Hajdúvidéki Református Egyházmegye 

+36 52 370 169 

 4060 Balmazújváros, Kossuth tér 12.

Gyülekezetek

Oktatás

Idősgondozás

Börtönmisszió

Többgenerációs gyülekezeti tábor

| |
Írta: Szabadi Árpád

Károlyi Gáspár örökségében

| |
Írta: Szabadi Árpád

Ezzel a címmel hirdetett meg közös gyülekezeti kirándulást a Vámospércsi és a Nyírmártonfalvai Református Egyházközség. Az út célja az volt, hogy még inkább megismerkedjünk közös reformátori örökségünkkel és együtt járhassuk be Magyarország egy gyönyörű vidékét. A két gyülekezetből március 25-én 102 fővel indultunk útnak, hogy megérthessük, milyen tűz is lobogott Károlyi szívében, amely a teljes Szentírás magyar nyelvű lefordítására vezette.

A praktikum szempontjából Vizsolyba érkeztünk először, ahol is a csoport létszáma miatt két helyszínen, párhuzamosan ismerkedtünk meg Károlyi örökségével és szinte a szemünk elé tárulhatott az a kitartó elkötelezettség, amely életében minden vihar ellenére megmaradhatott. Feltárulkozhatott előttünk egy alázatos prédikátori alak, aki mindvégig önmagát az „Úristen szerény cselédjének” tartotta, hogy aztán a Krisztus kezét megragadva nyújthassa át a teljes magyar nyelvű Szentírást egyházának és nemzetének. Mindannyiunk számára tanulságos volt szembesülni az élő Istenbe vetett hű reménységével.

Utunk Göncre vezetett, ahol is a gyönyörűen felújított templom és múzeum megtekintése közben már nemcsak Károlyi örökségével ismerkedtünk meg, hanem egyházunk történetének fontos adalékai is elénk tárulhattak. A reformáció 500. évfordulóján volt nekünk is újra emlékeztetni magunkat az Isten által ránk bízott feladatra.

A következő állomásunk Sárospatak, ahol a magas létszám miatt ismét két csoportra kellett szakadnunk és így a csoport egyik fele a Református Kollégiummal és Nagykönyvtárral ismerkedett meg, míg a csoport másik fele pedig megebédelt ez idő alatt, majd utána a két csoport egymást váltva részesedett a lelki és a testi táplálékban. Sárospatakon a Rákóczi vár szépségét is felfedeztük, amely a Bodrog partján páratlan élményt nyújtott a lassan lemenő nap árnyékában. A csoport tagjainak nagy örömére a tartalmas kirándulás egy rövid tokaji megállóval teljesedett be a hazafelé vezető úton.

A hazafelé vezető úton már többen azt kérdezgették, hogy vajon az idei esztendőben hová megyünk még a két gyülekezet közösségében kirándulni? Én magam pedig mindeközben azon töprengtem, hogy Károlyi Gáspár mikor elkészült a Biblia lefordításával, akkor csak annyit mondott, hogy mindez „a nagy Isten dicsőségére és az Ő egyházának épülésére szolgál.” Nekünk az Úristen azt az örökséget ajándékozta, hogy szolgálatunk és életünk során részesít olyan csodákban, amely az Ő dicsőségére és egyházának épülésére szolgál. Adja meg a Mindenható Isten, hogy sok ilyen alkalommal építse még az Ő egyházát!

Dr. Petró László
lelkipásztor

Faültetéssel emlékeztek a reformációra Bárándon

| |
Írta: Szabadi Árpád

Három diófát ültettek március 22-én szerdán délután öt órakor a Bárándi Református Egyházközség parókiájának udvarán. A csemetékkel, a reformáció 500. évfordulójára emlékezett a gyülekezet az aznapi bibliaórán. A kis fákat Varga Sándor presbiter ajánlotta fel. Adományát köszönettel fogadta a közösség.

 

Harangszentelés

| |
Írta: Szabadi Árpád

„Értékmegosztás és egymástól tanulás” – X. Református Jótékonysági Bál

| |
Írta: Administrator

 

A X. Református Jótékonysági Bált február 24-én rendezte meg a Tiszántúli Reformátu4s Egyházkerület. A jótékonysági bálon befolyt összegből minden évben egy határon túli intézmény részesül, erősítve ezzel a Kárpát-medencei református magyarság összetartozását. Évről-évre mindig más részegyházból választják ki a támogatandó intézményt, az ottani egyházkerület, egyházmegye javaslatára. Az idei támogatott a micskei Sámuel Szociális Bentlakás volt. Eddig 3 millió forint gyűlt össze számukra, de az adományok még most is érkeznek és továbbra is várjuk a felajánlásokat. 

A Kölcsey Központ Nagyterme idén is megtelt vendégekkel, akik jelenlétükkel és adományaikkal támogatták a micskei bentlakást. A bál történetében másodszor ért körbe a támogatás Kárpát-medence nagytájain, ahol református gyülekezeteink élnek.

Fekete Károly, az egyházkerület püspöke köszöntőjében elmondta: „Napról-napra tanuljuk az összetartozást és időről időre vizsgázunk is az összetartozásból. 2009. május 22. óta Debrecenben köteleztük el magunkat mi reformátusok, hogy életformává kell tennünk ezt a számontartást, hogy döntéseinknél magától értetődő szempont legyen az itt élők helyzete, lelkisége, növekedése, érdeke. Ez sokkal több megfontolást és tapintatot igényel minden testülettől. Döbbenetes, hogy együtt, mennyi mindenünk van, s mennyi mindenben kellene még részesíteni egymást! A kölcsönös teherhordozás áldásai, az összetartozás bizonyságai táplálják önazonosságunk forrásait. Összetartozásunk nem uniformizálás, hanem értékmegosztás és tanulás egymástól. A megpróbáltatások kohója az életképesség, a megkapaszkodni tudás megteremtője lett.” Fekete Károly Makkai Sándor erdélyi püspök gondolatait idézte, aki szerint „A … magyar szellem arra van hivatva, hogy kicsiny lehetőségek között, nagy erőfeszítéssel egyetemesen emberi szellemmé legyen.” Fekete Károly szerint: „a kicsiny lehetőségű helyek sorába tartozik a Debrecentől alig egy órányira lévő, érmelléki falu, Micske, ahol a Sámuel Szociális Bentlakás működik. Kicsiny lehetőségek és nagy feladatok letéteményesei, ahol a napi kihívások között azért dolgoznak, hogy növekedjen a lelki egyensúlyozottság, a szel­lemi értékesség, a kultúrnagyság. Tiszteletre méltó, amit eddig tettek és segítsük mi is őket abban, hogy támogatásunkkal még többet tehessenek a reájuk bízottakért. És miközben ezt tesszük, mindez visszahat mireánk is: növekedni fog a mi lelki egyensúlyozottságunk, megmutatkozik a szel­lemi értékességünk és kézzelfogható lesz a kultúrnagyságunk.”

Az elmúlt évi bál támogatottja – 39a Maradéki Református Óvoda – nevében Halász Dániel, a Maradéki Református Egyházközség lelkipásztora szólalt fel. „Nagy örömmel és hálás szívvel vagyunk itt, hogy mi is részesei lehetünk a X. Református Jótékonysági Bálnak. Nem régen kezdtük el az építkezést – aki tavaly jelen volt tudja, hogy egy új óvodát szeretnénk építeni. Nagy örömünkre a magyar állam is támogatja ezt. Reméljük, hogy 2018 szeptemberétől egy akkreditált óvodát adhatunk át a maradéki szórványban, ahol az iskolai előkészítősök is helyet kapnak, ezzel erősítve az ottani közösséget.

A hagyományoknak megfelelően a tavalyi támogatott jelképes ajándékokkal, játékokkal, tanszerekkel adományozta meg az idei támogatottat, a Sámuel Szociális Bentlakást. A program részeként közösen tekintettük meg a bentlakásról készült bemutatkozó kisfilmet, amelyben megszólalnak az intézmény dolgozói és lakói is.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Csűry István püspök köszöntötte a jelenlévőket és hálás szívvel köszönte meg, hogy ismét megadatott a lehetőség egy partiumi intézmény támogatására. Ugyanakkor felhívta a közönség figyelmét arra, hogy akkor leszünk igazán gazdagok, ha nem lesznek szegények a környezetünkben. „Sajnos a határon túl és innen is sokan szenvednek hiányt, azonban az egyház fontos törekvése, hogy ezen változtasson, valamint segítse az anyanyelven való tanulást.” Kiemelte, hogy az aznapra kijelölt igeszakasz a Bibliaolvasó Kalauzból éppen Sámuel könyvéből volt – 1 Sámuel 3,1-9 – amelyből egy távoli párhuzamként értelmezhetjük azt, hogy az anyanyelvükön tanuló, keresztény hitben nevelkedő határon túli gyerekek felnőve, a szűkebb környezetünk „prófétái” lehetnek, akik életükkel példát mutatnak és jókor, jó helyen tudnak a jelenlétükkel hatást gyakorolni.

A báli köszöntők után következett a vacsora, amelyhez a zenei aláfestést Zakar Zoltán biztosította. Első nyitótáncként a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának végzős diákjai előadásában láthattunk palotás táncot.

61

Az est sztárfellépője Pál István Szalonna és Bandája volt, akik a magyar népzene varázslatos sokszínűségét mutatták be. A produkciójuk végén a bál résztvevői közösen énekelték el az A csitári hegyek alatt c. népdalt, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának végzős diákjai adták elő Felső-Tiszavidéki táncait, s az előadás után a vendégeket is táncba hívták a diákok. A színpadon ezután a Coctail Band zenélt, és az est további részében ők szórakoztatták a vendégeket.

Forrás:ttre.hu

77

118

251

Fotó: Barcza János

 

Beregdaróci lelkésztalálkozó egy „hatodéves” szemével

| |
Írta: Administrator

 

Időről időre a Hajdúvidéki Egyházmegye lelkészei összegyűlnek úgynevezett lelkésztestületi alkalmakra. De a Hirdesd az Igét program keretein belül megrendezett beregdaróci lelkésztalálkozó teljesen más volt. Nem csupán abban, hogy két-három óránál tovább lehettünk együtt, hanem hangulatában, jellegében is. Talán leginkább három szóval tudnám leírni ezt a két napot: megismerés-elmélyülés-feltöltődés.

A február 27-ei megérkezést és a szoba elfoglalását követően nem sokkal már kezdetét is vette az alkalom programtervezete a csoportos beszélgetéssel. Az indító kérdés az volt, hogy milyen feladatokból érkeztünk, s ezek közül melyeket tudtuk szívből teljesíteni, és melyeket inkább csak kötelességből. Körben ültünk, így jól láttuk egymást, de az indító kérdések által már abba az élethelyzetbe is beleláthattunk, ahonnan társaink érkeztek. Sokkal személyesebb és közvetlenebb lett a hangulat az őszinte válaszok révén. Természetesen volt, aki nehezebb volt, aki könnyebb szolgálatok mellől érkezett a találkozóra. De azt éreztem, hogy mindenki kölcsönösen át tudta érezni a másik örömét és bánatát is. Talán valahol ez is lenne a lényeg, ami ott és akkor megvalósulni látszott. Rögtön ezután rátértünk a nap témájára. A történelmi, vallási múltunk szinte felelevenedni látszik az emlékév kapcsán. De most a kérdés az volt, hogy mennyire tudjuk közel érezni saját hivatásunkhoz, szolgálatunkhoz és életünkhöz a reformátor elődök munkásságát, helyzetét. A kérdés leginkább az volt, hogy Méliusz, Huszár Gál, vagy Károlyi csupán távoli óriások maradnak-e vagy pedig részei hivatásunknak?

Kiscsoportokra oszlottunk, így három körben tudtuk ezeknek az Óriásoknak az életét és munkásságát megvizsgálni. De még mielőtt az elkészült beszámolókat megosztottuk volna egymással, újabb kérdésre adott válaszunkat oszthattuk meg egymással. A Szentírásból ma ki az a szereplő, akinek a sorsa, élettörténete megérint téged? Gedeon, Jeremiás, Mózes, Ruth, Jézus… Elképesztően érdekes volt számomra, hogy a jól ismert bibliai szereplők élethelyzete vagy éppenséggel az arra adott isteni reakció, hogyan válik maivá. Hogyan lehet az ő esetükből erőt, bátorítást, biztatást nyerni vagy kapaszkodóra találni.

Ebéd után megosztottuk egymással a reformátor nagyjainkról készült beszámolókat. Ezt követően a beszámolóban készített „munkásság-ábra” alapján a sajátunkat is elkészíthettük. Egy ábrát arról, mi volt az, amit vártunk, amit gondoltunk a lelkészi hivatásról, egy másikat pedig arról, mi volt a ráadás. Mondanom sem kell rengeteg „nem gondoltam volna” kezdetű mondat született. Számomra itt vált egyre érhetőbbé és nagyon közelivé a lelkészi feladatsorok végtelen sokszínűsége.

Ami pedig ezután következett véleményem szerint a nap lehető legszebb bezárása volt. Fel kellett állni és odamenni egy kiválasztott emberhez, akit szívesen támogatnánk, bátorítanánk. S miután mindenki megtalálta helyét, mindenki megoszthatta, hogy miért pont azt a valakit választotta, aki mellé megállt. Egyaránt jó érzés volt más mellé állni, és valaki választottja lenni. Olyan társam mellett tudtam megállni, akinek a helyzetét teljes szívből magaménak érezhettem. Ugyanakkor jóleső érzéssel töltött el, hogy volt, aki engem is szeretett volna biztatni a jövőre nézve.

Vacsora után mindenki találhatott kedvének megfelelő időtöltést. Voltak, akik asztal mellett beszélgettek tovább, voltak, akik egy pohár bor mellett és voltak a kalandorok, akik a fürdőzést választották. Másnap reggel a program a Mindenki című Oscar díjas kisfilm megtekintésével folytatódott. Volt, aki most látta először volt, aki már sokadjára, de mindkét esetben közös, hogy mindenkinek volt véleménye. Milyen érzéseket váltott ki belőlünk, milyen véleményt alkottunk a filmről. Érdekes vita-kavalkád kerekedett, mely lezárhatatlannak tűnt, de javunkra szolgált. Azt gondolom, ez által is még jobban megismerhettük társainkat. Ezután az Óriások plakátjának hátuljára lehetett felírni olyan szolgálatokat, olyan dolgokat, amelyeket le tudunk tenni, s ez által megkönnyebbülni némelyest. Azok is felírhatták egy lapra a nevüket, akik szívesen vették volna, ha az úrvacsorai liturgia keretein belül név szerint imádkozik az egész közösség életéért, szolgálatáért. Külön erre az alkalomra készült liturgia alapján úrvacsorai közösségben vehettünk részt. A responzórikus jelleg miatt mindenki valóban része lehetett a liturgiának. Több bibliai olvasmány is volt, illetve több ének is, melyek nem a megszokott úrvacsorai énekek voltak, így fokozva az alkalom különlegességét. Egymásnak adtuk, egymástól vettük az úrvacsorai jegyeket a csend áldásaival körbevéve. Végül, azt hiszem a záróénekkel együtt kérhettük imádságos szívvel: Tégy Uram engem áldássá.

Nagyon elgondolkodtató volt számomra az, hogy amíg Beregdarócon voltunk úgy éreztem mintha egy kissé lelassult volna az idő. De az ebéd után perceken belül már üresedett rohamosan odakint a parkoló. Hirtelen minden visszatért a megszokott rendhez, a feladatok tengerébe a rohanás özönébe. Mindezek láttán még inkább hálás vagyok a lelkésztalálkozóért. Azért, hogy jobban megismerhettem leendő lelkész kollégáimat, hogy elmélyülhettem ismeretben s hitben, és nem utolsó sorban azért, hogy feltöltődhettem.

Birikiné Király Dalma

Hajdúvidékre érkezett a Biblia

| |
Írta: Administrator

 

           Február 3-án érkezett meg a Hajdúvidéki Református Egyházmegyébe a Szentírás, először. Először, hiszen egyházmegyénk abban a különleges helyzetben van, hogy nálunk kétszer is „megfordul” vándorútja során a Biblia.

Vámospércsen kezdte meg útját a Szentírás 2017. február 3-án a Hajdúv1Nyrbrnyidéki Református Egyházmegyében. Nagy örömmel és hálával fogadta a gyülekezet a péntek esti alkalmat, hiszen szép példája a kezdeményezés annak, ahogyan Isten Igéje közel jön hozzánk, megtalál bennünket és elér a szívünkig. Az istentiszteleten csaknem 50-en vettek részt, akik közül 7-en olvasták Isten Igéjét. Ezen az alkalmon újra megerősödhettünk abban, hogy Isten Igéjének nem csupán egy fizikai útja van az emberhez, hanem az lelkünkben is növekedhet és erősödhet. Adja meg a Mindenható Isten, hogy e Biblia nyomában gazdag növekedés és sok áldott találkozás történhessen az egész Tiszántúlon

Vámospércsről Nyírábrányba „utazott” tovább a Biblia, Petró László nagytiszteletű úr, és a gyülekezet gondoka kíséretében. A helyi református közösség nagy izgalommal várta február 4-én a Biblia érkezését. A Szentírást a megadott liturgiai ajánlás szerint fogadta az ábrányi közösség. A kijelölt részeket a gyülekezet tagjai olvasták fel a Bibliából. A közösségnek többszörös ünnep volt ez az alkalom, hiszen idén nyolcvan éves az ábrányi templom, amit 1937-ben szenteltek fel. A Bibliát Petró László lelkipásztor adta át Komor Csabának, a Nyírábrányi Református Egyházközség lelkészének. „Hát velünk mi lesz?” – tette fel a kérdést az igehirdetés elején a lelkipásztor. A válasz sem váratott sokat magára: aki bármit, vagy bárkit is elhagyott Krisztus nevéért, a „százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

Komor Csaba nagytiszteletű úr február 5-én, vasárnap vitte tovább a Bibliát, másik gyülekezetébe, a Fülöpi Református Missziói Egyházközségbe. FlpA délelőtt fél tízkor kezdődő istetiszteleti alkalmon az ábrányi gyülekezet tagjai is képviseltették magukat. Az Ige olvasásának szolgálatában mindkét gyülekezet tagjai részt vettek. Az igehirdetést egy kérdéssel kezdte Komor Csaba lelkipásztor, amit akár Jézus is feltehetne: „Hányszor mondjam még?” Az istentiszteleten a prédikáció textusában Máté 20,17-19 felirata így szólt: Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról. A lelkész igehirdetésében elmondta, hogy Krisztus hozzánk is sokszor szól, mai tanítványokhoz, azonban ennek gyakran nincs látszatja. Krisztus „maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt”, szívén viselte sorsukat, és a szívében hordozza tanítványait. Bennünket is! Hordozzuk mi is őt szívünkben és halljuk meg szavát, hogy ne kelljen sokszor mondania! – szólt a gyülekezethez a lelkipásztor.

A fülöpi gyülekezet elöljárói vasárnap este hat órára vitték a Szentírást Nyírmártonfalvára, ahol Petró László nagytiszteletű úr vette át a mártonfalvi közösség nevében a Bibliát.Nyrmrtonfalva01

Nyrmrtonfalva01

Nyrmrtonfalva03

Nyrmrtonfalva04

Nyrmrtonfalva05

Nyrmrtonfalva06

 

Nyrmrtonfalva01 Hisszük, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkünkben is ismét elérkeztünk Isten szavához. Hatan olvasták fel az istentiszteleten a kijelölt részt, amely a szent sátor felállításáról tudósított. Nem is lehetett volna szebb alkalom ez arra, hogy a reformáció 500. évfordulóján túl emlékezzünk arra is, hogy eleink éppen 150 éve építették a nyírmártonfalvai református templomot. Így, ebben a kettős ünnepben Isten szava még inkább örömet és bátorítást hozott. Az istentiszteletet követően a harmincnégy jelenlévő közelről is megcsodálhatta a nagyon szép díszkötéses Bibliát és aláírással is ellátták az emlékkönyvet.

A Nyíracsádi Református Egyházközségbe február 6-án, este hat órakor érkezett meg a Biblia.Nyracsd01

Nyracsd02

Nyracsd03

Nyracsd04

Nyracsd05

Nyracsd06

Nyracsd07

 

Az istentisztelet elején Petró László lelkipásztor adta át Komor Csabának, az acsádi gyülekezet lelkészének a Szentírást. „Mit akartok, mit tegyek veletek?” – helyezte a gyülekezet szívére Jézus a kérdést az evangélium igéjéből. Minden ember életében bizonyosan van valami, amiben kérheti Jézus Krisztus segítségét: változás, megerősítés, döntés, gyógyulás. Nyíracsád ősi temploma már a XIII. század óta hirdeti Isten dicsőségét és szeretetét. Szószéke is üzenetet hordoz, mely a reformáció városából való. A Debrecen-Ispotály templom 1944-ben elpusztult, innen kapta a nyíracsádi gyülekezet a szószéket. Adományként került az ősi templomba, hogy Isten gyógyító, reformáló üzenete ma is válaszra buzdítson mindenkit: „Uram, nyisd meg a szemünket!” „Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk! Ne szóljon Igéd hiába!” Az ünnepi alkalmat a Nyíracsádi Népdalkör szolgálata tette még emelkedettebbé. Külön öröm volt, hogy a határon túl található, ottományi református testvérekkel együtt ünnepelhettünk a Szentírás vándorútjának nyíracsádi állomásán. Az istentisztelet végén áldást mondott Petró László, a Nyírmártonfalvai Református Egyházközség lelkipásztora, Darabont Tibor, az Ottományi Református Egyházközség lelkipásztora és Komor Csaba, a Nyíracsádi Református Egyházközség lelkipásztora is. Az alkalmat a gyülekezeti teremben tartott szeretetvendégség zárta.

Petró László lelkipásztor

Komor Csaba lelkipásztor

Komorné Csernáth Erzsébet

 

IMG 6325_-2

 

P2039237

 

P2039240

 

P2039252

 

 

Kettős jubileumot ünnepelnek a magyar reformátusok

| |
Írta: Administrator

 

„Az évforduló emlékeztet célkitűzéseinkre: azt kell munkálnunk, hogy a keresztyének a hit élő forrásához, Isten kegyelméhez találjanak” – fogalmazott Bogárdi Szabó István püspök január 31-én Debrecenben. A Magyar Református Egyház reformációi jubileumi évét megnyitó istentisztelet előtt az emlékév jelentőségéről és programjairól tartottak sajtótájékoztatót. „Reméljük, ezek találkozási felületet biztosítanak a

st 1

reformáció örökségével, mely ma is megújíthat bennünket” – tette hozzá Fekete Károly tiszántúli püspök. Az eseményen részt vett Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Papp László debreceni polgármester is.

 

„Nagy örömünk, hogy Debrecenben kezdhetjük a Kárpát-medencei reformátusság jubileumi évét. Együtt ünneplünk azokkal a protestánsokkal szerte a világon, akik 1517-et tekintik a reformáció kezdő időpontjának” – fogalmazott a sajtótájékoztató elején Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, majd hozzátette: különleges mérföldkő az 1567. évi debreceni zsinat is, melynek idén a 450. évfordulóját ünnepli a magyar reformátusság.

st 2

„A két évforduló jelentősége abban áll, hogy ötszáz éve teljesedett ki az a sok reformtörekvés, mely a középkori egyházat akarta megújítani – tette hozzá a püspök. – Az évforduló emlékeztet bennünket arra, hogy vegyük elő újra a régi nagy célkitűzéseket, hasonlítsuk össze mai életünkkel és munkáljuk a keresztyének egységét, de leginkább azt, hogy a keresztyének a hit élő forrásához, Isten kegyelméhez találjanak.”

A Zsinat lelkészi elnöke elmondta, hogy májusban Nagyváradon a trianoni határokon átívelő Magyar Református Egyház 2009-es megalakulására, júniusban pedig Debrecenben az 1567-es zsinatra emlékezik majd a Kárpát-medence reformátussága, majd hozzátette, hogy októberben közös emlékülést és emlékzsinatot tart a magyarországi evangélikus és református egyház.

Luther Márton 95 tételével 1517-ben visszafordíthatatlanul megindult a nyugati keresztyén egyház megújulását szolgáló vita, majd a történelmi Magyarországon előbb a reformáció lutheri, majd svájci (helvét) ága terjedt el. A magyar református közösség kialakulásában az 1567-es debreceni zsinat tekinthető mérföldkőnek, melyen a svájci irányzatot követő protestánsok elfogadták a Második Helvét Hitvallást és a Tiszántúlon létrehozták első egyházszervezetüket. E kettős jubileumot a Magyar Református Egyház részegyházai közösen kívánják megünnepelni.

A reformáció városa

„Debrecen több mint 450 éve ad otthont annak a Krisztus-követő törekvésnek, melyet a református egyház vitt végbe, többek között ezért is döntött úgy az állam, hogy erre emlékezve emlékévet hirdet” – emelte ki a sajtótájékoztatón Soltész Miklós. Az állami kezdeményezéseket a Reformációi Emlékbizottság fogja össze. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára szerint a reformáció nagymértékben hozzájárult a hit, a magyarság és a nyelv megőrzéséhez „Az egyházak hatalmas feladatot tudnak átvállalni, ezt szeretnénk megköszönni és kívánni hitben és lelkiekben gazdagodó református közösségeket.”

 

de kamion

Az emlékév alkalmából az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) elindította „A reformáció városai” elnevezésű kezdeményezést, melyhez hasonló útvonalat jár be a Német Protestáns Egyház (EKD) European Roadmap című kampánya.

Útjuk során 2016 novembere és 2017 májusa között egy kamion látogat a programhoz csatlakozott európai városokba.

 

A magyar reformátusságot Debrecen képviseli mindkét nemzetközi programban, amit a város vezetése is örömmel fogadott, az önkormányzat is az évforduló tevékeny résztvevője lesz.

 

 

st 4Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere elmondta: Debrecen számára a reformáció és a református közösség jelentette az alapokat. „Amit ez a város a hittől, a vallástól és református polgáraitól kapott az elmúlt évszázadokban, az tette naggyá – hangsúlyozta. – 450 éve a debreceni zsinat kijelölte a város fejlődésének irányait és céljait.” Mint mondta, a város szeretne visszaadni valamit abból a rengeteg támogatásból, amit a református egyháztól kapott az elmúlt évszázadokban, ezért különböző programokkal készülnek az emlékévre. Idén már sor került egy jótékonysági bálra, a város vezetőségével összefogva tervezték meg a reformációi sétát és a reformáció emlékműve is helyet kap majd a Nagytemplom mögötti Emlékkertben.

 

Találkozási felület

Fekete Károly, a megnyitónak otthont adó Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a tiszántúli programokról beszélt. A „Szentírás vándorútja” elnevezésű, a tiszántúli református gyülekezeteket a bibliaolvasással összekötő programsorozattal kapcsolatban kiemelte: „A hangos könyvvé tett Szentírás az igazi. A polcon porosodva holt betű marad, de ha megelevenedik, akkor életté válhat.”st 5

A kerület emellett kiállításokkal, kiadványokkal és egyházzenei programokkal készül az emlékévre. Regionális találkozókat is szerveznek, hogy ezeken keresztül vigyék közelebb a reformáció tanításait.

„Nyáron a városban kerül sor a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó megrendezésére, reméljük, szerte a Kárpát-medencéből több ezer fiatal érkezik majd és ünnepli a reformáció ajándékait” – fogalmazott, majd hozzátette, fontosak a generációk közötti találkozások, mert ezeken keresztül is látszik, hogy a reformáció nem egy pontszerű esemény. Erre mutat a 450. évforduló is, ami nem jöhetett volna létre 1517 nélkül, de ugyanúgy érezhető hatása a jelenünkben is.

„Reméljük, nagy találkozási felületet biztosítsunk a reformáció örökségével, mely ma is megújíthat bennünket” – zárta gondolatait a tiszántúli püspök.

14 órától a debreceni Nagytemplomban került sor a nyitó istentiszteletre, melyen Bogárdi Szabó István püspök hirdetett igét. Az alkalmon a Kárpát-medencei református egyházak vezetői mellett a világszerte élő református partnerközösségek képviselői is részt vettek és szolgáltak.

A nyitó istentisztelet köré egész napos program épült. Délelőtt 9 órakor köszöntötték a Nagytemplom előtti téren a Németországi Protestáns Egyház reformációs karavánját, mely Genfből indulva, Wittenberg felé tartva meglátogatja a reformáció történetének fontos helyszíneit – így Debrecent is. A köszöntők után nyílt meg – és este 6 óráig látogatható – a református egyház társadalmi szolgálatait bemutató műsorsátor. A délelőtt folyamán kiállításmegnyitó és pódiumbeszélgetés várta a látogatókat, este pedig koncertet ad Bolyki Balázs és a Bolyki Soul & Gospel kórus.

A jubileumi év megünneplésére az egyházközségek, az egyházmegyék, az egyházkerületek, a Magyarországi Református Egyházban és szerte a Kárpát-medencében különböző programokkal készülnek, melyekről a Reformáció. Ma oldal ad tájékoztatást.

reformacio.ma

Design by: www.diablodesign.eu