Sok tekintetben kiemelt helyszín Balmazújváros a Hajdúvidéki Egyházmegye életében, hiszen esperesi székhely. A „Hortobágy mellyéki” látogatásommal arra voltam kíváncsi, hogyan éli mindennapjait az itteni gyülekezet. A gyülekezet, ami ma már idősotthont, általános iskolát és óvodát is működtet. A gyülekezet, ahol a lelkipásztor az esperes is. A gyülekezet, ami „papíron” egy, de valójában mégis kettő.
Nehéz kezdet
Balmazújváros főterén egy igazi református komplexum áll, a templommal, a parókiával, az általános iskolával és óvodával. Szabadi Árpád esperessel, a gyülekezet vezető lelkipásztorával az irodájában beszélgetünk. Ezerkilencszázkilencven, szeptember 5-e óta szolgál a gyülekezetben. Az elmúlt harminc évről kérdezem. - Amikor ide érkeztem - Vad Zsigmond, a Debreceni Egyházmegye jelenlegi esperese volt az elődöm - papíron sokkal nagyobb volt a gyülekezet, de nagyon szegény közösség volt – mondja Szabadi Árpád. A lelkipásztor arról mesél, hogy ez régen a Semseyek birtoka volt, rengeteg cseléd, szegény ember élt Balmazújvároson. Nagyon sokáig a mindennapi gondokkal küzdöttek. A kisvárosok az elmúlt évtizedekben pártpolitikai érdekek szempontjából nagyon szem előtt voltak. Az egyházat, amennyire lehetett, elnyomták. Ma tizenöt-ezren élnek a településen. Ebből van egy olyan réteg, aminek semmilyen kapcsolata nincs az egyházzal. A választói névjegyzékben ezerhatszáznyolcvanan szerepelnek. - Az elődöm mesélte, hogy a parókia és a gyülekezeti ház építése nagyon nagyot lendített a gyülekezeten, sokféle tekintetben – mondja Szabadi Árpád.