokkal együtt.

Hauler Enikő presbiter

Koncertsorozatot indítottak fiatal lelkészek a Református Egyház jövőjéért. Az első zenei alkalmat Nyírábrányban tartották május 26-án délután. A kezdeményezés célja, hogy a lelkipásztorok szolgálatukkal az adott gyülekezeteket segítsék úgy, hogy egyúttal a közösség tagjai is tesznek a saját jövőjükért.

„Sőt, ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi készségünk megmutatására.” (2Kor 8,19) Ez az ige vezérelte a három fiatal lelkipásztort, amikor egy beszélgetés alkalmával megszületett a koncertsorozat ötlete. Repelik Zsuzsanna Eszter, a Nyírségi Református Egyházmegye missziói lelkipásztora, Peleskey Miklós, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem beosztott lelkipásztora és Komor Csaba, a Nyírábrányi Református Egyházközség lelkipásztora látva és ismerve sok gyülekezet helyzetét, elhatározta, hogy a maguk eszközeivel és lehetőségeivel segítenek azokon a közösségeken, amelyekhez a szolgálatuk köti őket.

Váradi Lászlóné Ilona a hétköznapok legapróbb dolgaiban is tapasztalja az Úr vigyázó tekintetét. A Hajdúnánási Református Egyházközség újonnan megválasztott presbitere úgy érzi, hogy ez a szolgálat még közelebb hozta az egyházhoz. Ilona vallja, hogy a gyülekezeti szolgálat alapja az, hogy családtagként éljen az ember ebben a közösségben.

Százötven évre visszamenőleg presbiterek voltak a családja férfi tagjai – meséli Váradi Lászlóné. - Nagyon megható érzés volt, amikor felkértek, hogy legyek presbiter. Testemet, lelkemet odaszántam  a szolgálatra. Mint mondja, ez hozta most újra közelebb az egyházhoz. Gyermekkorában ugyan hitben nevelték, és mindig is kötődött a gyülekezethez, de a rendszerváltás után egy ideig – az ünnepeket kivéve - nem járt templomba. A férje ebben az időben nem szívesen ment, így ő is elmaradt - magyarázza. Férje három éve halt meg, azóta ismét aktív tagja a gyülekezet közösségének. Amikor arról kérdezem, hogy nem érzett-e hiányt, amíg nem járt templomba, a válasz azonnal érkezik: - A hiánya mindig megvolt. Mindig fontosnak és természetesnek tartottam azt, hogy a gyermekeim is hitbeli nevelést kapjanak. Úgy gondolom, hogy a presbiterség alapfeltétele az, hogy családtagja legyek az egyháznak. Ilona arról mesél, hogy idén a nőszövetségbe is belép. Most már úgy érzi, tudja vállalni ezt a szolgálatot. - Nekem a vasárnap az vasárnap. Ekkor nem sütünk, nem takarítunk. Nekem ez ünnepnap.

Már a beszélgetés közben érezhető, az az emberszeretet, ami árad Váradi Lászlónéból. Megerősítést nyer ez az érzés, amikor a gyülekezeti szolgálatáról kérdezem. - Vannak olyan gyülekezeti tagok, akik már nehezen közlekednek, őket autóval elviszem a presbiteri gyűlésekre, hogy részt tudjanak venni. De a szeretetvendégségekre is mindig süt valamit. Az idős szomszédait pedig rendszeresen gondozza, látogatja. Mint meséli, egyikőjük már a református szeretetotthonban lakik, de még ma is rendszeresen látogatja.